2010 október 2, Szarvasbőgés - Börzsöny
Ebben az évben nincs sok szerencsénk az időjárással. Persze, ugyanezt nagyon sokan elmondhatnák. Kicsit javult a részvételi arány az előző túráinkhoz képest, de még mindig a tavalyi szint alatt van. 28-an jöttünk össze, úgyhogy a létszám a megelőző héthez képest sem változott, csak egy-két személy cserélődött ki. Júniusban már voltunk a Börzsönyben, Királyházán, a Georgiades kopjafánál tettük tiszteletünket, most ismét az Északi Középhegységünk nyugati tagja volt a cél. Százhalombattáról indult a csapat hat órakor, majd Tárnok, Érd, Budapest érintésével közelítettük meg kiindulási helyeinket. Szokásosan két lehetőség közül választhattak a résztvevők:
Útvonal: Hont (125m,
) - Dobogó-hegy (429m, ) - Kecske-bérc (481m, 
) - Drégelyvár (444m, , 
) - Pénzásás (420m, ) - Csánki kert (530m, 
) - Kámor (662m, 
) - Jenői-Závoz (480m, ) - Diósjenő (250m, ) Túratáv: 22km
Emelkedő: 980m
Alternatív útvonal: Drégelypalánk (150m,
, 
) - Drégelyvár (444m, , ) - Nagyoroszi v. á. (220m, , 
) Túratáv: 8km
Emelkedő: 300m
Először a rövidebb túrát választókat tettük le Drégelypalánkon. A fele társaság választotta a kényelmesebb útvonalat. Buszunkkal nem tudtuk megközelíteni a Drégelyvár vasúti megállót, csak jóval távolabbról indulhattak el a kistúrások. Jutalomképpen +1km került jóváírásra nekik az évi összesítő táblázatban. A hosszútúrások tovább buszoztak, Hont falu végén kezdték el a mai adagjukat. A parkolóból, a zöld jelzésen rögtön beértünk az erdőbe. Átkeltünk egy kis patakon, mely a Honti szakadékból csordogál. Most éppen erősebb volt a vízhozama, ez a tény már eldöntötte, hogy nem fogunk tudni gyalogolni a szakadék aljában. A zöld jelzésen erősen felfelé kapaszkodtunk, majd rövidesen rátértünk bal kéz felé a kék keresztjelzésre ami végig követi a szakadékot. Két helyről lehetőségünk nyílt betekinteni az igen meredek, függőleges szurdokba. A Jelenc-hegy tetején kereszteztünk egy sáncot. Feltételezhetően a bronzkorban építették ezt a földvárat. Nem biztosak a korában, mivel semmilyen lelet nem került elő a vár területéről. Zátori kútnál átkeltünk a völgy másik oldalára. Ettől kezdve nehéz, sáros, csúszós földúton kellett előre haladnunk. A nehézséget fokozta, hogy pár éves irtást is kereszteztünk, melyet benőtt a szúrós szeder.
A 429m magas Dobogó-hegy környékén szusszantunk egyet, itt vártuk be egymást. Nemsokára becsatlakozott a börzsönyi kék jelzés, mely fokozatosan keletnek fordult. Hullámos volt az út, hol felfelé, hol lefelé vezetett. Útközben láthattuk a Sárkány-törés andezit szikláját. Drégelyvár alatt, a megbeszéltek szerint találkoztunk rövidtúrásainkkal. Itt tartottuk meg az ebédidőnket. A várat először egy 1285 évi oklevél említi. Rövid ideig Csák Máté tulajdonába kerül, majd a XV. század közepétől az esztergomi érsekség a birtokosa 1522-ig. A török korban megnő a jelentősége. Esztergom és Nógrád eleste után Szondi Györgyöt nevezik ki a vár parancsnokává. 1552. július 6-án Ali basa vezetésével 12.000 fős török sereg érkezett Drégely vár bevételéhez. A vár feladására szólították fel Szondi György várkapitányt, aki 146 főt számláló védőseregével elutasította a felszólítást. A várat 4 nap alatt rommá lőtte a török sereg, 1552. július 10-én elfoglalta, a védőket lemészárolta. A tönkrement várat a török már nem építette fel, Palánk falu területén 1575-ben palánkkal vette körül a templomot. Arany János a Szondi két apródja c. versében emlékezik meg az öldöklő ostromról.
Az utóbbi években kitisztították a vár területét, állagmegóvást is végeztek rajta. A romok most szépen áttekinthetők, a várudvarban emléktábla, stilizált sírhely, a vár alatt nemrég emelt kőfaragvány emlékezik meg a hősökről. Az emlékmű felirata:
"HOGY VÍTT EZEREKKEL
HOGY VÍTT EGYEDÜL
MINT BÁSTYA FESZÜLT MEG
ROMLOTT TORONY ALJÁN"
Miután elfogyasztottuk ennivalónkat, szétnéztünk a romok között, közösen tovább mentünk a kék jelzésen. Kb. 1km hosszan gyalogolt együtt a csapat, majd a kistúrások balra fordultak a kék keresztjelzésen. Lementek Nagyorosziba a Drégelyvár vasúti megállóhoz, itt várt rájuk autóbuszunk. Mi továbbra is a börzsönyi kéken mentünk, az un. Törökasszony útján. Folyamatosan lefelé mentünk, a Pénzásás nevű réten vártuk be egymást. Öt jelzés fut itt össze. Jelzést váltottunk, a kék négyszögjelzésen előbb aszfaltúton, majd egy meredek ösvényen jutottunk fel a Kőember oldalába. A Csánki kertet köves úton értük el. Az utolsó 500m-en szintet veszítettünk. Lefele menet a Csóványos gerince volt látható, meg Kámor, a következő megmászandó csúcs. Egy kiszáradt bükknél tértünk át a sárga jelzésre. Enyhén továbbra is lefele vitt az út, az Oroszi-závoztól kezdtünk komolyabban kapaszkodni. Ritkás erdőben haladt az ösvény, melyet nem igazán jártak ki a turisták. Szerencsére ezen a szakaszon nagyon sűrűn voltak a jelzések felfestve, így nehéz eltéveszteni az utat. Végül elértük a 662m magas Kámor csúcsot.
A hegy oldala kelet felé rendkívül meredek, többi oldala lankásabb. Földsáncok nyomai láthatók a hegyen. Valószínűleg az Árpádkorban építették, a török időket nem érte meg. A vár kétrészes, a felső, a hegycsúcson van, az alsó nagyobbik rész pedig ettől északkeletre, a hegyoldalban. Egy kis hasadék barlang, vagy talán víznyelő is látható a csúcson. Meredeken jöttünk le a csúcsról. A gerincről két helyről is remek panorámában volt részünk, keleti és északi irányban. Az egyik kilátópontot Lassie pihenőnek nevezte el valaki. A Kámor-nyeregben, rét szélén haladt az ösvény, majd nem sokkal később déli irányba fordult egy szép bükkösben. A bükkfa levelei elkezdtek sárgulni, pirosassá válni. A Jenői-Závoznál megpihentünk egy kicsit, innen szép kilátás adódik Diósjenőre. Ettől kezdve folyamatosan dél-keleti irányba gyalogoltunk. Egyik felhagyott bányánál kereszteztük a Diósjenői tanösvényt. Az 5-ös állomáshoz elhelyezett tájékoztató tábla szerint, a Börzsönyben kevés helyen található kavics-konglomerátum tanulmányozható itt.
Majd 2km-t kellett még gyalogolnunk Diósjenő házai között, míg beértünk a központba. Éppen szüreti ünnepséget tartottak, láttunk szépen felújított régi traktorokat, lovaskocsikat, lovasokat, népviseletbe öltözött táncosokat. A gépek között egy működőképes Hoffer traktor volt a leglátványosabb. Majd egy félórai bámészkodás után elindult buszunk hazafelé. Budapesten, a Budai rakparton vagy negyedórát kellett várakoznunk, belefutottunk egy motoros felvonulásba, melyet rendőrök biztosítottak. Még így is ½7-re mindenki hazaérkezett. Ha nem is volt ideális az időjárás, de legalább elkerültük a kellemetlen esőt. Mindenki kellemesen elfáradt, a gyaloglás jól esett.
Legközelebb, október 16-án a Velencei-hegységbe várjuk a túrázni vágyókat!
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető