2011 május 14, Mátra bércein - Mátra
Ismét izgulhattunk, milyen lesz szombaton az idõjárás, mivel kemény lehûlést, záporokat, zivatarokat prognosztizáltak hétvégére az idõjósok. Ismét nagy szerencsénk volt, vasárnap érkezett meg a beígért lehûlés. Az elõzõ heti részvételi hullámvölgy után ismét szép számban jelentkeztek a túratársak, 46-an voltak kíváncsiak a mátrai tájra. Százhalombattai buszindulás után Tárnok, Érd, Budapest következett, hogy mindenkit begyûjtsünk. Az M3-as autópályán, majd Bátonyterenyén keresztül értük el Mátraalmást, a túra kiindulási pontját. Hatvan magasságában, a MOL üzemanyagtöltõ állomáson megálltunk negyedórára kávézni, egyéb dolgok elvégzésére. A rövidtúrásainkkal közösen indult a túra, az alábbi túralehetõségek közül választhattak a résztvevõk:
Útvonal: Mátraalmás (550m,
) - Galya-vár (837m, ) - Piszkés-tetõ (944m, 
) - Vörös-kõ (781m, 
) - Ágasvár (, 
) - Mátraverebély vá. (195m, ) Túratáv: 19km
Emelkedõ: 750m
Útvonal: Mátraalmás (550m,
) - Galya-vár (837m, ) - Piszkés-tetõ (944m, ) - Vörös-kõ (781m, ) - Szorospatak (, 
) Túratáv: 10km
Emelkedõ: 500m
Kilenckor indultunk el a falu központjából. Meglepve hallottam, az idõsek szlovákul beszéltek a településen. Aztán Õk lepõdtek meg, mikor szlovákul rájuk köszöntem! Valamikor Tárnok is szlovák falu volt, ennyi ragadt csak rám. Kiderült, ebbõl a faluból rendszeresen jártak hajdanában sommásnak Tárnokra. Mindjárt az elején neki kellett veselkednünk, a piros háromszögjelzésû út meredeken vezetett ki a faluból. Fél kilométer után az erdõben jártunk. A rövidtúrások nem jöttek velünk fel a Galya-várra, hanem a kék keresztjelzésen kikerülték a 837m magas csúcsot. Ezen a szakaszon nagyon sok turistával találkoztunk, a mai napon különbözõ távolságú teljesítménytúrát rendeztek ebben a körzetben. Különösen meredek volt az utolsó szakasz! A csúcs alatti szikláról szép a panoráma. A csúcs után, Magyarország legmagasabban fekvõ földvárának sáncai láthatóak. A földvárról semmit sem tudunk, feltételezhetõen a középkorban használták, a régi sáncok megerõsítésre kerültek. Hullámos út vezetett a sárga jelzésig. Itt elindultunk a gerinc alatt menõ földúton. A sárga jelzés a fõgerincen haladó Országos Kék Túra útvonala alatt, azzal nagyjából párhuzamosan halad Mátraszentlászló felé. A falu feletti tisztáson leheveredtünk, bevártuk a rövid túrát választókat.
A tisztásról 1km után értük Vörös-kõ 781m magasságú csúcsát, a sárga keresztjelzésen. Itt egy kilátó is található, pompás lenne a panoráma, de a párás idõ miatt épp hogy beazonosítható volt a Karancs-Medves, a Cserhát vonulatai, köztük a jellegzetes kétpúpú Szanda várhegy. A közelebbi Mátra vonulatok, a környezõ falvak jól látszódtak. A fém kilátónak, a kis szellõ ellenére jelentõs kilengései voltak, páran fel sem mertek jönni a felsõ szintre. Miután kibámészkodtuk magunkat, Mátraszentistván felé gyalogoltunk. Elhaladtunk a temetõ mellett, majd hamarosan rátértünk az OKT túraútvonalára. Hosszú erdei szakasz következett, a bérctetõn haladó útvonal alatt, bal kézre a Csörgõ-patak völgye kísért bennünket. Pár évvel ezelõtt ez a kis vízfolyás okozott Mátrakeresztesnek komoly gondokat a hirtelen megáradásával. Az egyik pontról szép kilátás adódott a Zagyva völgyére. Majd 50 féle virágot láttunk ezidáig a túra során. Igazi májusi képét mutatta a mátrai erdõ. Különösen nagy virágszõnyeget alkotott most az évelõ holdviola.
Ágasvár elõtt szétágazott az út. Az OKT kikerüli a 789m magas csúcsot, a többség a kék háromszögjelzést választotta. Mintegy 100m szintet kellett leküzdeni, míg felértünk a fõcsúcsra. Menet közben elhaladtunk a Szamár-kõ mellett, mely egy szép andezit sziklaalakzat. Szétnéztünk a csúcsról, szép a panoráma, nem messze alattunk a Hasznosi-víztározó tükre látszódott. A lemenetel igen meredek volt, csúszott a kõgörgetegek miatt. A turistaháznál tartottunk egy hosszabb pihenõt. A büfé is nyitva volt. Ezen a részen is versenyt rendeztek, sok ember futott össze. A turistaház macskái még mindig megvannak, ennivalót kunyeráltak az uzsonnázó emberektõl. A pihenõ után, továbbra is az OKT jelzésén gyalogoltunk a végcél felé, kb. kétórai út volt még elõttünk. Ez a hátralévõ szakasz könnyû volt, hiszen jobbára csak lefelé kellett gyalogolni. Az erdei szakasz vége felé rengeteg virágzó fehér madársisakot láttunk az út szélén. Kiérve az erdõbõl, Mátraverebély házai tûntek fel. Még egy kis kaszálón keresztül haladó ösvény következett, majd a vasúti megállóhoz értünk le. Itt várakozott ránk az autóbusz. Tíz percet szusszantunk, majd elindultunk hazafelé.
Ismét szerencsénk volt az idõjárással, ideális túranapot tudhattunk magunk mögött. Másnap jött a nagy hideg front! Most egy kisebb szünet következik a túrázásban, majd június 11-én Börzsönybe megyünk, meglátogatjuk Georgiades Gábor kopjafáját Királyházán, majd a megemlékezés után megmásszuk a Csóványost.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezetõ