2011 március 12, Télvégi csavargás - Budai hegység
Kicsit késõbb kezdtük meg az évi túra sorozatunkat, a korábbi évekhez viszonyítva. A hosszú hideg tél után, igen szerencsés idõjárási körülmények között gyalogolhattunk egy jót, bemelegítettünk az éves túratervünk teljesítéséhez. Nem mentünk messze, Budakeszi, Nagykovácsi, Telki környékén vezetett az év elsõ megtervezett túrája. Meglepõen sokan jöttünk össze, már sokan unták a téli tespedést. 45-en voltunk a buszon, négyen tömegközlekedéssel jutottak el a túra kiindulási pontjára. Százhalombattáról hat órakor indult el az autóbusz, Tárnok, Érd, érintésével mentünk el a Petneházyrét indulási pontunkra. Továbbra is két túra közül lehetett választani, mindenki a saját erõnlétének megfelelõt választhatott. Ebbõl a két lehetõségbõl választhattak a résztvevõk:
Útvonal: Petneházyrét (280m,
) - Fekete-fej (386m, ) - Kecske-hát (453m, ) - Nagy-Kopasz (559m, , 
, 
) - Telki (210m, , 
, 
) Túratáv: 17km
Emelkedõ: 500m
Útvonal: Nagykovácsi (340m,
) - Nagy-Kopasz (559m, ) - Telki (210m, , , ) Túratáv: 7km
Emelkedõ: 120m
A hosszabb túrát választók Petneházyrétnél szálltak ki a buszból, ahol a piros jelzés keresztezi a Szépjuhászné utat. Pár métert kell csak haladni az eléggé forgalmas út mellett, majd balra be kell kanyarodni az erdõbe. A busszal, a rövid túrásokkal páran tovább mentünk, felszedtük a pestieket, majd Nagykovácsiba vittük el Õket. Nem messze a templomtól indultak el a szintén piros jelzésen. Öten visszamentünk a hosszabbik túra kiindulási pontjára, majd utána eredtünk a csapatunknak. A busz átment Telkibe, ahol mindkét csoportot várja majd a busz, a túra végén. Keményen felfelé vezetett az ösvényünk. A nap szépen sütött, de a talaj még fagyott volt. Hamar felértünk a Fekete-fej 386m-es csúcsára. Rengeteg, szép, nagyvirágú hóvirág bontogatta a szirmait. A tetõn magyar zászló lobogott, valamint egy határjelzõ régi acélöntvényt lehetett látni. Csoda, hogy még nem gyûjtötték be. Miután szétnéztünk, meredeken lementünk a Petneházy Lovascentrum elkerített kifutójához. Ismerkedtünk a lovakkal, nekivetkõztünk, mivel rohamosan emelkedett a hõmérséklet. Sajnos nagyon párás volt a levegõ, a János-hegynek, a Nagy-Hárs-hegynek csak elmosódott sziluettjét sikerült lencsevégre kapnunk.
Mintegy kilométert nagyjából szintben tettünk meg, hol erdõben, hol irtás szélén. Észak felé fordult a jelzés, következett a Kecske-hát. A csúcs alatt, erdõben halad az erdészeti földút. Valahol a piros keresztjelzés becsatlakozásának környékén 2-3 m2-es sárga virágszõnyeg fogadott Bennünket. Közelebbrõl megnézve, a téltemetõ virágzott már nagyban. Nem hallottam róla, hogy ezen a környéken is megtalálható ez a védett növényünk! A hosszú túrásainkat Nagykovácsi felett, a piros háromszögjelzés becsatlakozásánál értük utol. Itt egy kis pihenõ következett, majd jelzést váltottunk. Eléggé kacskaringósan haladtunk, jobbára délnyugati irányba. Nem szeretném megdicsérni a térkép szerkesztõjét, de a valóságban elég sok földút volt a környéken, a térképen meg egy sem. Ezt persze csak akkor tapasztaltuk meg, miután egy ideje eltûnt a jelzés. Sejtettük a tartózkodási helyünket, úgy döntöttünk, átvágunk az erdõben. Sima ügy volt az elején a toronyiránt menetelünk, de a végén majd minden oldalról járhatatlan fiatalos vette körbe a csapatunkat. Ahogy lenni szokott, a rövidítésbõl nem lett semmi, csak nagy kerülõvel értük el a piros háromszögjelzésünket. Igaz, közben felvertünk egy vaddisznó csordát, voltak vagy nyolcan. 200m után rátértünk a zöld háromszögre, negyed óra alatt elértük a Nagy-Kopasz 559m-es csúcsát, a Csergezán Pál kilátót. Még 11 óra sem volt, itt tartottuk meg az ebédidõt.
Szétnéztünk a kilátóból, sajnos a párásság megmaradt, pedig szép panoráma van a kilátóból. Ezt már tapasztaltuk korábban, az egyik Mikulás túránk alkalmával. Majd egy órát elidõztünk itt, a rövid túrásaink is itt voltak már, páran közülük bevártak minket. A zöld háromszögön mentünk lefelé, Nagykovácsi irányába. Kiérve az erdõbõl, nagyon sáros, csúszós földúton értük el a Nagykovácsiból induló zöld jelzést. Ezt az utat Telki útnak hívják, ezen folytattuk a túrát. Egy darabig felfelé haladtunk, majd 1km után rátértünk a zöld négyszögre. Ennek egyik szakasza igen csak sáros volt. Kb. 3km-t kanyarogtunk az erdõben. Telki felett hagytuk el az erdõt, itt már porzott az út, annyira kiszáradt a föld! A kis túrásokat ezen a szakaszon értük be. Telki újonnan épített falurésze mellett értünk le a Telki-Budajenõ közötti mûútra. Parádés házakat építettek ezen a részen, némelyik palotának is elmenne. A mûúttal párhuzamosan kb. 1km után értük el az autóbuszunkat, egy sportpálya mellett. Szerencsénkre egy nyitva tartó büfé is volt a közelben, maradt idõ az üdítõ elfogyasztására. Félórát kellett még várnunk az utolsó ember megérkezésére. A rövid túrásaink kissé elfáradtak, méltatlankodtak a megtett távra. Utólag ellenõriztem, igazuk volt. Kétszer annyit gyalogoltak, mint amekkora távolság szerepelt a kiírásukba! Azért persze túlélték, ez köszönhetõ volt az idõjárásnak is, hiszen csodálatos tavaszi napunk volt ma!
Korán hazaérkeztünk, nem messze túráztunk Százhalombattától. Két hét múlva a Vértes hegységet fogjuk felkeresni, remélhetõleg ugyanilyen szép idõvel lep meg minket a tavasz.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezetõ