2013 szeptember 7, Ősz köszöntő - Kelet-Bakony
Megkezdődtek szeptember hetedikén az őszi túráink. Kellemes, napos időt jeleztek szombatra. Bár jobb lett volna a felhős idő, mivel tudtuk előre, hogy sokat fogunk gyalogolni kitett helyeken. Mindenesetre bejött az előrejelzés, a túra végére igen csak kitikkadt a társaság a melegtől, a napsütéstől. Jóval kevesebben jöttünk össze a bükki túrához képest. Miután összeszámoltuk a túratársakat, kiderült, hogy 33-an vagyunk a buszon. Visszamondás kettő volt, fegyelmezettebben zajlanak a jelentkezések a korábbi időszakkal összehasonlítva. Hatkor indultunk el Százhalombattáról, majd Érden, Tárnokon és Martonvásáron gyűjtöttük be a résztvevőket. A régi 7-es műúton Székesfehérvárig, majd a 8-as főúton Várpalotáig buszoztunk, a hosszútúra kiindulási pontjára. Egyébként az alábbi két túraútvonal került kiírásra:
Útvonal: Várpalota, Thury vár (160m,
) - Inota (150m, ) - Baglyas (363m, ) - Kút-hegy (194m, ) - Szenes-horog () - Károlyi-Bajzáth-Pappenheim kastély (180m, ) - Iszkaszentgyörgy (170m, ) Túratáv: 22km
Emelkedő: 550m
Minősítő pontszám: 33+11=44 pont
Alternatív útvonal: Csór (150m,
, ) -Szenes-horog () - Károlyi-Bajzáth-Pappenheim kastély (180m, ) - Iszkaszentgyörgy (170m, ) Túratáv: 10km
Emelkedő: 230m
Minősítő pontszám: 15+4,6=20 pont
Relatíve nem kellett sokat buszoznunk, hogy Várpalotára érjünk. A Thury vár mögött parkoltunk le 8 órakor. A rövidtúrásaink is szerettek volna kicsit szétnézni a központban, jó páran pedig a reggeli koffein bevitelüket elintézni, ezért fél óra szabadfoglalkozás következett. Nagy buli lehetett az előző napokban, sok szemét volt a vár környékén. A vár mögött pedig körhinták, bódék voltak felállítva. A város központjában, kis területen találhatóak a nevezetességek, a Thury vár, a Trianon Múzeum (a volt Zichy kastély), a Római katolikus templom, a volt zsinagóga. 830-kor elindult a 22 főt számláló hosszútúrás csapat a városból kivezető piros jelzésen. Rövidtúrásaink visszaszálltak a buszra, hogy majd Csóron kezdjék meg a túrájukat. Egy darabig a házak között kanyarogtunk, majd kiértünk a város feletti füves területre. Itt egy kis téblábolás után megtaláltuk az út folytatását. Igaz, két útvonal is jelezve volt, a régebbi és az újabb útvonal. Kétfelé szakadt a csoport, de 15 perc múlva ismét találkoztunk. A körzetben teljesítménytúra volt, a Várpalotai Városi Természetbarát Szövetség rendezésében. Az Õszi 30-as teljesítménytúra Várpalotáról a Burok-völgyön keresztül Várpalotáig vezetett. Sokáig velünk tartott a nagyszámú résztvevő, csak a Hideg-völgy után váltak el útjaink.
930-kor az Inota feletti kis horgásztó mellett voltunk. Valamikor talán az egyik kőbánya víztározója lehetett. Mindenesetre elég sokan próbálkoztak a halfogással, szemmel láthatóan nem sok sikerrel. Felettünk Inota kis kápolnája volt látható a dombtetőn. Megkerültük a kis tavat, majd a Baglyas felé vettük az irányt. Folyamatosan felfelé haladtunk a kiégett füves mezőn, kisebb-nagyobb kanyarokkal. Ezen a szakaszon három országosan védett növényt találtunk, a pézsma hagymát és a kései szegfűt, a borzas szulákot. Minél magasabbra jutottunk annál szebb lett a panoráma. Előttünk a Baglyas tömbje, mögöttünk Várpalota, a tőle délre levő horgásztavak, távolban a füstöt okádó Peremarton, Berhida vegyi üzemei látszódtak. Kereszteztünk egy karsztbokor erdős részt, majd egy kisebb murvabányánál befordultunk a Hideg-völgybe. A kopasz fennsíkon ezek a völgyek őrizték meg az eredeti mikroklímát, a növényekkel, rovarokkal együtt. Elég sok nagyezerjófű tenyészik a fák árnyékában. A völgy baloldalán szép mészkőszikla kibúvások vannak. A völgyből éles jobb kanyarral egy kisebb becsatlakozó völgyben jutottunk ki. Ezen a szakaszon nem győztünk utat adni a szembejövő futóknak akik a Baglyas felől jöttek. Úgy tűnt, ma mindenki sportnak élt. A kopasz részre kiérve találkoztunk a zöld jelzéssel, melyen 70m szint leküzdése után felértünk a 363m magas Baglyasra, ahol hosszabb pihenőt tartottunk. A csúcson kopjafa és átjátszóállomás található. Szép kilátás van a csúcsról, a korábbi panoráma kiegészült a Vértes letörésével, Bakonykútival, ahonnan a Burok-völgy indul, a távoli Bakonnyal, Székesfehérvár egy részével.
1140-kor folytattuk tovább a túrát. Jelzés nem volt a kies dombokon, a térképünk alapján benéztük az irányt, bíztunk benne, hogy az egyik erdősáv végén megtaláljuk a piros jelzésünket. Sikerült belefutni a jelzésbe, itt bevártuk a szétszóródott csapatot. Váltakozva haladtunk a kiégett füves területeken és a kisebb, fás völgyeken keresztül. A kies részeken rengeteg bunkós, valamint sárga hagyma tenyészik. Pár tő virágzó sárga kövirózsát is láttunk. A Száraz-horog völgyben déli irányba fordultunk, majd a Kút-hegy közelében találkoztunk a Csór felől becsatlakozó zöld jelzésbe. A rövid túrásainknak itt kellett rátérni a piros jelzésre. Alig indultunk tovább, pár perc múlva telefonáltak, hogy eltévedtek, nem találták meg az út folytatását, ezért visszafordultak Csór felé. A busz már Iszkaszentgyörgyön várakozott ránk! Ágnesmajor környékén utolértük az utolsó rövidtúrásokat. 3 emberünk hozzájuk csatlakozott, a nagy meleg már sok volt Nekik. Szerencsére a gépkocsivezetőnknek felírtuk a telefonszámát, visszairányítottuk Csórra a pórul jártakért.
A nagytúrások folytatták útjukat a Szenes-horog felé. Szépen látszódott több helyről is az Iszka-hegyre telepített átjátszóállomás. Eleinte nem is volt gondunk, de ugyanúgy elkeveredtünk, mint a rövidtúrások! Nem vettük észre mikor fordul jobbra a piros jelzés, maradtunk a csábítóbb köves úton. Mivel már elég sokat gyalogoltunk, nem volt kedvünk visszamenni a jelzésre, úgy döntöttünk, iránymenettel érjük el a Szenes-horog völgyet. A völgy feltűnő szikláit már láttuk korábban, tudtuk milyen irányban vannak tőlünk. Nem volt egyszerű feladat két völgyet keresztezni! A völgyekben sűrű karsztbokor erdő található, melyen nehéz átvergődni. Mikor elértük a völgy tetejét, utat kellett találni a lemenetelhez. 1415-kor a völgy aljában megtaláltuk az eligazító táblát. A jelzett ösvény ellenére, a völgy aljában sem könnyű közlekedni, nem sokan járják ezt az útvonalat. 10 perc múlva a völgy másik oldalán voltunk. Továbbra is kiégett füves részek, kisebb facsoportok váltogatták egymást. 90°-os kanyarok után elhaladtunk egy erdészház mellett. Nem sokkal később elég közel került jelzésünk az Iszka-hegyhez. Az út kisebb tölgyes mellett haladt, majd egy ligetes tölgyerdőben. Egy jobb kanyar után elértük a falu kőbányáját. Az innen levezető jó minőségű köves úton mentünk le a faluba, nem a jelzésen. A sportpályát elérve balra fordultunk, felmentünk a Károlyi-Bajzáth-Pappenheim kastélyhoz.
A kastély legrégebbi részét a XVIII. század közepén az Amadé család építette. 1800-ban a kastély Bajzáth József veszprémi püspök tulajdonába került, aki 1820-ban jelentős építkezésekbe fogott. A főszárny két végét klasszicista stílusban bővítette. 1870-ben házasság révén került a Pappenheim grófok birtokába a kastély. Jelentős átépítése gróf Pappenheim Siegfried nevéhez kötődik a XX. század elején. Elbontották a nyugati mellékszárnyakat és helyükre egy emeletes, gazdag kőszobrászati díszítésű neobarokk épületet építettek, díszes ablak- és erkélyrácsokkal, az emeleti ablakok fölött kőfejekkel. A második világháború után kórházként, menekültszállásként, üdülőként, munkásszállásként hasznosították. A kastély jelenleg hasznosításra vár, de még most is működik a neobarokk épületrészben az általános iskola. Miután megtekintettük a kastélyt, a falu fő utcáján lesétáltunk a cukrászdáig, a szomszédságában levő italboltig. Itt várakozott ránk autóbuszunk a rövidtúrásainkkal. Félórás pihenő következett, fagylaltozásra, sör és üdítő ívására fordítottuk ezt az időt. 1630-kor elindultunk hazafelé. Kellemes volt a mai túra, idén ilyen napsütéses, meleg időre nincs már esélyünk. Legközelebb Zsolti vezetésével, szeptember 21-én a szokásos Olár Péter Etyeki kerékpáros túrára kerül sor. Gyalogolni szeptember 28-án megyünk a Gerecsébe.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető