Továbbra is nagy az érdeklõdés a gyalog túráink iránt. Ismét sokan, 51-en jöttek el a Mecsekbe vezetõ bazsarózsakeresõ túrára. Ezen felül még 17-en jelentkeztek, õk visszamondták a túrát, így szerencsémre nem kellett igazságot osztani, ki jöjjön, ki maradjon otthon. Elég régen voltunk már a déli országrészben, pedig tavasszal nagyon üde a mecseki táj. Sajnos a nagy távolság miatt kissé drága a buszozás. Kellemes idõjárást jeleztek elõre a meteorológusok, bizakodva szálltunk fel a hat órakor induló buszunkra. Kivételesen Tárnokról indultunk, majd Érden, Százhalombattán, Ercsiben vettük fel a túratársakat. Az M6-os autópályán Szekszárd magasságáig mentünk el, majd a 6-os fõúton, Bonyhád érintésével jutottunk el a túra kiindulási pontjára, Zengõvárkonyba. A Bonyhádi MOL kútnál 20 percnyire megálltunk kávézni, meg mozogni egy kicsit. A hosszabb útvonalat választók Zengõvárkonyban kezdték meg a gyaloglásukat. Szokás szerint rövidebb utat is terveztünk, a kistúrásaink Pécsváradról tettek meg egy körtúrát. A két túra útvonala az alábbi:
Útvonal: Zengõvárkony (250m, , ) - Réka-völgy (350m, ) - Óbánya (400m, ) - Kisújbánya (420m, ) - Cigány-hegy (524m, ) - Püspökszentlászló (410m, ) - Zengõ (682m, ) - Pécsvárad, vár (270m, )34-en indultunk el Zengõvárkony római katolikus templomától, nem sokkal 9 óra után. Jól kezdõdött a mai nap, lusták voltunk megkeresni a kék keresztjelzést, így a faluból a Patakos-völgyben lyukadtunk ki! Miután azonosítottuk a helyzetünket, eldöntöttük, milyen útvonalon érjük el a kék keresztjelzést. Nem volt egyszerû feladat, egy kisebb gerincen keltünk át a ritkás erdõben, majd egy mély völgyet kellett kereszteznünk. Hajdútemetés kopasz fennsíkja után a következõ völgyben már a tervezett úton gyalogolhattunk. Nem volt unalmas az átvágás, öreg szelídgesztenyés volt a Patakos-völgy fölött, a réten egy fekete gólyát is láttunk. Még 1km-t sem mentünk, máris áttértünk a piros háromszögre. Szép bükkösök következtek, a harmadik 90°-os kanyar után elhaladtunk a Legény-sír mellett. A 22 éves korában elhunyt Szegedi László emlékére helyezték el a kõkeresztet. Ezután kemény lemenetel következett a Réka-völgybe. Itt egy darabig aszfaltozott úton gyalogoltunk, majd egy 90°-os jobb kanyar után, a zöld keresztjelzésen, a Skóciai Szent Margit úton felfelé haladtunk. Kb. 1km után egy tisztásra értünk, ahol egy kisebb vadászház található. A tisztáson asztalokat, padokat helyeztek el. 20 percre megpihentünk a tisztáson. A pihenõ után, kb. 2km megtétele után a Döngölt-árokban elértük Óbányát.
Ismerõs a település, hiszen a korábbi években többször útba ejtettük. A központjában található kereskedelmi egység udvarában letelepedtünk az asztalokhoz. Ebédeltünk, folyadékot pótoltunk. Kivételesen a szemközti rk. templom is nyitva volt, ezt is megnéztük. A déli pihenõ után folytattuk az utunkat. A falu egyetlen utcáján elhagytuk a települést. A valamikori sváb települést igyekeznek a hagyományoknak megfelelõen rendbe hozni, bár egy-két épület még romos állapotban van. A település után a Pisztrángos-tavak következtek, ámbár kötve hiszem, hogy a zavaros vízben halakat lehetne nevelni. Következett a megkapó Óbányai-völgy, a kis patak több sellõjével, vízesésével. A leghíresebb közülük a Ferde-vízesés. Az elbillent mészkõ padokon csurdogál itt a patak vize. A völgy végében Péceli Endre emlék keresztje látható. Kisújbányára beérve, a templom alatti padokon pihentünk meg. Itt emlékeket is lehetett vásárolni, az asztalon kihelyezett égetett cserepekbõl. Negyed óra elmúltával felszedelõzködtünk, elindultunk a Cigány-hegyi kilátó felé.
Az emelkedõ után nem mindenkinek volt kedve felmenni a kilátóhoz, így egyesek lepihentek, míg a többiek elmentek a kilátóhoz. 20 perc után ismét együtt volt a társaság, elindultunk Püspökszentlászló felé. Szép kilátás volt a nagy rétrõl Misina-tetõ, a Hármas-hegy, a Zengõ irányába. Megnéztük útközben Kisújbánya temetõjét, mely meglepõen igen messze van a településtõl. A sírfeliratok csak megerõsítik a falu sváb voltát. A Diós-kútnál összevártuk egymást. Nem mentünk be Püspökszentlászlóra, az aszfaltos erdészeti úton elindultunk a bazsarózsa egyik lelõhelye felé. Sajnos itt már elvirágzott a ritka, védett növényünk,a korai nagy meleg következtében. Pedig talán itt található a legnagyobb populációja ritka növényünknek Magyarországon, a Vöröspart oldalában. Páran kellõképpen elfáradtak már, Õk az aszfaltutat választották a pécsváradi végállomás elérésére. A társaság nagyobbik fele a sárga jelzésen Zengõ megmászását választotta. Az út végig felfelé vezetett, egy meredek kapaszkodó után értünk fel a Zengõ 682m magas csúcsára. Itt pihenõt tartottunk, felmentünk az életveszélyesnek kinevezett geodéziai vasbeton toronyra. Nagyon szép panoráma van innen a környékre, távolban a Villányi-hegység is látható, szépen kivehetõ a Misina-tetõ, északi irányban Komló emeletes épületei is láthatóak.
20 perc pihenõ után lejöttünk a Zengõrõl a sárga jelzésen. Szerencsénk volt, lefelé menet találtunk még pár virágzó bánáti bazsarózsát! Így a túra kiírásának megfelelõen nem csak kerestük, de meg is találtuk virágzásában a ritka, fokozottan védett ritkaságunkat! Mindenki igyekezett egy-két jó fényképet készíteni a virágról. Megelégedetten hagytuk el a Zengõt. Az alsóbb részeken már eléggé rontott állapotban van az erdõ, egyszer hátha ezt is a természetes flóránknak megfelelõen visszaállítják. Pécsváradra megérkezve elõször a temetõ kápolnája mellett haladtunk el, majd az rk. templomnál leértünk a várhoz. A busz itt várakozott ránk, a rövidtúrásainkkal egyetemben. Félórai szabad idõt kaptak a túrázók, mindenki egyénileg eldönthette, szétnéz a várban, vagy a folyadékveszteségét pótolja.
Hazafele menet semmi gond nem adódott, ½9-re mindenki hazaért. Nagyon szép idõnk volt, igazán kellemes túrát könyvelhettünk el az üde mecseki erdõkben. A célunkat is elértük, hiszen sikerült virágzó bánáti bazsarózsát találnunk. Legközelebb a Pest Megyei Piros útvonalán fogunk túrázni Péteri és Ócsa között május 12-én.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu