2011 április 16, Tavasz túra - Bakony
Eléggé szeles, hûvös napok elõzték meg a bakonyi túránkat. A megelõzõ napok idõjárása több társunkat elriasztott a gyaloglástól, de így is 45-en jöttünk össze. Szombatra már felmelegedés következett, a szél sem fújt, a napot is több órán keresztül élvezhettük. Az elõrejelzések által prognosztizált záporok és zivatarok is elmaradtak. Százhalombattáról, az Ebatta elõl, hat órakor indult el az autóbuszunk, majd Érdet, Tárnokot is érintettük, hogy az onnan jövõ turistatársakat is begyûjtsük. Székesfehérváron keresztül jutottunk el Bodajkra, a kiindulási pontunkra. A buszon közmegegyezéssel megváltoztattuk a rövid túrások kiírt útvonalát. Végül is az alábbi lehetõségek közül lehetett választani:
Útvonal: Bodajk (160m,
, 
) - Gaja-szurdok, Varjúvár (170m, ) - Gaja-szurdok (160m, ) - Fehérvárcsurgói-víztározo (150m, ) - Szeg-hegy (244m, 
- Kõ-hegy (185m, ) - Iszkaszentgyörgy (145m, ) Túratáv: 21km
Emelkedõ: 500m
Útvonal: Bodajk (160m,
, ) - Gaja-szurdok, Varjúvár (170m, ) - Gaja-szurdok (160m, ) - Fehérvárcsurgói-víztározo (150m, ) - Fehérvárcsurgó (145m, 
) Túratáv: 13km
Emelkedõ: 200m
Nyolc óra elõtt Bodajkon voltunk. Mindenki leszállt a buszról, közösen indultunk el a piros jelzésen. Mintegy 500m-en keresztül az OKT jelzése is erre vezetett. A falu házait elhagyva a két jelzés elvált egymástól, mi nyugatra fordultunk a hétvégi házak felett. Szép kilátásunk volt a Móri-árokra, a Vértesre. Az idõ párás volt kora reggel, a völgybõl is csak most kezdett eltûnni a megült felhõ. Fokozatosan felfelé gyalogoltunk a Gaja-szurdokot szegélyezõ hegytetõ felé. Az erdõ aljnövényzete üde zöld színû volt, rengeteg virággal. Felérve a platóra, beláthattunk a szurdokba. Pompás a látvány, kár, hogy a napsütés még váratott magára. A kopár sziklákon országosan védett növények is tenyésznek. A nézelõdés után leereszkedtünk a Gaja-patakhoz. Varjúvártól a patak mentén sétáltunk a kényelmes földúton, immár az OKT kék jelzésén. Az elhelyezett tájékoztató táblák megismertetnek a környék állat- és növényvilágával. A patak vízhozama jelentõs, több szigetet formál a szurdokban. Félórai gyaloglás után átkeltünk a patakon, egy kidõlt famatuzsálem segítségével. Az átkelés után, a kék háromszögjelzésen felmentünk a Keresztes-hegyre, a Vaskereszthez. Innen is pompás panorámában volt részünk. Távolban már látszódott a Fehérvárcsurgói víztározó. Alattunk egy kisebb horgásztó víztükre is megcsillant, amely mellett halad el az OKT útvonala.
Negyedórai nézelõdés után lementünk a horgásztóhoz. Kellemes piknikezõ hely, padok asztalok, fedett rész, büfé található a tó melletti réten. A büfé nyitva volt, fagylalt, sör, üdítõ, kávé is kapható. Félórát töltöttünk itt el, idõközben a nap is kisütött. Igazán kellemes lett az idõ. Továbbra is az OKT kék jelzésén mentünk Fehérvárcsurgó felé. 1km után kiértünk a mûútra, majd 100m után felgyalogoltunk az Öreghegyre. Felmenetel közben rengeteg tavaszi héricset láttunk. Víkendházak, présházak között gyalogoltunk a víztározó felé. Némelyik présházat szépen felújított a tulajdonosa, hajdanában valószínûleg az egész hegy szõlõvel volt teleültetve, ma már nagyon hiányos a domboldal. Ismét kereszteztük a mûutat, majd a víztározó gátján gyalogoltunk a zárógát felé. Horgászok is szép számmal voltak a parton, nem igen dicsekedtek a horgász zsákmányukkal. A kistúrásoktól még az elõzõ pihenõhelyen elváltunk, Õk csak Fehérvárcsurgóig gyalogoltak. A gyorsabban gyaloglók a Vaskapu-hegy alatti Becsali büfénél bevárták a társaságot. Elhagyva a vízpartot, a becsatlakozott piros jelzésen kb. 1km-t mentünk a lombos erdõben, majd 90°-os bal kanyart vett a jelzett út. Újabb 1km megtétele után elértünk egy nyiladékot, melyen 90°-ot jobbra fordultunk. 300m után leváltunk a kék jelzésrõl, mi a piroson maradtunk.
A Szeg-hegy elõtt kereszteztük Kincsesbánya bekötõ aszfaltútját, majd 1km-t felfelé mentünk a köves úton. Egy régebben bezárt bauxitbányánál megálltunk negyedórát pihenni. A pihenõ után erdei szakasz következett, majd Iszkaszentgyörgy zártkerti részén gyalogoltunk a falu felé. Mai napon egyedül ezen a részen volt gondunk a jelzéssel. A Kõ-hegyen levõ fenyvesbe még betaláltunk, azonban a jelzést elvesztettük. Nem sokan túrázhatnak errefelé, az ösvény gyakorlatilag nem létezik. Persze jelzés nélkül is letaláltunk a falu szélsõ házaihoz, a temetõnél lyukadtunk ki. Megkerültük a Károlyi-Bajzáth-Pappenheim kastély kõkerítését, majd bementünk a kastély udvarba. A kastély magját az Amadé család építette a XVIII. Század elsõ harmadában. 1800-ban került a Bajzáth család tulajdonába, a hozzátartozó uradalommal együtt. Ekkor épült meg a barokk lépcsõház és a fõszárny udvari elõcsarnoka, a kastély talán legszebb része. Házasság révén került késõbb Pappenheim Sándor birtokába. Pappenheim Sándor fia, Siegfrid is jelentõsen átépítette a kastélyt, köszönhetõen feleségének, gróf Károlyi Erzsébet hozományának. A régi kastélyépület mellé, kõfejekkel díszített, emeletes neobarokk szárnyat építtetett, mely más birtokon önmagában is egy kastélynak számított volna. Jelenleg általános iskolának is használják az egyik szárnyát. A kastély meglepõen nagy, bonyolult elrendezésû a sok hozzáépítéstõl, bõvítéstõl. Sajnos a hajdani hatalmas parkot elhanyagolták, tönkrement.
Miután körbejártuk az épületet, megkerestük a buszunkat, melyre a Községházánál találtunk meg. Jó helyen várt reánk, cukrászda, italbolt is volt a közelében. 20 perc várakozás után hazaindultunk. Korán hazaértünk, hatra mindenki otthon volt. Kellemes túrában volt részünk, kellemes idõben. Legközelebb a Pest Megyei Piros jelzésen fogunk gyalogolni Gödöllõ, Isaszeg környékén.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezetõ