2012 március 31, Tavaszváró túra - Kelet-Bakony
Nagy érdeklõdés elõzte meg a március végi Tavaszváró túránkat. Sajnos a busz férõhelyek korlátozott száma miatt páran otthon maradtak. Nagy a lelkesedés, kíváncsian várom, meddig fog tartani! Annak ellenére, hogy 12-en visszamondták a jelentkezésüket, 53-an jöttek el a Keleti-Bakonyba. Elég változatos idõjárás volt a megelõzõ napokon, végül is kellemes kirándulóidõt fogtunk ki. Otthon egész nap viharos szél fújt, ez minket elkerült. Délelõtt jobbára napos volt az idõ, délután befelhõsödött, majd mire a célállomásba beértünk, ismét sütött a nap. Az autóbuszunk szokás szerint 6 órakor indult el Százhalombattáról, majd felvette az érdi, tárnoki társainkat. Várpalotán, Veszprémen keresztül értük el a kiindulási pontunkat, Eplényt. Ebbõl a két túraváltozatból lehetett választani a mai napon:
Útvonal: Eplény (370m,
) - Alsóperepuszta (325m, ) - Móroc-tetõ (531m, ) - Öreg-Futóné (575, ) - Márkus-szekrénye (505m, ) - Bátorkõ-vára (365m, ) - Vár-völgy () - Várpalota, Thury vár (170m, ) Túratáv: 24km
Emelkedõ: 560m
Minõsítõ pontszám: 36+11,2=47
Útvonal: Tés (460m,
) - Márkus-szekrénye (505m, ) - Bátorkõ-vára (365m, ) - Vár-völgy () - Várpalota, Thury vár (170m, ) Túratáv: 14km
Emelkedõ: 160m
Minõsítõ pontszám: 21+3,2=24
Elõször a hosszabb túrát választók - 31 fõ - szálltak le az autóbuszról Eplényben. A 22 rövid túrás átbuszozott Tésre, Õk ott kezdték meg a gyaloglást. Mindkét társaság célja Várpalotán, a Thury vár volt. Nyolc órakor hagytuk magunk mögött Eplényt. A piros jelzésen gyalogoltunk felfelé az erdészeti úton. Rögtön a falu után jó pár virágzó szártalan kankalint találtunk. Az egész napra elmondható, hogy sokféle növény virágzott már. Kellemes, napsütéses idõben haladtunk el a nagyfeszültségû vezetékek alatt, majd felértünk a sípályákhoz. Elég sok hó volt még a pályán, köszönhetõen a hóágyúknak, olvadozott is rendesen. Biztosan jó szezont zártak idén. Kissé sáros volt a levezetõ út, egy teremtett lélek sem volt az épületeknél. Ezután kb. 2km-es aszfaltút következett a Malom-völgyben. A kanyargó kis patakon 3 mesterséges tavat alakítottak ki, valószínûleg a hó készítéséhez szükséges vizet tárolják bennük. A patakot elhagyva még 1km-t köves úton haladtunk, majd 90°-os jobb kanyarral feljutottunk a Körtvélyesre. A Köves-kút után megálltunk egy kis idõre, a rengeteg medvehagymának nem tudott ellenállni a társaság. Láttunk egy nagyobb õz csapatot, meg 2 szarvast. A nyomokból ítélve sok állatot tart el a kelet-bakonyi erdõ.
A pihenõ után eltekeregtünk a jelzésünkrõl, de hamar helyesbíteni tudtuk tévedésünket. Ez jellemzõ eset, ha az elõl menõ nem figyeli a jelzést, a többiek pedig csak követik az élen haladót. Alsóperepusztára egy széles, meredek nyiladékon értünk be. Az itt látható 10 hektáros arborétumot Nádasdy Ferenc telepítette 1860-ban, a vadászkastélyát is ide építette. Alsópere erdõgazdálkodási, vadászati központja volt a nádasdladányi grófi családnak. Mivel igen csak a túra elején voltunk, nem mentünk be az arborétumba, mellette haladtunk tovább a Szúnyog-völgy felé. Folyamatosan felfelé mentünk, 4km után elértük a piros háromszögjelzést, melyen kigyalogoltunk az 531m magas Móroc-tetõre. Itt tartottuk meg a déli pihenõnket, egyeseknek már úgyis lázadozott a gyomra. Elég meredek leszakadású a hegy, több helyen sziklaszirtek teszik változatossá a hegyoldalt. Pompás kilátás adódik a környékre, a Balaton is látható a tetõrõl. Egyébként a kopár tetõn sokféle virág található, most éppen a tavaszi hérics és a közönséges kankalin sárga virágai borították el a füves területet. Az egyik kisebb csoportunk negyedórával utánunk futott be, pedig jóval elõttünk jártak. Õk is elnéztek egy kanyart.
Félórát töltöttünk el a tetõn, virágokat fotóztunk, megettük a déli szendvicsünket. Kissé beborult idõközben az ég. A háromszögjelzésen visszamentünk a piros jelzésünkig, majd elindultunk az Öreg-Futóné felé egy széles nyiladékon, jobbára bükkfák árnyékában. Az 575m magas csúcson geodéziai vasbeton tornyot építettek. természetesen a szokott felirat fogadott bennünket: Felmenni Tilos, Életveszélyes. Életveszélynek semmi nyoma sem látszódott, egyébként a kilátás bõvebb, mint a Móroc-tetõrõl. Innen szépen látható a Tési-fennsík, a nevét adó Tés településsel. Látcsõvel, jobb fényképezõgéppel még a 2db szélmalom is kivehetõ. A csúcs után nem sokkal keleti irányba fordultunk, 2km után kiértünk Márkus-szekrénye környékén a Tési-fennsík legelõjére. Ismét erdei szakasz következett, nagy medvehagymás foltokkal, ibolyákkal, odvas keltikékkel. A rendelkezésre álló térképünkhöz képest a piros jelzést ténylegesen máshol vezették, de Bátorkõ várroma elõtt visszavezették a völgybe. Így a jelzett útról láthatóak a hatalmas mészkõsziklák, szirtek a jobboldali gerincen. A vár alatt kellemes a környezet, asztalok, padok várják az erre járó turistákat.
A XIII. században építették Bátorkõ várát, a Vár-völgy kanyarulatában, egy kõszirtre. Uradalom központja volt, feladata volt a hegységen átmenõ utak ellenõrzése, vámszedõ helyként is szolgált. Károly Róbertnek is birtoka volt egy idõben. A Kont család birtokába királyi adományként került. A XV. század elején megépült az újvár (Thury vár) így Bátorkõ elveszítette jelentõségét, utoljára a török idõkbõl említik meg. A XVII. századtól Pusztapalotának nevezik. A vár egy háromemeletes toronyból és egy szûk, lépcsõfolyosón megközelíthetõ mélyebb szintû bástyából állt. Miután szétnéztünk, lefényképeztük a megmaradt romokat, tovább mentünk Vár-völgyben, Várpalota felé. A hátralévõ majd 4km-es szakasz is látványos, sziklák övezik a szûk völgyet. Várpalotára már napsütéses idõben értünk. Rápillantottunk a Thury várra, majd összeszedtük társainkat, a korábban befutó túratársainkat. Négy óra után nem sokkal elindultunk hazafelé.
Kellemes, túrában volt részünk, persze azért ettõl is el lehetett fáradni. Következõ túránk kerékpáros túra lesz a Csepel-szigetre, Zsolti vezetésével április 14-én.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezetõ