2014 július 5-12, Tátrák jutalomtúra - Szlovákia
-Beszámoló- -Mellékletek-
2014. július 5. Kiutazás
A Jutalomtúra központjának egymás után harmadszor is a Nyugati-Tátra lábánál levő chata Baranecet választottuk. Már a tavalyi év során lefoglaltuk a szállásunkat július második hetére. A szállás jó helyen van, könnyen elérhető innen a Magas-Tátra, az Alacsony-Tátra és természetesen a Nyugati-Tátra is. Úgy járunk ide, mint a vendéglátóink régi ismerősei. A szállás kiváló, az étkezéssel sem volt bajunk idáig. A túrát megelőzően több visszamondás is volt, de még így is 49-en voltunk a gépkocsivezetővel együtt. Páran nem tudták elintézni a szabadságukat. Egyik társunknak halaszthatatlan vizsga jött közbe, és sajnos betegség miatt is volt visszamondónk. További hat társunk szerepelt ezen felül a várólistán, de hát a férőhelyek száma korlátozott a chata Baranecben. Három társunk csak három napot tudott eltölteni Velünk egyéb elfoglaltságuk miatt. A buszon kényelmesen elfértünk, mivel tízen személygépkocsival jöttek ki.
Hat órakor indult el Százhalombattáról az autóbuszunk. A bőröndjeink, hátizsákjaink bepakolása gyorsan megtörtént, ebben már nagy gyakorlatot szereztünk. Tárnokon, Érden és Budapesten is voltak csatlakozók. Az M2-en indultunk el Liptószentmiklós felé. A rétsági MOL üzemanyagtöltő állomáson megálltunk félórára, legalább is akkor még így gondoltuk. A pihenő után felszálltunk az autóbuszra, majd következett a kellemetlen meglepetés. Hiába forgatta a slusszkulcsot sofőrünk, a motor meg sem nyekkent! Sofőrünk elkezdte motor vizsgálatát, a biztosítékok ellenőrzését, de semmire sem jutott. Telefonon is folyamatosan kapta a tippeket, hogy mit ellenőrizzen, de az egyik félóra után a másik is elmúlt, mi pedig csak tébláboltunk az üzemanyagtöltő állomáson. A cég ezek után szerzett egy csere buszt, mely Törökbálintról indult a megsegítésünkre. Ez a kellemetlen incidens felborította a terveinket. Eredetileg megnéztük volna Zsolna városát, de ez nem jött össze. A cuccaink átpakolása, a busz okmányainak kicserélése után jóval egy óra után folytathattuk az utunkat.
Parassapusztán öt percre megálltunk az ottani üzemanyagtöltő állomáson elintézni a kötelező útdíj fizetéséhez szükséges számláló berendezést. Zólyom, Besztercebánya, Donovaly érintésével jutottunk el Liptószentmiklósra. Sehol sem álltunk meg, de még így sem értünk el négy órára a szálláshelyünkre. A személygépkocsival érkezők már vártak reánk. Idefele jövet megálltak Zólyomban, Donovalyban és a Liptói víztározónál. Vendéglátóink, Florek, Lubica és a család többi tagja már várt bennünket, mint régi ismerősök köszöntöttük egymást. Aránylag gyorsan szétosztottuk a faházakat, a szobákat. A vacsorát hat órára kértük előzetesen. Hatra mindenki elfoglalta a helyét, maradt idő a berendezkedésre. A vacsorában, a csapolt Černá Hora sörben nem kellett csalatkoznunk, az árak sem változtak a tavalyi évhez képest. Kedvező előrejelzést kaptunk vasárnapra, így az a döntés született, hogy a tervszerinti Chopok, Gyömbér csúcsokat fogjuk megmászni bemelegítő túra gyanánt. A tavalyi évben is kísérleteztünk ezzel, de akkor a felhőszakadásos zivatar lehetetlenné tette a gerincvándorlásunkat.
|
|
|