Elérkezett az év utolsó túrája. Hosszú évekre visszatekintve, december elején a Budai hegyeket kerestük fel, hogy találkozzunk az erdei Mikulással. Nagyon kedvező időjárási viszonyokat prognosztizáltak a hétvégére, komoly fagyokkal. Az előző napokban lehullott hó így biztosan megmarad, nem kell majd sarat dagasztani, mint ezidőtájt általában. Bejött az előrejelzés, szikrázó napsütésben, 20-30cm vastagságú hóban teljesítettük a túrát! Reggel hétkor indult el autóbuszunk Százhalombattáról, felvettük a tárnokiakat és az érdieket. 31 fő jött el a busszal, 19-en pedig személygépkocsival jöttek el a starthelyre. Külön öröm volt, hogy sok kis gyereket is elhoztak a szülők, hogy megtalálják a Mikulást! Ezt az útvonalat terveztük be a mai napra:
Útvonal: Erzsébetliget (250m) - Gercse templom romja (300m) - Virágos-nyereg (430m, ) - Hármashatár-hegy (495m, ) - Fenyőgyöngye (280m, ) - Árpád-kilátó (360m, ) - Mátyás király vadászkastélyának romja (250m, , ) - Budakeszi út (170m, ) - Normafa (465m, )Persze a nagy túrán kívül kényelmesebbet is lehetett választani, a kis túrások, a kisebb gyerekekkel levő szülők, a Mikulás megtalálása után visszajöttek az autóbuszhoz, átmentek a Normafához sétálni, szánkózni. ½9-kor már Erzsébetligeten voltunk, a kiindulási pontunkon. Georgiades Éva itt várta a Mikulás keresőket. Miután egyeztettük a dolgokat, elindult csapatunk a Gercsei templom felé. Hétágra sütött a nap, vakított a hó. Hosszú libasorban haladtunk, kissé csúszkálva a letaposott havon. Bal kézre a Csúcs-hegy 452m magas csúcsa kísért bennünket. Húsz perc alatt elértük a Gercsei templomot. Gercse 1212 óta ismert község, a templomot is ebben a században építették. A török megszállás idején elnéptelenedett, majd a XVIII. század elején újjáépítették. Az 1820-as évektől ismét pusztulásnak indult. Társadalmi összefogással 1997-ben helyreállították, a templomot újraszentelték. Meglepetésünkre, itt a romnál találtuk meg a Mikulásunkat. Eredetileg a Virágos-nyeregben lett volna a helye, de gépkocsival, ebből az irányból lehetetlen volt feljutni. Menet közben láttunk pár Mikulás képet a fákon, melyek mind nagyobbak lettek, amint közeledtünk a tartózkodási helyéhez. A gyerekek elénekeltek pár dalt. Az ajándékozásra került volna a sor, ha a Krampusz el nem szalad el az ajándékokkal. A gyerekeket se kellet nógatni, utána eredtek, visszaszerezték a csomagokat. Persze a felnőttek se maradtak ki az ajándékozásból, mindenki kapott egy kis Mikulás csomagot. Érdekes módon, virgácsot senki sem kapott!
Miután kiélveztük a Mikulás és a Krampusz társaságát, nekiindultunk a Virágos-nyeregnek. A rövid túrásaink visszamentek az autóbuszhoz. A kék keresztjelzésen, galagonya és vadrózsa bokrok között kapaszkodtunk felfelé. Csodálatosak voltak a jéggel, hóval megrakott bokrok, főleg amikor szemből sütött a nap! Díszkivilágításnak is szép volt a csillogó, szikrázó bokrok tömege! A nyeregben megálltunk pár percre, ketten elszaladtak beszerezni a hiányzó pecsétjüket a kéktúra füzetükbe. Erdei szakasz következett, itt meg a fák alkottak alagutat az ösvény felett. A hó súlya alatt lehajlott ágak alatt kellett bujkálnunk, emiatt lassabban haladtunk. Az egyik pontról visszaláttunk a Gercsei templomra, elég sok hangyának látszó ember mozgott a környékén. Nem unatkozhatott a Mikulásunk! Hármashatár-hegy átjátszó állomásainak tornyai már jó ideje jelezték a haladási irányt. Felérve a csúcsra megpihentünk egy asztalnál, bevártuk egymást. Továbbra is fagyos volt az idő, a hó száraz volt. Jó kilátás volt a környékre, a János-hegy vonulata, a Hárs-hegy, de a távolabbi hegyek körvonalai is szépen látszódtak. Lent Észak-Buda viszont szmogos volt, alig lehetett felismerni az épületeket.
Az Országos Kék Túra vonalán ereszkedtünk lefelé, jobbára a Hármashatárhegyi út mellett haladó ösvényen. A Fenyőgyöngye étteremnél kereszteztük a Szépvölgyi utat. Egy-két kanyarral felkapaszkodtunk a Látó-hegyre. Hamar elértük az általunk már sokszor érintett Árpád-kilátót. Itt is találkoztunk Mikulással és Krampusszal! Persze nem minket, hanem budapesti gyerekeket vártak. Negyedórát elidőztünk itt, pompás kilátópont a Gellért-hegy irányába, a pesti oldalra, sajnos most nem sokat láttunk a fővárosból, a szmogos idő miatt. Innentől kezdve a zöld jelzésű utat követtük. 1km után elértük a Vaskapu-hegy szikláit. Látványosak a mészkő szirtek, különösen a Kőkapu. Apáthy-szikla körül korlátok vannak elhelyezve a biztonság érdekében. Szép kilátópont a környékre, kár, hogy párás, szmogos volt a levegő. Lipótmezőt uralja a volt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet hatalmas épülettömbje. Lejtmenetben kereszteztük az Ördög-árkot, majd házak között értünk ki a Hűvösvölgyi útra. 10 métert kellett gyalogolni az út melletti járdán, majd átkeltünk a túlsó oldalra. Mátyás király vadászkastélyának romját megkerültük, felfelé haladtunk az utcákon, majd Ferenc-halom fái között értünk ki a Budakeszi úthoz.
Rövid aszfaltos járda szakasz után átgyalogoltunk a forgalmas úton, majd meredek kapaszkodón a Tündér-hegy irányába gyalogoltunk. Kapaszkodó után lejtmenet következett, elhaladtunk a Libegő alatt. Ismét kapaszkodás következett. Több helyről szép kilátásunk volt Zugligetre. Jobbára árnyékban sétáltunk, emiatt már nem készülhettek olyan szép téli képek, mint délelőtt. A Tündér-sziklák látványa megkapó. Az itt elhelyezett lépcsőket óriások számára készítették, Néhol több mint 30cm-es magasságúra sikerültek. A társaság kezdett elfáradni a sok szinttől, nagyon szétszóródott csapatunk. Hol erdei köves úton, hol ösvényen kapaszkodtunk mind feljebb Anna-rét felé. Amint felértünk a gerincre, már csak pár száz métert kellett sétálnunk Normafáig. Még 3 óra sem volt, mégis mintha szürkületben értük volna el a faházakat, ahol forralt borhoz és réteshez jutottunk. Hiába volt egész nap száraz idő, azért a bakancsok átáztak kissé, így félórán belül, mikor az utolsó emberünk is beesett a célba, hazaindultunk.
Egy órán belül mindenki hazaérkezett. Befejeztük az idei túráinkat, hamar elszaladt ez az év is. Ritka szép időben gyalogolhattunk a Mikuláskereső túránkon. Talán 15 éve már, hogy ilyen szép, havas környezetben túráztunk december elején. Ebben az évben nem volt túl kegyes az időjárás hozzánk, de a jutalomtúránk igen sikeres volt. Brassó közelében levő hegyeket, a Kárpát-kanyar hegyeit ismerhették meg a résztvevők. Nagyon kedves vendéglátóink voltak Hétfaluban, érdemes lenne visszatérni a környékre, még sok általunk be nem járt útvonal található a környéken. Majd meglátjuk, mit hoz a következő esztendő!
A beszámoló végén, Endivel, a honlap szerkesztőjével, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, Boldog Új Évet, kellemes túrákat kívánunk minden kedves túratársunknak!
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu