2014 október 11, Holdvilág-árok - Visegrádi-hegység
A második októberi gyalogtúrára a Visegrádi-hegységben került sor. Immár a negyedik szombati nap, hogy zsinórmenetben túrázunk. Végre elkaptuk az ideális túraidőt, napos, meleg időben tudtunk gyalogolni. Ez meg is látszik a fényképeken! Nagy volt az érdeklődés, a pár visszamondás ellenére is 48-an jöttünk össze. Bejártuk a Holdvilág-árkot, elmentünk a Sikárosi erdészházhoz, felmentünk a Lajos-forráshoz, majd a Kő-hegyen keresztül Pomáz HÉV megállójánál fejeztük be a túrát. Sötétben indultunk el hat órakor Százhalombatta Fő terétől. Az óra átállítása miatt novemberben ismét világosban fogunk indulni! Tárnok, Érd, Budapest Kosztolányi Dezső téren szedtük össze a csapatot. 20 percre megálltunk az egyik szentendrei üzemanyagtöltő állomáson, a társaság nagyon hozzászokott a reggeli kávéhoz, capuccinóhoz. Kiskovácsi pusztánál 830-kor mindenki leszállt az autóbuszról, a hosszabbik, illetve az alternatív túra is itt kezdődött. Egyébként ez volt a mai részletes túrakiírás:
Útvonal: Csobánka-elágazás (170m,
) - Holdvilág-árok (
) - Lom-hegyi-nyereg (330m, , , 
) - Lajos-forrás (400m, , 
) - Sándor-forrás (230m, 
, 
) - Kő-hegy (366m, 
) - Pomáz, HÉV állomás (150m, ) Túratáv: 22km
Emelkedő: 900m
Minősítő pontszám: 33+18=51 pont
Alternatív útvonal: Csobánka-elágazás (170m,
) - Holdvilág-árok () - Lajos-forrás (400m, , 
) - Kő-hegy (366m, ) - Pomáz, HÉV állomás (150m, ) Túratáv: 13km
Emelkedő: 450m
Minősítő pontszám: 19,5+9=29 pont
A Holdvilág-árok bejáratát hamar elértük, ahol tájékoztató tábla figyelmeztetett a 15 évvel ezelőtti özönvízszerű esőzésekre. Ennek hatásait ma is látni lehet, több helyen megcsúszott a partoldal, az árok alján, oldalán még nem korhadtak el a bedőlt fák, mindenhol találkozhatunk legurult szikladarabokkal. 855-kor értük el az első fahidat. A legurult sziklákat kerülgetni kellett, az útvonal egyébként jól járható. Sok levél már lehullott, kezd igazi őszi hangulata lenni az erdőnek. Elhaladtunk a Domini forrás mellett, majd 915-kor elértük a szurdok egyetlen egy létráját. Mindössze hárman mentünk fel a létrán, a többiek a lépcsőn kimentek az árokból! A létrát takarja a szurdok kanyarja, se tábla, se jelzés nem igazítja el a látogatót, hogy ide jusson! A kiöblösödő szurdok oldalában egy mesterséges barlang látható, amit Remete barlangnak hívnak. A többnapos csapadékmentes időjárás miatt jelenleg nem működik a 10 m magas vízesés, a meder teljesen száraz volt. Amint feljutottunk, mi is megnéztük az ásatások helyszínét. Már többször próbálták ásatásokkal bebizonyítani, hogy Attila, vagy Árpád vezért temethették itt el, eddig sikertelenül. Az itt talált régészeti emlékek alapján azért kijelenthető, hogy már a honfoglalás kori ember is birtokba vette a völgyet.
Tíz órára az utolsó ember is felért az útelágazásba. A rövidtúrások 20-an, a piros négyzetjelzésen Lajos-forrás felé indultak. A többiek a piros keresztjelzésen a Lom-hegy felé vették az irányt. A jelzés elkerüli a hegyet, az oldalában erdészeti úton vezet többnyire. Szép tölgyerdők vannak errefelé, néhol még hatalmas hagyásfákat is láttunk. A tölgyikrek előtt rövid ideig együtt haladtunk a sárga jelzéssel, majd lementünk a Sikárosi rétre. Lefelé menet egy irtásnál szép panoráma volt északkelet felé. A rét szélén találkoztunk egyik társunkkal. Szerencséje volt, hogy észrevett bennünket, így nem tévedt el. Hamarosan a Sikárosi erdészházhoz értünk. Itt van az Országos Kék Túra egyik pecsételő helye. Miután kipecsételtük magunkat, lementünk a patak mellé az OKT útvonalán. Elhaladtunk Lenkó Ede emlékműve mellett. A nap sütött, a fákon átszűrődő fény miatt "művészi" képeket lehetett komponálni. Középtájon egy nagy sziklára kőemberkéket hordtak össze az erre járók. A valamikori Ifjúsági Tábornál pontban 12-kor tartottuk meg az ebédszünetet. A rövid szünetet követően egy kis fahídon kereszteztük a patakot. A következő hídnál a szembejövő bátyámmal találkoztunk, aki egyébként a szakosztály tagja. Az előző Gerecse túrán szintén ugyanígy történt az összefutásunk, magányosan gyűjti a kilométereket. A következő kis tisztásnál a kék keresztjelzés befordul az erdőbe, a Zergevirág forrás irányába. Utólag kiderült, két csoport sem vette észre az elfordulást, velük csak a Kő-hegyen találkoztunk ismét, pedig az egyik csoport csak 20 méterrel volt mögöttünk! Eléggé felfoghatatlan, hogy mit figyeltek. Lehet, hogy a tisztáson bográcsozók vonták el a figyelmüket, hiszen kellemes illatok terjengtek a levegőben!
Kemény kapaszkodó árán értük el a Kármán forrást. Nem sokkal később szép kilátásban volt részünk Dömörkapu felé. 13 órakor a Lajos-forrásnál voltunk. A menedékház és a mögöttes épület omladozik. Kb. 8 éve bezárt a sokak által kedvelt turistaház. Rengeteg autó parkolt a környéken, a kellemes idő - idén valószínűleg utoljára - kicsábította az embereket. A vízvételezés után elindultunk a túra második szakaszára. Egy kicsit megváltoztattuk a kiírt útvonalat, a sárga jelzésen maradtunk, hogy útba ejtsük a Cseresznye-hegy oldalában levő Vasas-szakadékot. Hosszú lejtmenet következett. A szakadékhoz 14 órára érkeztünk meg. A hajdani vulkáni tevékenység következtében andezit tufa, andezit agglomerátum tanulmányozható a szakadékban. Az évmilliók során repedések, törések keletkeztek a kőzetben. Ezek legszebb példája a Vasas-szakadék, a repedés több méternyire szétnyílt. A peremről lehullott szikladarabok fennakadtak a repedésben, barlangmennyezetet hoztak létre. A barlangnak több nyílással rendelkezik, a hasadék vonalában több üreget is találhatunk. 1410-kor tovább gyalogoltunk. Pár száz métert még lefelé tettünk meg, majd éles jobb kanyart vettünk, a zöld jelzésen déli irányba fordultunk. Elég hosszú emelkedő következett a Kő-hegyre. 1440-kor már a Czibulka János Menedékháznál voltunk. Menetközben elég sok másodvirágzású dunai szegfűt láttunk a tisztásokon. Itt találkoztak ismét a nagytúrások szétvált csoportjai. A kistúrások már korábban lementek a hegyről.
Kb. 20 percet pihentünk a menedékháznál. Itt is nagyon sok ember volt, élvezték a kellemes időt. Szép a panoráma Szentendre felé. Következő megállónk a Petőfi pihenő volt, ahonnan még szélesebb a panoráma, mint a menedékháztól. Rálátni Pomázra, a Budai-hegységre. Látványosak az andezit agglomerátumból létrejött sziklatornyok. Különösen látványos egy kalapos kő, melyet Napóleon sapkájának neveznek. 1520-kor az utolsó emberünk is elhagyta a pihenőt, elindultunk a túránk utolsó szakaszára. Mindvégig a zöld jelzést követtük. Először meredekebben, majd enyhébben haladt az ösvényünk. Az alsó szakaszon rövid ideig egy vízmosást követtünk. A kertvárosi részből visszatekintve Kő-hegy szikla alakzatai látszódtak a hegy peremén, a Petőfi pihenővel. Először a római katolikus templomot, majd a szerb templomot érintettük. A szerb templom falán Sárkányölő Szent György festménye látható. Az egykori Luppa ház falán Nikola Tesláról, a híres szerb feltalálóról emlékeznek meg. Rokonsági kapcsolata folytán járt itt 1856-ban és 1892-ben. Pomáz harmadik templomát, a reformátust is útba ejtettük. Kiérve a fő utcára, a patakot követve értünk be a HÉV megállóba. Mindenki itt volt már, egy gyors sörivás után hazaindultunk.
Régen nem volt ilyen kellemes kirándulási időnk, ezt kiböjtöltük! Legközelebb novemberben lesz gyalogtúra, a Budai-hegységet fogjuk felkeresni 8-án.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető