Az első őszi túránk a Bükk hegységbe vezetett. Három visszamondás volt mindössze, a buszon 30-an voltunk. További 3 társunk csatlakozott hozzánk Ómassán. Sokan a szakosztály tagjai közül külföldön tartózkodnak, talán emiatt voltunk relatíve kevesen. Két útvonal került kiírásra szokásunkhoz híven:
Útvonal: Ómassa (500m, ) – Bükkszentlélek (710m, ) – Bánkút (890m, ) – Hármaskút (870m, ) –Őr-kő rét (850m, ) – Bélapátfalva (320m, )Éppen hogy világosodott 6 órakor, mikor autóbuszunk elindult Százhalombattáról. Tárnokon, Érden, Budapesten, a Kosztolányi Dezső téren összegyűjtöttük a tagokat. Az M3-as autópályán mentünk le Miskolcig, majd Lillafüreden keresztül értünk el Ómassára, a túra kiindulási pontjára. Az időjósok felhős, de eső nélküli meleg időt jeleztek a mai napra. Bíztunk bennük. Hatvan magasságában megálltunk 20 percre a MOL üzemanyagtöltő állomáson. Miskolcon elég nehezen vergődtünk át, Ómassán fél 11-kor kászálódtunk le az autóbuszról. Jó későn kezdtünk el gyalogolni, pedig elég nehéz túra állt a hosszabbikat választók előtt!
Mindenki innen indult el a kék jelzésen, a Farkas-nyak-völgyben. Kényelmesen haladtunk felfelé a kis patak mellett, követve a villanyvezeték nyomvonalát. 1,5 km után elhagytuk a völgyet, élesen jobbra fordultunk egy erdészeti útra. Ezen az úton értük el a Bükkszentléleki pálos kolostor romjait. 710m tszf. magasságban találhatók a romok. 1240-ben már említenek remetéket a környékből. A pálos kolostort 1313 előtt alapította az Ákos nembeli István nádor, a Szentlélek és Krisztus Teste tiszteletére. A szerzetesrend, a XIV-XV. században egymás után kapta a királyi adományokat. János király 1530-ban még megerősített egy adománylevelet. 1540 körül világiak kezére jutottak a birtokaik, az elszegényedett kolostor elnéptelenedett. Az 1739-ben, Diósgyőrbe visszatelepülő pálos szerzetesek már nem vállalkoztak a rommá vált monostor újjáépítésére. A templom falai ma is magasan állnak, a kolostor falainak is jelentős maradványai vannak. A templom egyhajós, a szentélye sokszögzáródású. Hossza 20,5 m, szélessége 9,5 m. A templom és a szentély falai javarészt még állnak. Az állagmegóvási munkákat megkezdték, de nagy előrehaladás nem tapasztalható. A romok mellett nagy volt a Sürgés-forgás, a délutáni esküvőre készülődtek. A székek számát tekintve nagy lakodalom lesz itt délután.
Futtában megnéztük a romokat, majd 1120-kor már újra úton voltunk. Pár száz métert gyalogoltunk a Bánkútra vezető aszfaltúton, majd betértünk az erdőbe. Bükkök alatt vezetett az ösvényünk, rengeteg nagy őzláb gombát lehetett szedni a csapadékos időjárás következtében. 1250-kor értünk Bánkútra. A Fehér Sas panzió udvarában elhelyezett asztalokhoz ültünk le elfogyasztani szendvicseinket. Szép lassan mindenki ideért. Innen már csak a hosszabb túrát választók gyalogoltak tovább, a rövidet választók még egy darabig itt lehettek. Ők négykor indultak tovább a busszal, hogy Bélapátfalván bevárják a csapat másik részét. 17-en, 1325-kor tovább mentünk a kék keresztjelzésen. Réteket kereszteztünk, sok prémes tárnicsot, csalánlevelű harangvirágot, őszi kikericset, bogáncsot, ökörfarkkórót lehetett látni. Elhaladtunk a Hármaskúti erdészház mellett, majd a Mély-sár-völgy, Kis-sár-völgy és a Fekete-sár-bérc következett. Kereszteztük a Káposztáskert-lápát. Mindenfelé töbrök, töbör sorok sorakoztak. 1430-kor egy vadászház, majd pár perccel később egy barlang bejárata mellett haladtunk el. 1455-kor értük el a Felsőtárkányra illetve Szilvásváradra vezető zöld jelzést.
Nem sokkal 15 óra után szemerkélni kezdett az eső, pedig több mint 2,5 km volt még hátra a német katonasírokig. A szemerkélésből hatalmas zivatar lett, így még nem áztunk el hazai túrán! Utoljára talán a Mátrában fogtunk ki ilyen esőt 2010-ben, Gyöngyöspata környékén. Két órán keresztül szakadt az eső, néha dörgött, villámlott. Annyira nem figyeltük a jelzést, hogy a Zöld-rétnél lyukadtunk ki a katonasírok helyett! Vissza kellett fordulnunk, 3km többlet távolságot, kb. 100m szint többletet hoztunk össze. Mindezt szakadó esőben! 17 órakor értük el a katonasírokat. Gyengült az eső, a lemenetelnél már nem kellett esőköpenyt viselni. 3,5km volt még a célig. Meredeken mentünk lefelé a kék jelzésen, szerencsénkre az út köves volt, nem csúszott. 1755-kor érünk le a Lak-völgyi horgásztóhoz. Rövid szerelvényigazítás után aszfaltúton tettük meg a hátralévő 1km-es utat. 1815-re mindenki megérkezett az autóbuszhoz. Felszálltunk, majd rögtön elindult az autóbuszunk. Bőven besötétedett, mire hazaérkeztünk.
A kétórás zápor, zivatar ellenére szépen teljesítettük a kiírt túrát. 15 óráig kellemes időben gyalogolhattunk, néha a nap is majdnem kisütött. Legközelebb kerékpáros túra lesz Etyekre, majd szeptember 27-én a Balaton-felvidéken, illetve a Bakonyban fogunk gyalogtúrázni.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu