2013 november 23, Túra a környéken - Biai-dombság
Az idei utolsó előtti szakosztályi túra a közeli Biai-dombságra vezetett. A túrát megelőzően és követően pocsék, esős idő volt, Nekünk azonban szerencsénk volt szombaton. Délelőtt még a nap is kisütött, ha nem fújt volna a szél, még melegünk is lett volna a gyaloglástól. Szokás szerint páran visszavonták a jelentkezésüket, de így is összességében 45-en jöttünk össze! Ketten Budapestről vonattal jöttek, ketten pedig Érd Parkvárosban csatlakoztak a csapathoz. Az autóbusz 7 órakor indult el Százhalombattáról, Érden, Tárnokon keresztül mentünk el Biatorbágyra. Kivételesen csak egy útvonal került megtervezésre, az alábbiak szerint:
Útvonal: Bia, Iharos (175m,
) - Nyakas-kő (290m, ) - Biai Peca-tó (125m, ) - Sóskút, Kálvária (155m, ) - Érd-Parkváros (240m, , -) - Tárnok, Kőfejtő (165m, -) Túratáv: 21km
Emelkedő: 450m
Minősítő pontszám: 31,5+9=41 pont
A kiindulási pontunkra gyorsan odaértünk, 8 órakor már gyalogoltunk a pirossal jelzett úton. Elhaladtunk az Iharosban található labdarugó pálya mellett, majd egy kis kitérőt beiktatva felmentünk a Szily kápolnához. A kápolnát Szily József (1746-1827) udvari tanácsos építtette. Őt nem ide, hanem a kistorbágyi templom sírboltjába temették el a korábban elhunyt két feleségével. A Kápolna padozatába fiát, Szily Antalt temették. A jelenleg is látható márvány fedlapról leolvasható, hogy 1833-ban, életének 58-ik évében halt meg, a császári és királyi hadseregben főstrázsamester volt. Miután szétnéztünk, elindultunk a Szarvas-hegy felé. Az Iharos oldalában, melyen korábban katonai rakéta bázis volt, meredek, az előző napi esőktől csúszós kapaszkodó következett. Tulajdonképpen szerencsénk volt, hogy ezt az utat választottuk, mert ha a Kő-orr felé megyünk, az azt követő meredek emelkedőn még négykézláb sem tudtunk volna felmászni a hegyre. Több 90°-os kanyar után 9 óra után pár perccel kiértünk a hegy letöréséhez. A meredek, szél mardosta sziklafalról szép panoráma van Biatorbágyra, a távolabbi Etyekre és a Vértesre. A Guba hegy oldalában sok elhagyatott pince található, láthatólag már nagyon régen nincsenek használatban. Az egyikben még a régi faprést is otthagyták.
1025-kor értünk el a Nyakas-kőhöz, mely talán a leglátványosabb sziklája a Biai-hegyeknek. Itt megálltunk rövid időre. Egyesek kipróbálhatták a mászó tudományukat, a szikla tetejére kis ügyességgel fel lehet jutni. A szeles idő miatt nem sokat lehetett a szikla tetején tartózkodni, pedig szép kilátás van onnan. Továbbra is a piros jelzésen mentünk a Gesztenyés felé. Kanyargós volt az ösvény, vízmosta szurdokokat kellett kerülgetni. Az erdő közepén egy itt bányászott mészkőből épített hidat is lehet látni, valamikor talán itt volt a Dobogó-hegyre felvezető út. A Sóskút-Biatorbágy közötti műutat a Gesztenyésnél kereszteztük. Az üdülőházak között lementünk a Benta-patakhoz, majd a patak mentén eljutottunk a Biai Peca-tóhoz. Pár elvakult horgász még pecázott, pedig elég hűvös szél fújdogált. A tavon rengeteg vadkacsa úszkált. Az üdülő övezet kihalt volt, pedig sokan már állandó lakhelynek használják a hétvégi házukat. A Peca-tó után telepített nyárasban haladt a jelzésünk, nem sokkal a Benta-patak felett. A lehullott levelek sárosak, csúszósak voltak. Nem sokkal később nyílt terep következett. 1050 körül elértünk a Greenhill Lovardát, ahol egy barátságos vaddisznóval futottunk össze. A röfi vélhetőleg a lovardához tartozhat, mivel onnan látták kijönni az elől haladók. Talán malac korától kezdve nevelik, etetik. Mindenesetre, amikor megunta a társaságunkat, fogta magát, beszaladt az erdőbe.
Előttünk már a Sóskúti Kálvária domb magasodott, melyre 1130-kor értünk fel. A dombtetőről négy lovas jött éppen szemben velünk lefelé. A Kálvária stációit nemrégen szépen rendbe hozták. Sokat nem tartózkodtunk fenn a domb tetején az erős szél miatt. Lemenetünk a Kálváriáról a faluba. A Benta-patak régi kőhídján bevártuk a társaság nagyobbik részét. Páran el szerettek volna menni a cukrászdába, de le lettek beszélve, elmaradt a palotaforradalom. Pontban 12-kor folytattuk a túrát. A falu házait gyorsan magunk mögött hagytuk, elhaladtunk Habsburg György háza, vagy inkább kastélya mellett, majd a galagonyás Nagymezőn haladtunk felfelé. Egy mély szurdokot kellett megkerülnünk, majd befordultunk Érd Parkváros irányába egy ültetett fekete fenyvesben. A volt katonai bázisba most nem mentünk be, mellette gyalogoltunk el. A Doberdó nevű részen bal 90°-os kanyar után az M7-es autópályát céloztuk meg. 1315-kor kereszteztük az autópályát. A Fundoklia-völggyel párhuzamosan jutottunk át a tárnoki területre. A kisebbség által lakott részen félelmetes mennyiségű és összetételű szemétdombokon keresztül kellett átvágni magunkat! Az életben nem lesz itt rend, pedig közvetlenül itt van a védetté nyilvánított Fundoklia-völgy!
A Tárnoki Kőfejtőhöz 1340-kor jártunk. Sajnos zárva volt, még az őr sem tartózkodott a helyszínen, így a Kőfejtő meglátogatása ezúttal elmaradt. Levonultunk a boros pincébe, ahol 5 perc alatt berendezkedtünk. Az oldal helységben begyújtottunk a kályhába, a fázósabbak kedvéért. A Kőtárnok is megnyílt, mindenki kedve szerint bort kóstolt, vagy a kristályokat, kövületeket nézegette. Páran itt csatlakoztak hozzánk, az unokák is kíváncsiak voltak a kőtárra. 1530-ig kedélyesen elbeszélgettünk a tavalyi és az idei bor kóstolgatása mellett. Előkerültek a sütemények, a pogácsák is a hátizsákokból. A hazafelé vezető utat mindenki magának szervezte. Ez olyannyira sikerült, hogy senkinek sem kellett tömegközlekedést igénybe vennie.
Az év utolsó - a Mikuláskereső - túrára december 8-án, vasárnap kerül sor. A részletes túrakiírás szétküldésre került, a Mikulás Pilisszentkereszt közelében fogja várni a résztvevőket.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető