2014 július 5-12, Tátrák jutalomtúra - Szlovákia
-Beszámoló- -Mellékletek-
2014. július 10. Alacsony-Tátra, Salatin (1630m)
Öt órakor kinézve furcsa látvány fogadott: a teljes Liptói-medence tejfehér paplanba burkolódzott, csak a Chopok-Gyömbér vonulat csillogott a kelő nap sugaraiban. Továbbra is optimistán tekintettünk a mai nap elé. Körtúra lett tervezve Ludrovából, a túráról bárhol vissza lehetett térni a település végén parkoló autóbuszhoz. Ez volt a megtervezett útvonal:
Útvonal: Ludrová (560m,
) – Hučiaky (950m, ) – Salatín (1630m, ) – sedlo pod Malým Salatínom (1420m, 
) – Bohúnovo (1312m, ) – Sedlo pod Kohútom (953m, ) – Ludrová (560m, ) Túratáv: 24km
Felfelé: 1300m
Lefelé: 1300m
Idő: 7.5 óra
Minősítő pontszám: 60+26+13+1=100 pont (magashegyi)
Alternatív útvonal: Ludrová (560m,
) – Hučiaky (950m, ) – Ludrová (560m, ) Túratáv: 15km
Felfelé: 450m
Lefelé: 450m
Idő: 4.5 óra
Minősítő pontszám: 22,5+9+1=33 pont
Az 1630m magas Szalatin az Alacsony-Tátra északnyugati részének legmagasabb orma, jellegzetes, kúpszerű alakja Észak-Szlovákia összes hegységéből megfigyelhető. A csúcsot mintegy 100 m hosszú, keskeny térség alkotja egy feltűnő árokkal. Északkeletre a Kis-Szalatin felé hosszú, meredek falú és kisebb barlangokkal rendelkező oldalgerinc ágazik ki. A térségnek rendkívüli geológiai, állattani és növénytani jelentősége van. Látványos a Skalné-Hučiaky szoros a kis patakjával, mely a völgy vége felé búvópatakként eltűnik a sziklák között. Közvetlenül a csúcs előtt igen meredek, csúszós ösvényen lehet feljutni a tetőre. A szép körkilátás kárpótol a nehézségekért. Láthatjuk a Liptói-medencét, mögötte a Nyugati-Tátrát, az Alacsony-Tátra főgerincét, valamint a Nagy- és Kis-Fátrát.
Ludróvát Rózsahegy felül értük el. 730-kor már a piros jelzésen gyalogoltunk a Ludrova-völgy erdészeti aszfaltos útján. Mai napon mindenki vállalta a túrát. A nap sütött, csak pár felhő volt az égen. Balkézre egy Krisztus keresztet láttunk az erdőszélen, majd nemsokára jobbra a Partizán emlékművet, melyet az 1944. szeptemberi októberi harcok áldozatainak emlékére állítottak. 820-kor egy fatörzsbe foglalt forrás mellett haladtunk el. 845-kor elértük a Hučiaky szurdok bejáratát. Lassan lehetett haladni, az ösvényt nem sokan használhatják. Az először száraznak tűnt szurdokban hamarosan megjelent egy kis patak, ezt kellett kerülgetnünk. 930-kor kiértünk egy rétre, melyet kaszálónak használnak. Erdei szakasz következett, majd 1015-kor egy nagy rét szélén találtuk magunkat. Innen már szépen látszódott a Kis-Szalatin gerince a jellegzetes szikláival. Ismét betértünk az erdőbe, majd félóra elteltével kiértünk a Szalatin közelébe egy gerincre. Nagyon sokféle virágot lehetett látni és természetesen fényképezni a füves területeken. Szinte virágmező volt az egész környék! Ötféle harangvirágot számoltam meg eddig, szegfűk, kosborok, kőtörőfüvek, zergeboglár, turbánliliom, csüdfű, margaréta, gyűszűvirág, bakszakáll, völgycsillag, bogáncsok és lehetne folytatni a sort a gazdag vegetáció fajaival. És elképesztő mennyiségben virágzott a legtöbbje!
Az alattunk levő völgyben Liptóluzsna apró házai látszotta. Szemben velünk az Alacsony-Tátra, jobbra pedig a Fátra főgerince látszódott. Néha a Chopok és a Gyömbér is előbújt a felhőtakaróból. A csúcs alá igen kemény kapaszkodóval jutottunk fel. 1120-kor a gyorsabban gyaloglók már leheveredtek a virágmező közepére. Pompás kilátás volt innen a déli irányba. 1230-kor folytattuk a túrát. Előbb felmentünk az 1630m magas csúcsra. Gyalogfenyők eléggé benőtték a csúcsot, ennek ellenére innen a Liptói-medencére, a nyugati-Tátrára nyílik kilátás. Miután elkészültek a csúcsfotók, elkezdtünk ereszkedni a törpefenyvesben. Nedves, csúszós volt a meredek ösvény, lassan haladtunk lefelé. Sokszor a fenyők ágaiba kapaszkodtunk, nehogy hanyatt essünk. 1350-re a Kis-Szalatinon voltunk. Itt is leheveredtünk. Erről a helyről is szép a panoráma, 20 percet nézegettük a környéket. Nagyon szép szakasz volt a következő. Az ösvényünk többnyire a füves gerincen vezetett, jobbra, balra pompás kilátás volt a közelebbi és a távolabbi környékre. Ahogy elértük a lucfenyvest, mind jobban meggyűlt a bajunk a kidőlt fenyőkkel. Kerülgettük jobbról, balról a fákat, jelentős szintvesztést szenvedtünk el emiatt. 1515-kor elértünk egy olyan szakaszt, ahol 50 méteren keresztül egymás hegyén-hátán voltak a kidőlt fák, de kikerülni nem tudtuk ezt a szakaszt! Előkerült egy nagy tőr, ezzel próbáltuk járhatóvá tenni az ösvényt. Nagy nehezen a kidőlt fák alatt bujkálva jutottunk át az akadályon.
A 1312m tszf. magasságban levő Bohúnovo 1525-kor értük el. Még 1,5 óránk volt hátra, hogy elérjük az autóbuszunkat. 16 órakor a 953m tszf magasságú Kohút alatti nyeregbe értünk. Az irányjelző tábla még 50 percet mutatott a túra végpontjáig. Hátra volt még majd 400m szint elvesztése. Idős lucosban, kényelmes ösvényen meneteltünk lefelé. Elértünk egy erdészeti utat, egy darabig itt haladt a zöld jelzés. Nem volt nagyon feltűnő, de a jelzés balra ismét bekanyarodott a fenyvesbe. Páran elnézték ezt az elágazást, így a szomszéd faluban kötöttek ki. Kénytelenek voltak menetrend szerint közlekedő autóbusszal visszajönni Ludrovába. 17 óra után pár perccel az utolsó emberek is leérkeztek az autóbuszhoz. Csodák csodájára ma nem kellett elővenni az esőköpenyeinket, ezen a héten először! Szép túra volt a Szalatin megmászása, rengeteg virág volt, kellemes, nem túl meleg, de jobbára napsütéses időben volt részünk. A busszal épp hogy elindultak, észak felől sötét felhők közeledtek. Hamarosan elkezdett esni az eső, de ez már minket nem zavart. A következő napra a Baranec megmászása volt beütemezve.
|
|
|