2014 május 17, Országos Kéktúra - Balaton-felvidék
Elég régen voltunk a Balaton-felvidéken túrázni, de most a Káli-medence környékére szerveztük meg az idei negyedik gyalogtúránkat. Nem volt éppen kedvező az időjárási előrejelzés, a megelőző napokban majd hogy nem ítéletidő tombolt az országban, zápor, zivatar, sok eső, néha még orkán erejű szél is fújt. Ehhez képest szombatra már javuló időt jósoltak, de csapadékot továbbra is ígértek. Ilyen előzmények után 10 társunknak inába szállt a bátorsága, a túrát megelőzően csütörtökön és pénteken 10-en visszavonták a jelentkezésüket. Hiába voltak még nyolcan a várólistán, a felszabadult helyeket már nem tudtuk betölteni. Tulajdonképpen Velük szúrtak ki a visszamondók, az utolsó napon már nehéz behívni a várólistáról embereket, a legtöbbjük már más programot szervez magának. Mindezzel együtt végül is szép számmal, 54-en jöttünk össze az autóbuszon, ennyien túráztunk a Balaton-felvidéken. A százhalombattai szokásos hat órai indulás után Érd, Tárnok, Martonvásár érintésével állt össze a csapat. Odafele menet a Várpalotai MOL kútnál álltunk meg 20 percre. Nagyon nézegettük az eget, eléggé be volt borulva, de úgy tűnt, nem lesz eső. Veszprém után a Tapolca felé vettük az irányt, majd Gyulakeszi központjában megálltunk, innen indult el a hosszabbik túra. Ezen útvonalakból lehetett választani:
Útvonal: Gyulakeszi (125m,
) - Csobánc vára (376m, 
) - Mindszentkálla (150m, 
, 
) - Szentbékkálla, Kőtenger (170m, ) - Eötvös Károly kilátó (369m, ) - Balatonhenye (220m, ) Túratáv: 19km
Emelkedő: 75m
Minősítő pontszám: 28,5+15=44 pont
Alternatív útvonal: Mindszentkálla (150m,
, ) - Szentbékkálla, Kőtenger (170m, ) - Eötvös Károly kilátó (369m, ) - Balatonhenye (220m, ) Túratáv: 10km
Emelkedő: 350m
Minősítő pontszám: 15+7=22 pont
Kilenc óra után pár perccel 38-an vágtunk neki a hosszú túrának Gyulakeszi temploma mellől. Az ősrégi település első írásos említése 1180-ból való. A XVI-XVII. században a település birtokosa az Eszterházy család. 1869-ben az egész falu tűzvész áldozata lett, csak nehezen épült újjá. A zöld jelzésen hamar elhagytuk a házakat, mint egy menetoszlop kígyóztunk a Csobánc 393m magas kúpja felé. Negyed órán belül beértünk a szőlő ültetvények közé, sár egyáltalán nem volt, pedig a megelőző éjjel is nagy esőzés volt. Amint feljebb értünk, mind szebb lett a panoráma. A felhős idő ellenére messze elláttunk, a tanúhegyek körbevettek bennünket: Hegyesd, Halápi hegy, Szentgyörgyhegy, Szigliget, Badacsony, Gulács, Tóti-hegy, Ábrahám-hegy, Hegyestű. Nagyon messze a sümegi várhegy kúpja, a Balaton déli oldalán levő Fonyódi Várhegy sziluettje is kivehető volt. A Szentgyörgyhegy és a Badacsony szégyenlős volt, a tetejük felhőbe burkolózott. A zöld jelzésről áttértünk a zöld romjelzésre. Most már fák között kanyargott az ösvényünk. A kissé szeles időben, 10 órakor kiértünk a füves platóra, előttünk voltak Csobánc várának romjai.
Tatárjárás után kezdték építeni diszeli nemesek az erősséget. Az 1270-es években már mint elkészült várról tesz említést egy korabeli oklevél. A XIV. században a Rátót nembeli Gyulaffy család tulajdona, egészen a XVII. század második feléig. Mátyás király halála után a Habsburg fenyegetettség miatt Kinizsi Pál utasítására megerősítették. Az 1550-es és 1560-as években Csobánc birtokosa és várkapitánya Gyulaffy László, korának egyik leghíresebb végvári vitéze, legyőzhetetlen bajvívója. Ez idő tájt a török többször is ostromolta a várat, de elfoglalni sohasem tudta. A későbbiekben is mozgalmas volt a vár története. A kuruc korban, 1707. február 25-én a csobánci hős asszonyok, leányok, kuruc katonák megvédték a várat az osztrák császári túlerő ellen, Rabutin generális 1500 katonáját futamították meg. A Rákóczi szabadságharc után, mint annyi más várunkat az osztrákok lerombolták. Az elmúlt években valamennyire konzerválták a romokat, a vár árkát kitisztították. Az erre járó turista így már könnyebben elképzelheti a vár elrendezését, nagyságát. Egy ellenőrző pont is találtunk a romok között, lehetett pecsétet szerezni, a mai napon éppen a Tanúhegyek 50km-es teljesítménytúráját rendezték. Pompás körpanoráma van a tetőről, ez az egyik legszebb kilátópontja a Balaton-felvidéknek.
Húsz perc nézelődés után tovább indultunk, igen huzatos volt a tető. A kék romjelzést követtük. Ez jóval meredekebb út volt, mint a feljövetel. Szerencsénkre nem volt csúszós az ösvény. A meredek ösvény megszűnése után, leérve a hegylábra, már jóval könnyebben lehetett haladni. Bal kézre elhagytunk egy kutat, a közelében áttértünk az Országos Kék Túra jelzésére. Egy széles köves úton jobbra fordultunk, majd rövidesen balra. A szőlők között a Láz-tető felé indultunk el. A tetőre nem vezet fel az ösvény, jobbról kerüli el. Ez nem a legszebb szakasza volt a túrának, sok errefelé az akácos rész. Monoton az aljnövényzet, a tölgyesre, a vegyes lomberdőkre jellemző valamikori gazdag flóra kipusztult innen, ezzel együtt a fauna is megsínylette az akác elterjedését. Brüsszelben harcolhatunk az akác mellett, de a hegyeinkbe nem való az akác! Kisebb tisztásokat kereszteztünk lefelé menet, elhaladtunk egy eléggé erodált homokkő Krisztus kereszt mellett, majd negyed óra elteltével beértünk Mindszentkállára. A temetőt megkerültük, dél körül járt az idő, a csoport fellázadt, ebédelni óhajtott. Letelepedtünk a falu végén egy kővel kirakott virágágyásra. Miután 20 perc alatt megebédelt a 15 főből álló sereghajtó csoportunk, tovább indultunk. 200m műút után balra fordultunk Szentimre puszta felé. Elmentünk a lovas póló pálya mellett, hamarosan elértük a nevezetes Szentbékkállai Kőtengert.
A Káli-medence legépebben fennmaradt geológiai képződménye a Kőtenger. Hasonló képződmények láthatók Salföldön, Kővágóörsön, de ezeken a helyeken fejtették a kemény homokkövet, malomkő gyártásának céljából. A Kisörsi Kőtenger homokbányászat áldozata lett. A homok és a kavics a Pannon-tenger partján rakódott le 8-10 millió évvel ezelőtt. A későbbi vulkáni utóműködés következtében a forró víz által szállított kovasav helyenként átitatta a homok- és kavicsrétegeket, kemény kőzetté ragasztotta össze a szemcséket. A réteg kiemelkedése után, a laza homokot kifújta a szél, illetve elmosta a csapadék a kemény kőtömbök közül. Ma ezeket a hatalmas, bizarr homokkő sziklaalakzatokat látjuk a felszínen. Az egyik sziklán, melyet Kelemen-kőnek neveznek, hintázni lehet. A 10 tonna körüli kőpad csak három ponton érintkezik az alatta levővel, két ember képes kibillenteni a helyzetéből, 10cm-t is elmozdul függőleges irányban. Érdekes jelenség, hogy a vízszintes felületeken "madáritatók" alakultak ki, a kisebb-nagyobb medencék eső után egy darabig vízzel telnek meg. Mintegy félórát töltöttünk el a változatos kőtömbök között. 1330-kor indultunk tovább Szentbékkálla felé.
Tíz perc után elértük a falu szélét, miután elhaladtunk a Kálvária mellett. A stációk többsége üres, de az oszlopsor végig meg van. Az útvonal itt egy nagy kanyart tesz, az OKT ösvénye elvezet a Velétei palotaromhoz. A romok középkori eredetűek. A XVI. század közepén a veszprémi püspök birtoka volt a környék, vélhetőleg ez az épület volt a palotája. A romok megtekintése után bementünk a faluba. Szép, rendezett a település, népi építészeti hagyományok figyelhetők meg a régi házakon, melyek a XIX. században épültek. A barokk stílusú temploma kora középkori templom maradványainak felhasználásával épült, Freskóján a Káli-medence lakóit térítő Szent Benedek rendi szerzetes és Kál vitéz látható. Az OKT füzettel rendelkezők pecsételtek a falu központjában, majd 14 óra után 10 perccel elindultunk a túra utolsó szakaszára. Elhaladtunk az Öreg-hegy fogadó mellett, majd a falu határában levő Krisztus keresztet hagytuk magunk mögött. A Köveskáli-hegy felé vettük az irányt az aszfaltúton. 1km megtétele után, a térképünktől eltérően a jelzés nem a Töttöskáli templomrom felé, hanem balra kanyarodott. Egy darabig szőlők között kanyarogtunk. Elhaladtunk az Öreg-hegyi kút mellett, majd nem sokkal később beértünk az erdőbe. Az Eötvös Károly kilátó előtti szakasz meredek és csúszós volt.
A kilátót a Fekete-hegy 363m magas bazaltkúpjára építették. Az első kilátó 1950-ben bazaltkőből épült, majd 1978-ban vörösfenyőből készült a ma is használatos kilátó. Csodálatos a panoráma, az egész festői Káli-medence belátható, körülötte a bazalt tanúhegyekkel, távolabba a Balatonnal, a Tihanyi-félszigettel, a Fonyódi-várheggyel. Miután jól körbenéztünk, 1525-kor elindultunk lefelé, továbbra is az OKT útvonalán. Kb. 5km volt még hátra a célig, Balatonhenyéig. Ezen a szakaszon sok virágot láttunk. A bíboros kosbor elvirágzóban volt, a nagyezerjófű, a nagyvirágú lednek és nagy szegfű pedig most kezdett el virágozni. Többnyire lefelé haladtunk, elég kanyargós földutakon, ösvényeken. 1650-kor értük el Balatonhenye szélső házait. A falu első írásos említése 1181-ben történt. Az előkerült régészeti leletek alapján már a rómaiak idején is lakták a területet. A törökök többször feldúlták a falut, elnéptelenedett. Szépen rendbe hozott, XVIII-XIX. században épült népi építészeti emlék látható a településen. Elhaladtunk a templom mellett, majd beértünk a központba. Itt látható a világháborús emlékmű, valamint az omladozó református templom. A kéktúrázóknak pechjük volt, a vegyes bolt, illetve az italbolt zárva, nem tudtak pecsételni. Össze kellett szedni a rövid túrásainkat, a korábban érkezetteket. A rövidtúrások, mivel az italbolt zárva volt, bekéretszkedtek egy közeli házhoz, borkóstolóra. Persze a később jövőket is értesítették, az udvar megtelt az embereikkel. A hangulat emelkedett volt mire odaértem. Persze az ágyas pálinka is előkerült, nem csak fogyasztásra, hanem elvitelre is adtak a házigazdák.
1730-kor indultunk hazafelé, a 71-es műúton. Bánhatják azon társaink, akik lemondták a túrát! Kellemes időben gyalogolhattunk, látványos helyeken jártunk, csak az utolsó 1,5km volt sárosabb a kelleténél. Legközelebb, 1 hét múlva Szabó Zsolti vezetésével kerékpáros túra lesz Sárbogárd környékére, majd május 31-én a Mátrában fogunk gyalogolni, Mátraalmás – Galyatető - Parádfürdő útvonalon.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető