2013 június 15, Georgiades Gábor emléktúra - Börzsöny

Egy hónapja, 2013. május 18-án gyalogtúráztunk utoljára a Mátrában. Az eltelt idõszak igen csak hûvös, csapadékos volt, egyáltalán nem volt nyárias az idõ. Erre a hétvégére viszont megjött a felmelegedés, esõt sem jeleztek elõre a meteorológusok. Ilyen elõzmények után került sor a szokásos Georgiades Gábor emléktúrára. Szép számmal jöttünk össze, 42-en vettünk részt a koszorúzáson, nem sokan vonták vissza az elõzetes jelentkezésüket. A már megszokott útvonalon, Százhalombattáról indult hat órakor az autóbuszunk, Tárnok, Érd, Budapest, Diósjenõ érintésével értük el Királyházát, a Bányász Szakszervezet üdülõjének udvarán elhelyezett kopjafát. Nyolc órára a helyszínen voltunk. Elõször elhelyeztük koszorúnkat a kopjafára, majd következett a megemlékezés. Nem soroltuk fel Gábor érdemeit, nem magyaráztuk meg miért éppen itt van elhelyezve a kopjafája, hiszen mi nagyon jól ismertük a tevékenységét, a PTSZ-ben, az MTSZ-ben betöltött szerepét. Az alkalmilag összeállt elõadómûvészeink a buszon kellõképpen begyakorolták az énekeket, a verseket, a megemlékezés gördülékenyen lezajlott. Szokásosan, utoljára a Honfoglalás c. dal közös eléneklésével búcsúztunk el Királyházától, a kopjafától. A mai napra is két túra volt elõirányozva, az alábbiak szerint:

Útvonal: Királyháza (370m, ) - Nagy-Oros-bérc () - Magosfa (915m, ) - Csóványos (938m, ) - Nagy-Hideg-hegy (865m, ) -Kisinóci th. (350m, ) - Királyrét (260m, )
Túratáv: 20km
Emelkedõ: 900m
Minõsítõ pontszám: 30+18=48 pont

Alternatív útvonal: Szokolya vá. (180m, ) - Kisinóci th. (350m, ) - Királyrét (260m, )
Túratáv: 12km
Emelkedõ: 430m
Minõsítõ pontszám: 18+8,6=27 pont

8⁴⁵-kor autóbuszunk a rövidebb túrát választókkal elindult Szokolya vasútállomásához. Nekik ott kellett megkezdeni a mai túrájukat. A hosszabb, nehezebb túrát választók, 23-an elindultunk a zöld keresztjelzésen a Nagy-Oros-bérc felé. Egy darabig a piros négyzetjelzéssel haladtunk, nem a rendelkezésre álló térképünknek megfelelõen. Késõbb persze rájöttünk, az útvonalat megváltoztatták, felkapaszkodtunk elég magasra a zárt bükkös erdõben, majd meredeken leereszkedtünk a Bacsina-patak völgyébe. Nem sokkal késõbb átkeltünk a patakon, pedig nem kellett volna. A régi jelzés jött ezen az oldalon. Több mint negyed órát elvesztegettünk mire megtaláltuk az út folytatását. Meredeken kapaszkodtunk a Nagy-Oros-bérc felé, most már az eredeti nyomvonalon. Nem sokan választják ezt az útvonalat, a bércen nyoma sincs az ösvénynek, térdig érõ fûben kell gyalogolni az erdészeti földút eléréséig. Pár helyrõl szép kilátás van észak felé. Az erdészeti út elérésénél egy vadetetõ mellett megpihentünk, bevártuk egymást. Innentõl kezdve kényelmes erdészeti úton jutottunk el a fõgerincen haladó zöld jelzésig. Ezen balra fordultunk, kereszteztük a 915m magas Magosfát. A csúcs körül késõ bronzkori vár sáncai láthatók, Magyarország legmagasabban fekvõ õskori várának maradványai. A Csóványos irányába alacsonyabb nyereggel csatlakozik, a többi oldala nagyon meredek. A védvonal belsõ magassága 1 m, de hosszú szakaszon a perem alatti sok legurult kõ tanúskodik az egykori sáncról. Az egész platón elõforduló bronzkori edénytöredékek állandó lakottságra utalnak.

A 938m magas Csóványosra 12 óra elõtt pár perccel értünk fel. Itt tartottuk meg az ebédszünetünket. Lehetett szendvicset fogyasztani, pihenni vagy felmászni a geodéziai célokat szolgáló vasbeton kilátóba. Ámbár már régóta kiírták, hogy felmenni tilos és életveszélyes, gondolom a felelõsség elhárítása céljából. ½1-kor tovább indultunk az OKT kék jelzésén Nagy-Hideg-hegy felé. 40 perc kényelmes gyaloglás után a Nagy-Hideg-hegyre értünk, ismét lepihentünk félórára. A 865m magas csúcs környéke füves tisztás, sok virággal. Idén különösen sok tarka-nõszirom virágzott éppen ottjártunkkor. Keményen tûzött a nap, páran árnyékba húzódtak, nem a napos teraszon levõ padokat választották. Kettõ óra elõtt nem sokkal az OKT kék jelzésén elindultunk a Kisinóci turistaházhoz. Hosszú lejtmenet következett, jobbára fák árnyékában, végig déli irányba. Sok harangvirágot és sárga gyûszûvirágot lehetett látni. Elhaladtunk Barna Ferenc emlékére emelt kereszt mellett, majd 15³⁰-kor betértünk a Kisinóci turistaházba. Kissé elcsodálkoztunk, jó pár rövidtúrásunk még itt volt, békésen sörözgettek. Mi bevártuk az utolsó emberünket is, negyed órára mi is leültünk.

15⁴⁵-kor felszedelõzködtünk, elindultunk az utolsó 4km-es szakaszra. Nem volt fárasztó ez a rész, kissé hullámos volt e terep, de jó ütemben lehetett gyalogolni. Sok virág volt errefelé is, fõleg szegfûk, kakukkszegfûk, harangvirágok. Fél hatra mindenki átért Királyrétre. Meglepõdtünk, egyik társunk fehér turbánt viselt. Elcsúszott a kõgörgetegen, a fejét alaposan beverte, be kellett kötözni. Nem jó elõjel a köves, sziklás Nyugati-Tátrai túránk elõtt! Szerencsére azért nem volt komoly a sérülés. Megpihentünk, majd negyed óra eltelte után felültünk a buszunkra, hazaindultunk.

Nagyon szép túraidõnk volt! Ámbár már sokadszor jártunk ezen a környéken, de a Börzsönyt nem lehet megunni! Következik július második hetében a szokásos jutalomtúránk, többnyire a Nyugati-Tátrában fogunk túrázni.

Ugrás az elsõre

(A mellékelt képek Kutasi Zsuzsa (KZs) és Muskovics András (MA) felvételeibõl kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezetõ