2014 május 24, Kerékpártúra - Sárbogárd környéke
A nyár eleji kerékpártúra általában június elején szokott megrendezésre kerülni, de mivel most épp Pünkösdre esne, előbbre hoztuk két héttel. Az április 12-i Csepel-szigeti tavaszi kerekezés után 6 héttel ismételten nyeregbe pattantunk. A tervezett program ez volt:
Útvonal: Pincehely - Ozora - Simontornya - Mezőszilas - Dég - Sárbogárd - Mezőfalva - Hantos - Sárosd - Szabadegyháza - PusztaszabolcsTúratáv: 80km
Emelkedő: 500m
Minősítő pontszám: 28,5+15=44 pont
A túrát megelőzően elég változékony volt az időjárás, de csütörtökön beköszöntött a nyár, napsütéssel és 25°C körüli meleggel. Éppen az indulás napjára jeleztek változást, de bíztunk benne, hogy a jó idő még kitart a szombati túranapon. Mindenki így gondolta a jelentkezők közül, az időjárás miatt nem volt lemondás. Kissé nehezen indult reggel a programunk, mivel körülményes volt a vonatjegyek megvétele. Először is kellett egy jegy Pusztaszabolcsig + kerékpárjegy oda-vissza. Aztán kellett egy jegy Pusztaszabolcs és Pincehely közötti szakaszra + kerékpár + gyors vonati pótjegy. A köteg jeggyel úgy néztünk ki, mint ha kártyás klub tagjai lennénk. Persze a mögöttünk levők zúgolódtak, de szerencséjükre Ők is megkapták a jegyüket, elérték a vonatukat.
Első menetben Pusztaszabolcsig utaztunk. Ott átszálltunk a pécsi gyorsvonatra, amihez külön kerékpár szállító kocsit kellett kérnünk, mert egyébként nem lehet a gyorson kerékpárt szállítani. A csapat egy része - öten - három megállóval hamarább leszálltak Sáregresen. Úgy gondolták, Nekik ez a táv is elég lesz. Ők Sáregresről, előttünk indultak el Rétimajor felé. Mi Pincehelyen szálltunk le a vonatról, innen kezdtük el a túrát Ozora irányába. Ozorára beérkezve, feltűnt a várkastély impozáns épülete. Néhány éve elkészült a felújítása, jelenleg múzeum üzemel a falak között. A kora reneszánsz építészet első magyarországi épülete mind a mai napig fennmaradt. A várkastély építtetője, Zsigmond király híres törökverő lovagja, Philippo Scolari, akit a magyarok Ozorai Pipóként neveznek. Pipó legendás hadvezéri képességekkel rendelkezett, egész életét Zsigmond király védelmének szentelte. A király holtig tartó barátsággal és bizalmas posztokkal jutalmazta hűségét: előbb királyi kincstartóvá, később a királyi sókamarák vezetőjévé nevezte ki. Tagja volt az egyetlen magyar alapítású lovagrendnek, Zsigmond király híres sárkányos lovagrendjének. Tizennyolc győztes hadjáratot vezetett a török ellen, udvarában és kíséretében vált férfivá a híres törökverő, Hunyadi János.
A múzeumot nem látogattuk meg, még igen sok km letekerése várt ránk, így inkább tovább indultunk Mezőszilas felé. Hogy mi is rövidítsük egy kicsit, kihagytuk Simontornyát. Ozorát földúton hagytuk el, de nemsokára elfogyott az út, kénytelenek voltunk leszállni a nyeregből. Csak tolva tudtunk előrehaladni a növényzet miatt. Szerencsénkre, nemsokára már ismét kerekezhető földútra jutottunk. A múlt heti esők nyomai még látszottak, de az út használható volt. Mezőszilast elérve rátértünk a 64-es útra. Jó út, de nagy a forgalom rajta, sorban haladtak el mellettünk a kamionok. Néhány kilométer után letértünk Dég felé, a falun áthaladva az egykori Festetics kastély parkja mellett haladtunk el. Bementünk kastélyhoz, mely néhány évvel ezelőtt gyermekotthonként üzemelt. Jelenleg múzeumként üzemel. A kastélyparkban nagy felújítás kezdődött, a tó környékét most teszik rendbe. A kastély Pollack Mihály korai alkotása, 1810 és 1815 között, az ország egyik leggazdagabb köznemese, Festetics Antal császári és királyi kamarás megbízásából épült. A kastélyt Magyarország egyik legnagyobb és leglátványosabb angolkertje veszi körül. Majd 2 km hosszúságú halastavának szigetén látható egy különleges kerti építmény, a németalföldi stílusban épült vöröstéglás Hollandi-ház. A földszintjén tehénistálló volt, míg emeletes részén az egyik tüdőbeteg grófné szanatóriumként szolgáló lakosztálya kapott helyet.
A kastélykertben kis pihenőt tartottunk, megebédeltünk. Utána visszaindultunk Mezőszilas felé, visszatértünk a 64-es útra. Az ég időközben beborult, kisebb megszakításokkal szemerkélt az eső. Mezőszilas után letértünk a forgalmas útról, Pusztaegres felé fordultunk. A halastavaknál betértünk Rétimajorba. Itt éppen Tavasznyitó Halfesztivált tartottak. Az eső szemerkélése egyre erősödött, betértünk a rendezvény sátorba, hogy szárazan tartsuk magunkat. A csapat itt eldöntötte, hogy nem vállalkozik a Pusztaszabolcsig való eljutással, inkább több időt töltünk itt el, majd Sárbogárdon szállunk fel a hazafelé tartó vonatra. Így jutott idő körbenézni Rétimajorban, bementünk a Halászati Múzeumba, melyben sok régi halászeszközt lehet látni. Közben zajlott a fesztivál, énekesek majd egy humorista váltották egymást a színpadon. Mi ha már itt ragadtunk megkóstoltuk a halászlevüket. Bár nem volt éppen a szakácsművészet remeke, de azért jól esett. Mire befejeztük a hallé kóstolást, a nap is kisütött.
Napsütésben folytattuk az utunkat Rétszilason keresztül Sárbogárdra. Mivel volt még időnk, így egy kis fagyizással töltöttük el az időnket. Hazafelé ismételten át kellett szállnunk Pusztaszabolcson. Most nem volt kerékpárszállító vagon a vonaton, így a peronon voltuk kénytelenek kerékpárjainkat elhelyezni. Pusztaszabolcstól már újra kényelmesebben utaztunk. Annak ellenére, hogy nem teljesítettük a tervünket, még így is 74 km-t tekert le a csapatunk. Ha többen nem most ültek volna először idén fel a kerékpárjukra, valamint az időjárás is kegyesebb lett volna, simán végig tudtuk volna tekerni a távot. Igaz, akkor viszont az előzetesen tervezett 80 km helyett 100 km körüli lett volna teljes táv. Tulajdonképpen senki sem bánta, hogy változtattunk a programon. Aki eljött, az viszont élményekkel gazdagabb lett. Legközelebb május 31-én gyalogtúra következik Mátra bérceire.
A résztvevők: Szabó Zsolt, Sefcsik Zsuzsa, Geréd Gyárfásné, Orosz József, Fazekas Kata, Geiger András, Stumf Árpád, Hajagos Anikó, Ferenczi Ági, Ferenczi Niki, Fazekas Miklós, Borbély Katalin, Mecséri Tamás.
|
|
|
Szabó Zsolt
túravezető