2012 szeptember 1, Látó-kövek - Bükk
Szeptember elsõ napján a Bükk hegységbe vezetett az utunk. Majd minden évben ellátogatunk Magyarország egyik legszebb hegységébe, a mostani cél pár Látó-kõ felkeresése volt. A pompás kilátópontokon kívül természetesen más látnivaló is van bõven, a mai alkalommal a Bél-kõ tanösvény, illetve a Mónosbéli apátság meglátogatása fért bele a tervünkbe. Családiasan voltunk az autóbuszon, mindössze 27-en jöttünk össze, visszamondás sem volt sok, mindössze heten gondolták meg magukat. Az idõjósok a keleti országrészre szép idõt prognosztizáltak, reméltük, igazuk lesz. Szokásos hat órakor indult az autóbusz Százhalombattáról, majd Tárnok, Érd, Budapest, Kosztolányi Dezsõ tér következett. Ezután az M3-as autópálya következett, majd Hatvan magasságában álltunk meg 20 percre. Eger városán keresztül érkeztünk meg Felsõtárkányra, a túra kiindulási pontjára. Az alábbi túrák közül lehetett választani a mai napon:
Útvonal: Felsõtárkány, Oldalvölgyi halastó (275m,
) - Barta-lyuk-hegyese (547m, 
) - Kis-Virágos-hegy (866m, , 
) - Cserepes-kõ bg. (800m, ) - Õr-kõ (880m, , 
) - Bél-kõ (815m, , 
) - Bél-kõi tanösvény - Mónosbéli Apátság (390m) Túratáv: 17km
Emelkedõ: 710m
Minõsítõ pontszám: 23,5+14,2=38 pont
Alternatív útvonal: Szilvásvárad, Szalajka-völgy
Túratáv: 6km
Emelkedõ: 100m
Minõsítõ pontszám: 9+2=0 pont
14-en vállalták a hosszú túrát, a többiek elbuszoztak a Szalajka-völgybe, ahol tetszés szerint gyalogolhattak a környéken. Az indulásunkkal baj volt, nem vettük észre az oldalvölgyi halastavat, a busszal nem tudtunk sehol sem megfordulni. Az elsõ alkalmas hely a Hereg-rét volt. Gyorsan megtárgyaltuk a tévesztésünket, majd eldöntöttük, hogy itt kezdjük meg a hosszútúrát a kék keresztjelzésen, majd késõbb rátérünk a tervezett zöld jelzésre. Pontban 10 órakor elkezdtünk gyalogolni. Elhaladtunk egy esõbeálló mellett, majd egy erdei köves úton a Tar-kõ, illetve a Három-kõ irányába fordultunk. Hatalmas erdõirtás volt a kövek felé, ennek következtében szépen látszódott a Bükk meredek letörése. Egy patak völgyet elérve élesen balra fordultunk, ettõl kezdve meredeken haladtunk felfelé. Kisebb-nagyobb kanyarok után, 1110-kor értük el a zöld jelzést a Felsõ-Kiskút-lápánál. Egy kicsit megpihentünk a bükkök árnyékában, majd elindultunk a zöld jelzésen a Kis-Virágos-hegy felé. Egy darabig még együtt ment a két jelzés, de rövid idõn belül mi jobbra fordultunk. A Toldi-kapun keresztül 20 perc alatt értünk fel a fennsíkra az Õserdõ szélére, ahol az Országos Kék Túra útvonal halad. Az Õserdõn keresztül vezetõ jelzéseket évekkel ezelõtt megszüntették, természetvédelmi okokkal indokolva.
Egy darabig a kerítés mellett haladtunk, majd élesen déli irányba fordultunk. 1km lejtmenet után ismét nyugati irányba fordultunk. Az erdõ alja száraz levelekkel volt befedve, mintha már októberben járnánk, nyilvánvalóan a csapadék hiány miatt. Cserepes-kõ elõtt, egy mészkövekkel borított tisztáson megpihentünk 12 óra elõtt pár perccel. Egyesek már megéheztek, elfogyasztották a déli szendvicsüket. Szép kilátás van innen a déli irányba, a völgyekre, a szemben levõ hegyvonulatra. Negyed óra elteltével tovább gyalogoltunk a cserepes-kõ felé. Mind sziklásabb lett a terep. A csúcsról már nincs olyan szép panoráma mint korábban, eléggé megnõttek a fák, a cserjék. Lementünk a barlanghoz, itt található az OKT bélyegzõje. Meglepõen tisztaság és rend uralkodott a barlangban, senki sem tette tönkre a fa priccset, az asztalt, a kályhát. Továbbmenve, 1240-kor értünk fel a Pes-kõ-kapuhoz, melynek szikláin 20 percre megpihentünk, nézelõdtünk. Déli irányban pompás a panoráma. A megelõzõ 1km-es út jobbára karros, sziklás terepen haladt. Következõ, említésre méltó pont, az Õr-kõ-rét volt. Az OKT jelzése kikerüli a csúcsot, de innen felvezet a háromszögjelzés. A réten már csak pár bogáncs virágzott a gyöngyházlepkék bánatára, viszont mind több õszi kikericset láttunk. Az elõl menõk elnézték az ösvényt, csak késõbb találkoztunk Velük, mikor mi már lefelé mentünk a 880m magas csúcsról. Mi olcsóbban megúsztuk a felmenetelt, mint akik a másik irányból jöttek fel a csúcsra.
Szép panoráma van az Õr-kõrõl, keleten a Bükk-fennsíkból elõugró Látó-kövek, déli irányban a völgyek vonzzák a tekinteteket. Egy óra után nem sokkal elindultunk lefelé. Találkoztunk útközben a csapat másik felével, Õket bevártuk a kék jelzésen. Nem sokkal a túra folytatása után õszi kikericses mezõn haladtunk át, majd a Messzelátó-hegy oldalában áttértünk a zöld jelzésû ösvényre. 800m után ismét jelzést váltottunk, a sárga háromszögjelzésen értünk fel a Bél-kõ kilátóhelyére. Fentrõl szép látvány a rekultivált bánya területe a különbözõ színû sziklafalaival, távolabb Bélapátfalva házai láthatók. A nézelõdés után a Bél-kõi tanösvényen indultunk lefelé a Mónosbéli Apátság felé, mely a túra végpontja. Olvasgattuk az állomásokon elhelyezett tájékoztató táblákat, rengeteg információval szolgálnak a tanösvény állat- és növényvilágára, a hegy geológiai felépítésére vonatkozóan. 1620-kor értünk le az Apátsághoz. A busz a rövid túrásainkkal már várakozott ránk. A templom zárva volt, így csak kívülrõl láthattuk. 2007-ben jártunk errefelé, akkor Szarvaskõrõl indultunk, Szalajka-völgy volt a cél. A látványos, egyetlen ép cisztercita apátságunkat a XIII. század elején az egri Kilit püspök alapította. A romoknál levõ forrásból még vételeztünk vizet mielõtt hazaindultunk volna. A rövidtúrásaink is jól érezték magukat, ámbár panaszkodtak, hogy a Fátyol-vízesés kiábrándító víz nélkül. Hiába, július eleje óta tisztességes mennyiségû csapadék ebben a körzetben sem volt.
1640-kor indultunk haza. Bár szemerkélõ esõben indultunk el otthonról, a túra igen kellemesre sikeredett, az idõjósoknak lett igazuk, a Bükkben jobbára sütött a nap. 1930-ra hazaértünk. Legközelebb Kaposvár környékén túrázunk a Zselicben, a Rockenbauer Zoltán Dél-dunántúli Kék Túra egy szakaszát fogjuk bejárni.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezetõ