2011 június 11, Georgiades Gábor emléktúra - Börzsöny
A túrát megelõzõ héten kissé rapszodikus volt az idõjárás, sok zápor, zivatar volt, mintha egy héttel korábban köszöntött volna be a 40 napos Medárd idõszak. Ahogy közeledett a hétvége, az idõjósok is mind kedvezõbb hétvégét jeleztek. Szerencsénkre bejött nekik a prognózisuk. Idén nagyon hullámzik a részvételi kedve túratársainknak. Mindössze 27-en jöttünk össze a börzsönyi emléktúrára. Ki a kezét törte el a túrát megelõzõen, van akit elkapott valamilyen vírusos nyavalya, a Csíksomlyói búcsú is erre a hétvégére esett, sõt a ballagások is megkezdõdtek. Mindenesetre felesleges magyarázatot keresni a kis létszámra. Stabil az éves programunk, az év elején még lehet korrigálni az idõpontokat, évközben erre már nem nagyon van lehetõség. Százhalombattai buszindulás után Tárnok, Érd, Budapest következett, Diósjenõ érintésével jutottunk el Királyházára.
Nyolc óra körül már helyben voltunk, a MOL Bányász Szakszervezet üdülõjénél. Egy teremtett lélek sem volt az épületben, szerencsére a kert kapuja nyitva volt, így be tudtunk menni az üdülõ területére. Elõször a koszorút helyeztük el a kopjafán, majd következett a rövid megemlékezés. A buszozás alatt összeszokott az énekkar, kiválóan adták elõ a két dalt. A két dal között verseket is hallhattunk Kutasi Zsuzsa és Hyross Imre elõadásában. A Honfoglalás dallal elbúcsúztunk Királyházától, Georgiades Gábor kopjafájától. Két túra közül választhattak a résztvevõk:
Útvonal: Királyháza (370m,
) - Csóványos (938m, ) - Foltán-kereszt (700m, 
) - Nógrád (220m, ) Túratáv: 20km
Emelkedõ: 760m
Útvonal: Szendehely (200m,
, 
) - Nógrád (225m, ) Túratáv: 9km
Emelkedõ: 280m
A rövid túrásaink buszra szálltak, Szendehelyrõl kezdték meg a túrájukat, az Országos Kék Túra útvonalán. Közülük néhányan ezt az utat járták meg, többségében a kék keresztjelzésen rövidítettek a kiírásnak megfelelõen. Mi a piros jelzésen, fél kilenckor indultunk el a régi erdészeti kisvasút nyomvonalán. A patakban csordogált a víz, a megelõzõ napok csapadékának következtében. A mederben nagy andezit sziklák tömege látható, mely bizonyítja, nagy vizek is lefuthatnak a gerincekrõl. Nem sokkal azután, hogy elindultunk a völgyben, elhaladtunk a Magdolna-forrás mellett, majd a Tûzköves-forrásnál megálltunk pár percre. Itt helyezték el Bársony Istvánnak az emléktábláját, akit a magyar vadászok mesterírójaként tartanak számon. Még egy emléktábla van a sziklafalon, Szentpétery Tiboré, aki végig gyalogolta a Kárpátok gerincét, Orsovától Dévényig. 1km után, a Rakottyás-völgyfõnél elhagyott bennünket a piros jelzés, mely a Nagy-Mána-bércre vezet fel. Mi a piros háromszögjelzésen maradtunk a Rózsás-patak völgyében. Kb. 1300m után nekünk is ki kellett volna mennünk a pogányvári gerincre a Bodosházi-kútnál, de elnéztük pechünkre az utat. Teljesen feleslegesen tovább gyalogoltunk a völgyben, több mint 1km-t! Próbálkoztunk a megtett szint megtartására, de csak-csak vissza kellett térni a Bodosházi-kútig! Bosszantó elnézés volt, pedig korrekten volt jelölve a patak keresztezése!
Miután kimérgelõdtük magunkat, elkezdtük a kapaszkodást. Elõbb meredeken, majd enyhébben vezette az ösvény a gerincen. A Pogányvári kaszálónál bevártuk egymást, szusszantottunk egyet. Negyedóra elteltével Pogányvár sáncán gyalogoltunk. A sánc kb. 320x80m-es területet zár be, az itt gyûjtött cserepek alapján a késõ bronzkorban építették. A 823m magas csúcs után leereszkedtünk a földvár alatti nyeregbe. Ezután ismét emelkedõ következett. Elhaladtunk a Varsa-tetõ mellett, majd a Nyír-réti nyiladékon keresztül elértük a Csóványost, a Börzsöny legmagasabb csúcsát. Itt összeakadtunk két túratársunkkal, Józsival és Zsolttal, akik az Országos Kék Túra börzsönyi szakaszát teljesítették éppen. Az elõzõ nap indultak el Nagymarosról. Nógrádig együtt gyalogoltunk, így 2 fõvel megnõtt csapatunk létszáma. Több mint félórát idõztünk el a csúcson. Kellemes idõnk volt, sütött jobbára a nap, szép panorámaképeket lehetett készíteni a kilátóból. Északra és nyugatra tisztább volt a légkör, déli és keleti irányban párásabb. De megérte a létrázást a kilátás! Miután az utolsó felérõk is kiszuszogták magukat, az OKT jelzésén elindultunk immár lefelé, a Foltán-kereszt irányába. Sok virággal találkoztunk, köztük a sárga gyûszûvirággal, a lilás színû baracklevelû harangvirággal. Pár helyrõl szép a kilátás nyugatra és délre. A Foltán-keresztnél ismét lepihentünk az elhelyezett padokon. A keresztet Foltán János erdõõr emlékére állították fel, akit itt öltek meg a fatolvajok az 1880-as években.
Nem sokat idõztünk el a keresztnél, melynél három jelzés is összefut. Alig tettük meg az út felét, igaz a nehezén már túl voltunk. A Saj-kút elõtt pár szál virágzó turbánliliomban gyönyörködhettünk. A forrás egyébként ki volt száradva, annak ellenére, hogy a megelõzõ napokon szemmel láthatólag sok esõ esett a környéken. Igen jó tempóban haladtunk. Kereszteztük a cseresnyés-völgy felett az erdészeti köves utat, melyen Diósjenõre lehet eljutni. Átkeltünk a Cseresnyés-patakon, majd rövid emelkedõd szakasz következett. Balról elkerültünk egy 413m magas csúcsot, majd ismét lefelé haladt a jelzésünk. Továbbra is tempósan menetelt a csapat. A Béla-réten becsatlakozott a zöld jelzés. Még kb. 2km-t gyalogoltunk az erdõ árnyékában, majd nyílt területre értünk ki. Messzirõl látszódott a Nógrádi várrom. Átkeltünk egy kis patakon, majd 90°-os jobb kanyar következett. Elhaladtunk a zsidó temetõ mellett, majd a Kálvária érintésével a Csurgó-forrásnál beértünk a faluba. A forrás vizét sokan viszik, messzebbrõl is jönnek gépkocsival, kannákkal. Sorba kellett állnunk a felkapott forrásvízért. A várhegyet jobbról kerültük meg, így értünk el a vár megmaradt kapujáig. A kapu elõtt, a domb oldalában szépen kialakított Honfoglalás emlékmû látható, kár, hogy nem gondozzák eléggé.
A várhegy uralja a környéket, a falu fölé kb. 50m-rel magasodik. A település, illetve a vár neve szlovák eredetû, új várat jelent magyarul. Anonymus leírása szerint a honfoglaló magyarok itt már várat találtak. A vár építése a X. századra datálható. A XI. századtól a váci püspökség birtoka. Mátyás király uralkodása alatt Báthory Miklós püspök jelentõsen átépítette a várat. 1527-ben tulajdonos váltás következik be, királyi birtok ettõl kezdve. Változatos idõszak következik a várra a török idõkben. 1544-ben török kézre kerül. A magyarok 1594-ben visszafoglalják, de 1663-ban ismét elfoglalja a török sereg. 1685-ben egy villám felrobbantotta a lõporraktárt. A robbanás következtében a várfalak is leomlottak, a török védõk elhagyták a használhatatlan várat. Azóta romos a vár, csak az utóbbi években történt a falak egy részének állagmegóvása. A várból körpanoráma van a környékre.
Miután körbesétáltuk a falmaradványokat, visszamentünk a faluba. Maradt idõnk sör, üdítõ, jégkrém, sütemény fogyasztására. A templomnál várakozott ránk az autóbuszunk. Nagyon szép, jobbára napos idõben gyalogolhattunk a mai napon. Az egynapos túrák után júliusban a hosszabbak következnek. Elõször 3 napra az Aggteleki karsztot látogatjuk meg, majd következik az egyhetes Paring túra a Déli-Kárpátokban. Minden kedves turistatársamnak kellemes nyarat kívánok.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezetõ