2013 augusztus 10, Vártúra - Cserhát

A nyaralások ellenére összejöttünk 30-an a Cserhát vártúrára. Előzőleg már több mint egy hete tombolt a kánikula, 35-40°C volt a hőmérséklet, csapadék semmi. A földek mind sivárabb képet mutatnak, a kukorica és a napraforgó nagyon megsínylette ezt a száraz, meleg időjárást. Szombatra az időjósok kedvezőbb viszonyokat jósoltak jelentős lehűléssel, esővel. Ebből nem sok minden vált be, legalábbis nem a Cserhátban, ahol túráztunk. Aki nem ijedt meg az előrejelzéstől és túrázni szeretett volna, mind eljött, visszamondás egy sem volt. Szokásosan két variáció került meghirdetésre a mai napra:

Útvonal: Mátraszőlős (190m, ) - Garábi-nyereg () - Tepke (567m, ) - Nagymező () - Alsótold () - Felsőtold () - Hollókő (280, )
Túratáv: 21km
Emelkedő: 800m
Minősítő pontszám: 31,5+16=48 pont

Alternatív útvonal: Mátraszőlős (190m, ) - Garábi-nyereg () - Tepke (567m, ) - Nagymező ()
Túratáv: 11km
Emelkedő: 470m
Minősítő pontszám: 16,5+9,4=26 pont

Százhalombattán, Tárnokon, Érden gyűjtöttük össze társainkat. Budapesten át, majd az M3-as autópályán és a 21-es főúton érkeztünk meg Mátraszőlősre, ahonnan a mai túra indult. A hatvani MOL üzemanyagtöltő állomáson megálltunk 20 percre egy kávé erejéig. Mind a hosszú, mind a rövidtúrások Mátraszőlősről indultak el. A buszunkat átküldtük Nagymezőre a Bableves csárdához, itt fejeződött be a rövid túra. Fél 9 után pár perccel a falu felső végén levő Nemzeti Dohánybolttól kezdtük meg a gyaloglást. A házakat hamar elhagytuk, a Zsákfa pusztai bányához értünk el. A kőbányát már nem művelik, viszont szépen kialakították a környékét, geológiai bemutatóhely lett a szerepe. Kis víztározó is van felette, enyhe hévizes forrás táplálja. Ismertető táblán leírtakból megtudható a hévíz keletkezése.

Tovább menve megérkeztünk Mátraszőlős nevezetességéhez, a Függő-kőhöz. A Cserhát vulkáni kőzeteinek peremén található ez a látványos andezit szikla. A miocén földtörténeti korban, kb. 15 millió évvel ezelőtt, víz alatti vulkánkitörés eredménye az élénkvöröses színű, tömör, üreges andezit. Később a kovasavas átitatódás miatt vált vörös színűvé és keményebbé a kőzet. Egy kisebb barlang is található itt. Elhagyva a Függő-követ, egy hangulatos völgyben gyalogoltunk felfelé a kék keresztjelzésen. A völgy teljesen száraz volt, nagy andezit sziklák láthatók a meder aljában. Valószínűleg nagy esők alkalmával, hóolvadásnál komolyabb mennyiségű víz rohan itt le. A völgyet elhagyva sikerült az elöl menő csoportunknak elvéteni a jelzést. Visszajöttek a téves útról, majd elindultunk a Garábi-nyereg felé. Szépen látszódott a Macska-hegy, Tepke vonulat előttünk. 10¹⁵-kor értük el az Országos Kék Túra jelzését, melyen balra elfordultunk a Tepke-hegy felé.

A Macska-hegy környékéről szép panoráma van Garábra, a közeli völgyekre, hegyvonulatokra, a távoli Szanda-hegy kettős csúcsára. 11¹⁵-kor a társaság nagyobbik része elérte az 567m magas Tepke-hegyet. A csúcson levő kilátót 2001 novemberében újították fel. A vastorony legfelső szintje jóval a lombkorona szint fölé magasodik, ezáltal teljes körpanorámában lehet része az erre járó turistának. Észak felé nézve a Karancs-Medves vidéke és közelebb a Hollókői vár látható. Keleti irányban a Zagyva-völgye látható Pásztóval, távolabb a Mátra bércei magasodnak. A párás levegő miatt a Mátra igen elmosódott volt. Déli, nyugati irányban a Cserhát vonulatai sorakoztak a távoli Szanda várheggyel. A csúcson tartottuk meg az ebédidőt, a lassabban jövőket is bevártuk. Fél óra elmúltával elindultunk lefelé a csúcsról, követve az OKT jelzését. Félelmetesen ki volt száradva az erdő. Az aljnövényzet gyakorlatilag ki volt száradva, a totálra szétrepedezett föld sivatag képét mutatta. Miután elhagytuk az erdőt, tarló szélén értünk le az aszfaltútra. Ezen kb. 2km-t kellett megtennünk, hogy leérjünk a Nagymezőnél levő Bableves csárdáig, itt várakozott ránk az autóbuszunk. 12⁴⁵-től folyamatosan érkeztek társaink. A csárda forgalmát alaposan fellendítettük, elintéztük az OKT füzeteinkbe való bepecsételést.

13¹⁰-kor indult el autóbuszunk Hollókő felé. Az eredeti kiíráshoz képest a hosszútúrásaink is felszálltak a buszra, mert nem sok kedvünk volt tovább gyalogolni az aszfalton Felsőtoldig. A település központjában a kápolnánál hagytuk el a buszt. Keresztezve az utat, az OKT jelzésén elindultunk a túra második szakaszára. Igen sütött a nap, bár a levegő hőmérséklete alig haladta meg a 30°C-t. Szerencsénkre erősen fújdogált a szellő, így elviselhető volt a gyaloglás. Nyílt terepen mentünk. Nagy viccmesélés folyt, ennek köszönhetően elvétettük a kék jelzést. Nem maradtunk a patak völgyben, a Fekete-hegy bal oldalán, egy tarló szélén kapaszkodtunk mind feljebb. Egy idő után már gyanús volt a helyzet, éreztük, hogy alaposan eltévelyegtünk. Visszamenni nem volt kedvünk, ezért elkezdtük a jobb kézre eső utakat követni. Két gerincet is kereszteztünk, majd egy igen meredek lemenetel után a Bükk-völgy patakjához értünk le. Igazából továbbra is csak sejtettük, hol vagyunk. Nemsokára egy háromfős családdal találkoztunk a völgyben. Mint kiderült Õk is eltévedtek, szintén Felsőtoldról jöttek. Sehol egy használható ösvény, valahogy fel kellett jutnunk a következő gerincre. Akácosban, a fekete fenyvesben, szép lassan kijutottunk a tetőre, ahol beleszaladtunk a vár környéki tanösvénybe. Az eltévedt család is Velünk tartott. Az ösvényről megpillantottuk Hollókő várát, így már egyenesben voltunk. Ami távot megspóroltunk a Bableves csárda, Felsőtold közötti aszfaltos úttal, azt most elveszítettük, sőt kb. 100m szinttel többet kellett gyalogolnunk, mint ahogy az eredeti kiírásban szerepelt.

15 óra után pár perccel, a tanösvényen balra fordultunk, hogy a várhoz érjünk. A vár alatt becsatlakoztunk a Dobogó-tető felé menő OKT jelzésbe, jobbra fordultunk, majd 4 órakor felértünk a vár bejáratához. Utoljára 2007.10.13-án voltuk Hollókőn. A vár a tatárjárás után épült, a Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék, a közéjük tartozó Illés ágiak kezdték meg az építkezést. Károly Róbert később az erdélyi Szécsényi Tamás vajdának adományozta. Az írásos említése is ebből a korból származik. A 150 éves török uralom alatt végvárként működött, többször cserélt gazdát. Véglegesen Sobieski János lengyel király szabadította fel 1683-ban, a vár ekkor használhatatlanná vált. Ennek köszönheti, hogy elkerülte a végzetét, nem robbantatta fel I. Lipót császár, mint nagyon sok más várunkat. Magyarország egyik legépebb XIII. századi várát láthatjuk itt Hollókőn. Most nem mentünk be a várba, hanem lementünk szétnézni a védett falurészbe. A hollókői falu együttest 1987-ben vette fel az UNESCO a kulturális és természeti világörökség listájára. Közép-Európa legjobb állapotában megmaradt népi építészeti stílusát tükrözi az ófalui rész. 56 védett lakóház található itt, a Kossuth út mentén és a Petőfi utcában. Nem skanzenként működik, hiszen a házak nagyobbik részét manapság is lakják. A nem lakott épületeknek próbálnak funkciót találni, így pld. Babamúzeum, Nyomdaműhely, Posta, Vendéglő, stb.

17⁰⁰ óra után nem sokkal elindultunk hazafelé. Szép túranapunk volt, pedig a meteorológusok nem ezt jósolták. Eső, zápor, zivatar nem volt, bár messzebbről néha égdörgés hallatszott. 19⁰⁰ órára mindenki hazaérkezett. Következő rendezvényünk a Százhalombattai Régészeti Parkban lesz, augusztus 23-i Szakosztály találkozó. Gyalogtúrázni legközelebb a Bükk hegységbe megyünk, augusztus 31-én.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető