2011 október 15, Õszi csavargás - Biai dombság
Ismételten szerencsénk volt az idõjárással, bár már hûvös volt a reggel, de egész nap szikrázó napsütésben volt részünk. 25-en buszoztunk át Biatorbágyra, páran visszamondták a megelõzõ héten jelentkezésüket. A túra végén, Tárnokon még négyen csatlakoztak a társasághoz. A mai napra csak egyféle útvonal került kiírásra, mivel túra szempontjából nem nehéz a Biai-dombság. A következõ útvonalat jártuk be:
Útvonal: Bia, Iharos (175m,
) - Nyakas-kõ (290m, ) - Biai Peca-tó (125m, ) - Sóskút, Kálvária (155m, ) - Érd-Parkváros (240m, , -) - Tárnok, Kõfejtõ (165m, -) Túratáv: 18km
Emelkedõ: 400m
Nyolc órakor már úton voltunk, a piros keresztjelzésen érintettük a sportpályát, majd elhagyva a házakat, kapaszkodni kezdtünk az Iharos oldalában. Elhaladtunk a keserû-kút mellett, majd tettünk egy kis kitérõt, megnéztük a Szily kápolnát. Ismét felújított állapotban látható, a vandálok sem firkálták még össze. A Szarvas-hegyet balról kerüli meg a jelzés, a kanyar után viszont utat tévesztettünk. A Guba-hegy hétvégi házai között jelzetlen földúton gyalogoltunk egy darabig. Nagyon nem is igyekeztünk megtalálni a jelzést, nehéz komolyabban eltévedni ebben a térségben. Egy mély szurdok kezdeténél akadtunk rá a piros jelzésre. Ahelyett, hogy megnéztük volna a térképünket, rögtön bal felé indultunk el. Ezzel a húzásunkkal viszont kihagytuk a Nyakas-követ. Mire észbe kaptunk, már a Gesztenyés erdészháznál voltunk. Innen már nem volt a társaságnak kedve visszamenni. Persze már sokat láttuk a nevezetes sziklát, legközelebb majd jobban figyelünk.
Tízpercnyi pihenõ után folytattuk a túrát, kereszteztük a forgalmas mûutat, majd lementünk a Benta-patak völgyébe. A diófákról rengeteg levél már a földre hullott, éjjel már 0°C alatt volt a hõmérséklet. A Peca-tónál megálltunk, szétnéztünk. Nem sokan próbálkoztak halfogással. Dicséret illeti a horgászokat, a récék számára keltetõ helyeket alakítottak ki a tavon. Fáradozásukat siker koronázta, jó pár tõkés réce úszkált a tavon. A piros jelzést követtük továbbra is, mely a Benta-patak völgyében halad Sóskút felé. Elõbb egy fiatal telepített nyárasban gyalogoltunk, majd kiértünk a legelõkre. Elhaladtunk két lovas tanya mellett, majd megpillantottuk a Kálvária-dombot. Szép fekvése van a dombnak, mintha a völgyben haladó utat vigyázná. Nem véletlen, hogy a bronzkorban földvárat építettek a tetejére. Ennek ma nyomát sem lehet látni, pár világháborús sánc maradéka látszódik csak. A sóskútiak ide építették meg a Kálváriájukat.
Sóskutat elsõsorban az itt bányászott mészkõ tette híressé. Nagyon sok budapesti épületet emeltek ebbõl a könnyedén faragható, vágható szarmata mészkõbõl, többek között a Budapesti Közgazdasági Tudományegyetemet, a Vigadót, az Operaházat, a Szent István Bazilikát, az Országházat, a Budavári Palotát, a Citadellát, a Lánchidat. Még felvidéki kastélyok építéséhez is fuvaroztak innen követ! Régi településrõl van szó, az õskortól kezdõdõen kerültek elõ leletek, a rómaiak is lakták a környéket. Az elsõ írásos említése 1231-bõl való. Anonymus szerint a honfoglaló Árpád vezér itt vert tábort. Negyedórányit idõztünk a tetõn, majd lementünk a faluba. Továbbra is a piros jelzésen, majd egy szûk utcán felmentünk a hegyre. Innen szép panoráma volt a falura, távolabbi körzetére. Elhaladtunk Habsburg György háza mellett, majd jelzetlen úton Érd-Parkváros felé fordultunk. Átkeltünk egy száraz völgyön, mely az érdi Fundoklia-völgyre hasonlít. Telepített fekete fenyves következett, majd nyílt területen keresztül értük el az M7-es autópálya felüljáróját.
Egy-két kacskaringó után a Fundoklia-völgy pereméhez mentünk le. A rendszer nélküli építkezések, valamint a szeméthegyek miatt errõl az oldalról nehéz megközelíteni a völgyet. Csak a völgy peremén sétáltunk, az õszi idõszak miatt a rendkívüli flórájából úgysem láttunk volna sok mindent. Következõ megállónk a Tárnoki Kõfejtõ volt. A nagysága összevethetõ az országos hírû Fertõrákosival. A tulajdonos, Lajos barátom jóvoltából benézhettünk a hatalmas csarnokokba. Az utóbbi idõkben filmforgatásokat, koncerteket rendeznek a Kõfejtõben. Következõ megállónk a "Kõtárnok" volt. Az elmúlt tél folyamán, bátyám és a saját 30-40 éves kövület, kristály, érc, ásvány és kõzet gyûjtésébõl került kialakításra a tárlat. A gyûjtemény 2/3-a 80 dobozban tekinthetõ, sajnos nem minden fért el a szarmata mészkõben kialakított pincében. Ezután már csak az idei újbor megkóstolása volt hátra, a borok már csak nem teljesen letisztultak.
Hangulatos túra volt a mai, a szûkebb környezetünk megismerése volt a célja, és ez teljesült is. A százhalombattaiak még tovább gyalogoltak kb. 4km-t, az Érdi Nagyállomásig, ahonnan vonattal mentek haza. Idén már csak a decemberi Mikulás túra van betervezve. A túratársak elkezdheti törni a fejüket, hova szeretnének eljutni a következõ évben. Nem ártana, ha szervezési feladatokat is átvenne pár ember.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezetõ