Ugyanúgy keltünk, reggeliztünk, mint az elmúlt napokban, majd 7 órakor elindultunk a Vázseci Cseppkőbarlanghoz. Az időjárás nem mutatott kedvező változást, a nap végére aztán láttuk, hogy ez a nap volt a legcsapadékosabb. 940-kor már a barlangnál voltunk. Alig érkeztünk meg, szitálni kezdett az eső. A környékből semmit se láttunk. A Magas-Tátrát is csak sejtettük merre van. Kollektívan megvásároltuk a belépőjegyeinket és vettünk egy lehetőséget a benti fotózásra, ezekből látható pár darab a csatolt fényképek között. 10 órakor nyitott a barlang, mi voltunk az első komolyabb csoport. Két csoportra osztottak bennünket, mivel a barlangi járatok és a termek aránylag kisebbek a megszokottnál. Szép magyar kiejtéssel hallgathattuk végig a barlang ismertetését, mely akkor is nagyon jólesett, hogy a beszéd rögzített volt és nem személyes.
A barlang Vázsec falu nyugati végén található, a Fehér-Vág völgyében, 7 méterrel feljebb, mint a folyó jelenlegi vízszintje. A földtörténeti triász korszakban keletkezett mészkőben alakította ki a Fehér-Vág a vízszintes folyosókat, termeket. Ennek bizonyítéka, hogy a felső rétegeket agyaggal borított mész- és dolomit-kavics alkotja. Ebben a rétegekben találták meg a barlangi medve csontjait, mely által Európa legismertebb paleontológiai lelőhelyévé vált. A barlangi medvék a jégkorszakban, kb. 15 000 évvel ezelőtt haltak ki. A barlang Csontház (Kostnica) elnevezésű folyosójában talált csontok kb. 40 000-50 000 évesek. A helyi lakosok régóta ismerték a barlangot, a folytatódó részét 1922-ben a vázseci születésű O. A. Húska fedezte fel. Később a barlangot František Havránek festő bérelte ki, 1928-tól karbidlámpa világítás mellett fogadott látogatókat. 1953-ban a Turista Nemzeti Vállalat vette át, bevezette a villanyvilágítást. 1954. május 1-től a nagyközönség számára is látogathatóvá vált. A barlangból 235m hosszúságú útvonal járható be a nagyközönség számára. A barlang gazdag cseppkődíszítésű: hófehér, élő sztalaktitok, sztalagmitok, sztalagnátok, valamint Korál-tavacskák és fali vízesések láthatók benne. A barlang bejárata előtt egy étterem és egy menedékház is található.
Kellemes élmény volt a barlang bejárása, a rövid szakasz megismerése is maradandó élményt nyújtott. A bejárása kb. 40 percig tartott. A barlanglátogatás után átbuszoztunk Ótátrafüredre. Innen gyalogosan, vagy a Hrebeinokra felmenő kabinos fogaskerekűvel az alábbi rövid túrát lehetett megtenni a híres Tarpataki-vízesésekhez, az alábbiak szerint:
Útvonal: Starý Smokovec (995m, ) – Hrebienok (1275m, ) – Bilíková chata (1220m, ) - Obrovský vodopád () – Zamkovského chata (1460m, ) – Dlhý vodopád (1355m, ) - Bilíková chata (1220m, ) - Starý Smokovec (995m, )A Magas-Tátra egyik legszebb turista látványossága a Tarpataki-vízesések (Vodopády Studeného potoka) sorozata. Aki megfordult már a Magas-Tátrában, biztosan nem hagyta ki ezt a könnyen megközelíthető nevezetességet. Legkönnyebben Ótátrafüredről (Starý Smokovec) és Tátralesznáról (Tatranská Lesna) közelíthető meg. A felső Óriás vízesés (Obrovský vodopád) hídjáról szép kilátás nyílik a Tátrai Magisztráléra. A fehér habos víz két szikla között 20 m mélységű völgytorokba zúdul le. Az alacsonyabban levő vízesés neve: Művészek vízesése (Trojitý vodopád). Az erdőben van elrejtve és a turisták ritkán látogatják. A Nagy- és Kis-Tarpatak (Veľký és Malý Studený potok) alatt további négy vízesés fekszik. Ezek közül a legnagyobb a Kis-vízesés (Malý vodopád) kaszkádja. 1247m tengerszint feletti magasságban fekszik a Rejtett-vízesés (Skrytý vodopád). Alatta 1226m magasságban található a Nagy-vízesés (Veľký vodopád) alsó vége. A legnagyobb szakasza 13m magas. A szintén kaszkádos Hosszú-vízesés (Dlhý vodopád) a Tarajka (Hrebienok) alatt levő Bilíkova chata házzal szemben látható, Tátralesznáról (Tatranská Lesná) a sárga jelzésű ösvényen közelíthető meg.
1130-ra érkeztünk meg Ótátrafüredre. Az idő szomorás volt, szemerkélt az eső. Társaságunk háromfelé szakadt, egyesek gyalog elindultak a Hrebeinokra, mások a lanovkát választották, négyen lenn maradtak Ótátrafüreden. 1210-kor elindultunk a piros jelzésen a Bilíkova chata felett 20 perc alatt elértük a Rainer menedékházat. Innen már jól látszott az Óriás-vízesés. A május 15-i vihar errefelé is sok kárt okozott. Sajnos emellett még rengeteg, lábon álló fenyő van elszáradva. A patakok bővízűek voltak az esőzések következtében. Átkeltünk a patak hídján, majd a Magisztrálán köves, sziklás úton felgyalogoltunk a vízeséshez. A látvány megkapó volt, a zuhogó víz párafüggönyt terített a környékre. A fejünk felett levő Lomnici-gerincből semmi sem látszott, felhőkben volt a környék. Esőköpenyeinket hol felvettük, hol levettük. Miután kinézelődtük magunkat visszamentünk a Rainer menedékházhoz, majd a zöld jelzésen, követve a Nagy-Tar-patakot, elindultunk a vízesések felé. A sebesen rohanó patak szinte forrt a hatmas sziklákon. Igen csak látványos volt a Hosszú-vízesés is, mintha a Plitvicai-tavaknál lettünk volna. A sok víznek köszönhetően most több ágra szakadt a hömpölygő áradat. Ilyen nagynak még sosem láttam a Hosszú-vízesést! 1420-kor elindultunk a Bilíkova menedékházhoz. A háztól végre megláttuk a Lomnici-csúcsot. Az eső ismét rákezdett. Ennek ellenére bátyámmal úgy döntöttünk, hogy lesétálunk a zöldön Ótátrafüredre. Az ösvény párhuzamosan fut a lanovka útvonalával. 1530-ra a parkolóban voltunk. Pár emberünkre várni kellett, majd 1545-kor visszaindultunk a chata Baranecbe.
Ma szinte folyamatosan esett az eső, hol erősebben, hol csak szitálva, ennek ellenére teljesítettük a programot, látnivaló volt bőven. A vacsora után kezdett tisztuni az ég, a Liptói-medencéből felfelé szálltak a felhőpamacsok. Bizakodtunk a holnapi időjárásban, az Alacsony-Tátrába, a Salatinra terveztük a túrát.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu