2013 november 9, Ingókövek - Velencei-hegység
Novemberi első túránk a Velencei-hegységbe vezetett. Utoljára 2010-ben jártunk errefelé, akkor Pátkáról közelítettük meg az Ingó-köveket. Hét személy mondta vissza a jelentkezését, de a buszon még így is 40-en voltunk. Nadapon még 1 fő csatalakozott a társasághoz, sőt később még két társunk is növelte a csapat létszámát. Ők Pákozdról jöttek szembe velünk, mivel elhozták kutyájukat a túrára. Aránylag jó időt jósoltak a mai napra, csak délutánra jelezetek csapadékos hideg frontot. Épp hogy megvirradt, 6-kor indult el az autóbusz Százhalombattáról. Érden, Tárnokon vált teljessé a túra csapat. A kiindulási pontra, Nadapra 7 óra után pár perccel már megérkeztünk. A rövidtúrásaink öten az autóbuszon maradtak, Ők Pákozdra mentek át. Két túra közül lehetett választani:
Útvonal: Nadap, Szintezési Ősjegy (180m,
) - Meleg-hegy (352m, , 
) - Pákozdvár (253m, ) - Ingó-kövek (230m, 
, 
, 
) - Pákozd (120m, , 
, 
) Túratáv: 16km
Emelkedő: 400m
Minősítő pontszám: 24+8=32 pont
Alternatív útvonal: Pákozd (
, , ) - Ingó-kövek (230m, , , ) - Pákozd (120m, , , ) Túratáv: 8km
Emelkedő: 200m
Minősítő pontszám: 12+4=0 pont
A kis téren, ahol leszálltunk az autóbuszunkból megnéztük a Nadapiak által emelt Vörösmarty Mihály szobrot, valamint az 1956-os emlékművet. Utána lementünk megnézni a nevezetes Szintezési Ősjegyet. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében, 1888-ban emelték az obeliszket, az alappont magasságát az Adria tenger szintjéből határozták meg. Nem messze a régi alapponttól egy másik is található, ezt 1951-ben létesítették. Ennek neve: Országos Felsőrendű Szintezés, Nadap II. Főalappont. Több tájékoztató tábla került elhelyezésre, melyek a hegység keletkezéséről, növény- és állatvilágáról tájékoztatja az erre járó turistákat. A piros jelzésű ösvényen 730-kor kezdtünk el gyalogolni a János-hegy oldalában. Nadap zártkerti részét hamar magunk mögött hagytuk. Elhaladtunk egy vízmű mellett majd a Meleg-hegy felé vettük az irányt. Az egyik pontról szép kilátás van a Velencei-tóra. A Meleg-hegyre jelzetlen ösvényen kapaszkodtunk fel. A csúcson átjátszó állomás, geodéziai vasbeton torony és egy elhagyott katonai létesítmény található. Kilátóhelyként a geodéziai torony nem használható, az is tele van távközlési berendezésekkel. Az ide felvezető aszfalt illetve köves úton lementünk a piros háromszögjelzésig, majd megkerestük a Likas-követ.
Negyedórát töltöttünk el a nevezetes szikla alakzatnál majd a háromszögjelzésen visszamentünk a piros jelzésre. A kies Nagy-legelőn gyalogoltunk az Angelika forrás felé. Több helyről szép a kilátás a Velencei-tó környékére. A forrás előtt találkoztunk a Velünk szembejövő, Pákozdról jövő két turistatársunkkal, Zsolttal, Judittal, na meg az Őket kísérő kutyájukkal. 915-kor értünk a forráshoz, mely már régóta alig működik. A kutyus járt csak jól, neki kellett a hűtés, emiatt belemászott a dagonyába. Rövid idő után tovább mentünk a Bodza-völgyben a piros keresztjelzésen. A Pákozdvár bronzkori földvárához nem tettük meg a kitérőt, igazából nagymértékben benőtték a fák a területet, semmi sem látható a sáncokból. A Bodza-völgy talán a hegység legszebb völgye, meredek oldalakkal, hatalmas gránit sziklákkal, folytatása a becsatlakozó Hurka-völgy. Az elmúlt csapadékos időszaknak köszönhetően meglepően üde zöld volt az aljnövényzet. Elhagyva a völgyet, nyílt terepre értünk ki. Nagy területen tarvágás látható, az erre a körzetre jellemző akácot és az olajfát távolították el. Ezért a két fajért nem kár, talán megpróbálják visszatelepíteni az őshonos fákat. 10 óra magasságában megálltunk negyedórára, elég korán, de megéhezett a társaság.
Közben mind jobban beborult, már csak a Velencei-tótól délre sütött a nap. A rövid ebédszünet után tovább mentünk, bal kézre mezőgazdasági földek, jobbra pedig erdőirtások kísértek Bennünket. A sárga jelzés becsatlakozásánál összevártuk egymást, majd a sárgán a Gránit Tanösvény felé vettük az irányt. 1 km megtétele után a tanösvényen jobbra fordultunk az Pákozdi-ingókövek felé az öreg tölgyesben. Öt perc eltelte után a Pandúr-kő tövében jártunk. Nagy nyüzsgés volt a sziklákon, itt futottunk össze a KSH turistáival, Ők is voltak vagy 30-an. Tíz perc után a sárga háromszögjelzésen felkapaszkodtunk a Kocka-kőhöz. Ez talán az Ingókövek legszebb darabja. Talán 20 percet töltöttünk itt el, mivel kellemetlen hideg szél kezdett el fújni, nem lehetett leülni szélárnyékos helyre. 11 óra után nem sokkal tovább mentünk. Elhaladtunk az Oroszán-kő mellett, majd a Pogány-kő után kétfelé vált a csapat. Van aki az eredeti kiírás szerint ment le Pákozdra a zöld jelzésen, a társaság másik fele pedig a piros keresztjelzésen. 1145-kor már Pákozdon voltunk, ilyen korán még sohasem fejeztük be a túrát! Persze ez annak köszönhető, hogy sehol sem tudtunk hosszabb időre lepihenni a barátságtalan idő miatt. A lényeg viszont az, hogy eső nem esett, csak egy-két cseppet éreztünk lefelé menet. Bejött az előrejelzés, mert igazából délutánra lett kellemetlenebb az időjárás.
Maradt bőven időnk szétnézni Pákozdon. Elmentünk a régi 1848-as emlékműhöz, betértünk a cukrászdába, ami felettébb jólesett a túrán résztvevőknek. Fellendítettük a forgalmat, mivel sokan még hazai fogyasztásra is vásároltak süteményt. A buszunk sehol sem volt, nem gondoltuk, hogy ilyen korán befejezzük a mai túrát. Emiatt csak 1 óra után pár perccel indultunk haza, miután sikerült felvenni a kapcsolatot a busz vezetőjével. Összegezve a túrát, kellemes volt, mindent beszámítva. Ebben az évben már csak két szakosztályi túrára kerül sor, legközelebb november 23-án a Biai-hegyeket keressük fel.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető