Szép számmal jöttünk össze az első novemberi túránkra. Sajnos volt olyan társunk, akinek nem jutott hely az autóbuszon, emiatt otthon kellett maradnia. 49-en kezdtük meg a túrát Budakeszi alsó részén, hét órakor. Tulajdonképpen egy változat került kiírásra, a Vadasparki séta nem nevezhető túrának, pontszerzés sem jár érte. Ez volt a részletes kiírás:
Útvonal: Budakeszi, 22-es autóbusz végáll. (275m, PM) - Erzsébet eh. (300m, PM, ) - Nagy-Kopasz (559m, ) - Sziklafal (463m, , (-), ) - Budakeszi Vadaspark (430m, , (-), ) - Vadaspark, Parkoló (310m, )Még sötét volt, amikor hat órakor Százhalombatta központjából elindult az autóbusz. Tárnok, Érd érintésével, az autópályát kihagyva érkeztünk meg Budakeszire. A túra kezdetén kiderült, hogy mindösszesen négyen választották a Vadaskerti sétát. Őket a busz elvitte a Vadaspark parkolójába. A PM jelzés kezdetét egy kis keresgélés után megtaláltuk, ezen indultunk el északnyugat felé. Az idő párás volt, alig láttunk valamit a környékből. Szerencsénkre a kilátás fokozatosan javult. Több km hosszúságú tarvágáson keresztül jutottunk el az erdőszélre. A kerítésen átvezető létra lelassította a 45 fős csapatunkat. Az erdőben továbbra is a hosszú nyiladékban tartottuk az irányt. Egy régi homokkő bányát jobbról kerül meg a jelzés. Nem sokkal később ismét kerítés és létra következett, valamint egy hatalmas friss irtás. Jobb kéz felé lenézve a Budakeszi Arborétum örökzöld fáit láthattuk. Az út jobb és bal oldalán nagy kupacokba gyűjtötték össze a kisebb gallyakat, vélhetőleg előbb vagy utóbb fabrikettet fognak készíteni az összehordott ágakból, gallyakból. Mikor elértük a Pátyról jövő zöld háromszögjelzést, jobbra kanyarodtunk. Kereszteztük a Hideg-völgyet, majd nem sokkal később a Hidegvölgyi erdészháznál a forgalmas Budakeszi, Telki közötti műutat. Itt kezdődik a Sisakvirág tanösvény, mely a zöld háromszögjelzés útvonalát követi egészen Nagykovácsiig. Majd 10 km a hossza, kb. 400 m a szintkülönbség. A DINPI által kihelyezett 8 db információs tábla betekintést ad az erre járóknak, milyen természeti értékekkel találkozhatnak, ismerkedhetnek meg a tanösvény bejárása során. A tanösvényt a farkasölő sisakvirágról nevezték el. A virággal főleg a Nagy-Kopasz környéki bükkösökben lehet találkozni.
1 km után balra kiágazott a sárga keresztjelzés, mely Telkibe vezet le. Mi továbbra is felfelé gyalogoltunk a Fekete-hegyek felé a zöld háromszögjelzésen. 11 órakor értük el a Tarnai-pihenőt. Itt hosszabban időztünk, a társaság nagyobbik része elővette az elemózsiáját, falatozni kezdett. A nap is kisütött, bár a völgyet még pára takarta. 25 perc múltán újra gyalogolni kezdtünk. A porló, dolomitos úthoz rövidesen becsatlakozott a piros háromszögjelzés jobbról. A Csergezán Pál kilátóhoz 1145-kor érkeztünk meg. A kilátónál levő információs tábla röviden ismerteti Csergezán Pál festészeti, grafikusi munkásságát. Hiába mentünk fel a kilátóba, a párás levegő végett korlátozott volt a panoráma. Félórát itt is eltöltöttünk, majd amikor el akartunk indulni, rájöttünk, hiányzik 7 emberünk. Nem vették észre a kilátóhoz vezető ösvényt! Páran már majdnem Nagykovácsi határában voltak! Telefonon megoldottuk a problémát, azután mi is elindultunk utánuk. 1 km megtétele után jobbra kanyarodtunk egy széles jelzetlen nyiladékon a Vörös-pocsolyás-hát felé. Pazar színekben pompázott az erdő, a levelek jó része már lehullt. Élvezet volt gyalogolni a vastag avarban. Újabb 1,5 km megtétele után elértük a piros háromszögjelzést, melyen jobbra fordultunk, majd nem sokkal később balra a zöld keresztjelzésen folytattuk utunkat.
Egy régebbi irtáson át vezetett a jelzésünk Sziklafal felé. A többség elhaladt a Sziklafal mellett, mindössze öten mentünk ki a szikla letörés peremére. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nincs jelzés a Sziklafalhoz, egy alig látható ösvényen lehet eljutni a peremre. A panoráma megkapó a Sziklafal alatti Szarvas-árokkal, a távolabbi Törökbálint, Biatorbágy környéki hegyekkel. Most különösen szép volt a színes levelű erdők miatt. Miután kinézelődtük magunkat, nem mentünk vissza a jelzett útra, a füves peremen értük el az ismeretlen katonák sírját. A sír gondozott, mindig látható rajta friss koszorú, piros-fehér-zöld szalaggal átkötve. Az elől gyaloglókat nem értük utol, mint utóbb kiderült, lementek a műútig. Ismét telefon segítségével hívtuk vissza Őket a Vadasparkhoz. Páran közülük az aszfaltot választották, Velük csak az autóbuszunknál találkoztunk ismét. Mi fennmaradtunk a hegygerincen, majd elérve a Vadaskert kerítését, egy létrán átmásztunk a zöld keresztjelzéshez. Előbb idős feketefenyők között tekergett a jelzés, majd egy széles nyiladékot kereszteztünk, melyben nagyfeszültségű vezeték halad. Az egyik helyen rét mellett vezet a jelzés. A rét szélén állatok megfigyelésére kilátót építettek. Innen vettük észre társainkat, akik a Vadaspark felé igyekeztek.
A Vadaskert bejáratához közel ismét létráztunk, leültünk a kerítés melletti padokra. Nem sokkal később utolértek a társaink. A találkozás után elindultunk, de rossz irányba! 300 m után korrigáltuk a hibát, majd az aszfaltúton beértünk a parkolóba. Kb. negyed óra kellett, hogy mindenkit elővarázsoljunk. 1550-kor hazaindultunk. A pestieket letettük a 22-es busz végállomásán. Az időjárás kedvezően alakult, igazi turista idő, novemberhez képest még meleg is volt. A következő időszakban folytatni fogjuk a Biatorbágy, Sóskút közötti piros jelzésű turistaút javítását, majd egy hét múlva szombaton ugyanitt túrázni fogunk.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu