2010 augusztus 7, PMP - Vácrátót-Vácegres
Hihetetlenül kevesen jöttünk össze a mai túrára. Mindösszesen 20-an voltunk. Igazából nem is a visszamondásoknak köszönhetően lett ilyen kis létszámú a csapatunk, hanem valószínűleg az éves tervben szereplő időpont módosításának, na meg az augusztusi szabadságolásoknak köszönhetően. Előző nap hatalmas zivatar, felhőszakadás volt, szerencsénkre homokos területen vezet a Pest Megyei Piros útvonalának Vácrátót-Vácegres közötti szakasza. Hat órakor Százhalombattáról, az Ebatta Kultúrkocsma elől indultunk el, majd Tárnok, Érd, Budapest érintése után a Vácrátóti Arborétum parkolójában szálltak le a hosszú túrások, 16-an. Májusban itt fejeztünk be egy szakaszt. Eredetileg nem volt két túra kiírva, de mivel igény volt rá, természetesen rövidebb útvonal bejárását is lehetővé tettük, az alábbiak szerint:
Útvonal: Vácrátót (
) - Őrbottyán () - Vácegres () Túratáv: 16km
Emelkedő: 350m
Alternatív útvonal: Őrbottyán (
) - Vácegres () Túratáv: 10km
Emelkedő: 250m
Elintéztük a pecsételést, majd 8 óra előtt nem sokkal, a Fő utcán elindultunk Őrbottyán felé. Elhaladtunk egy Krisztus szobor mellett, majd pár száz méter után balra kanyarodtunk, hamarosan magunk mögött hagytuk az utolsó házat. Homokos úton vezetett a jelzés, az előző napi esőnek alig maradt nyoma. Jobbra, balra felhagyott, elhanyagolt mezőgazdasági területeket láttunk, rengeteg parlagfűvel és selyemkóróval benőve. Azt hiszem, ezt a két Amerikából behurcolt növényt, az életben nem fogják kiirtani Magyarországban. Valamikor szőlőültetvények, gyümölcsösök voltak itt. Az egyik útkanyarulatban vörös márvány talapzaton, vasból készített Krisztus kereszt látható. 1868-ban állíttatta Kralicz Tamásné. 2,5km megtétele után elhaladtunk egy nagyfeszültségű vezeték alatt. Kb. félúton voltunk a két falu között, mikor egy vadászó rétihéját figyelhettünk meg az egyik parlagföld felett. Kettőt, hármat csapott a szárnyaival, majd vitorlázgatva figyelte az esetlegesen felbukkanó áldozatot.
Őrbottyán házai között homokos úton kb. 2km-t gyalogoltunk, közben kereszteztük a vasútvonalat. További 2km aszfaltút illetve járda következett, majd jobb 90°-os kanyart vettünk, elindultunk Vácegres felé. Őrbottyánban megemlítendő Obersovszky Gyula író emléktáblája, egy-két szépen felújított régi ház, a világháborús emlékmű, a római katolikus templom, vele szemben egy szép, homokkőből kifaragott Krisztus kereszt. Természetesen az igazoló pecsétet is beszereztük. Felkanyarodtunk a falu fölé. Egy bekerített területnél kettévált a csapat, mint utóbb kiderült, öten rossz irányba fordultunk. Erre akkor jöttünk már csak rá, mikor a zöld négyszögjelzésen gyalogoltunk. Az irány jó volt, nagyjából párhuzamosan haladtunk a piros jelzéssel. A mi útvonalunk nyílt területen haladt, a piros jelzésű út erdőn keresztül. A zöld jelzés keresztezésénél még lett volna lehetőségünk visszamenni a tervezett útvonalra, de nagyon pocséknak tűnt az út. Tovább mentünk az erdőszélen, majd Erdőkertesbe mentünk be. Innen a tavasszal bejárt útvonalon gyalogolva értünk be Vácegres központjába.
A többiek követték a PMP útvonalát. Az elbeszélésük és a készített fényképeik alapján nem sok mindent láttak, talán Kéripuszta volt a kivétel, ahol megpihentek, megebédeltek. A rövidebb szakaszt vállalókat utolérték Kéripuszta után. ¼1 után már Vácegresen voltak. Az eltévelygők majd félórai késéssel érkeztek meg. Egyetlen egy pecsételő helyet sem találtunk, a délidőre való tekintettel. Pecsét nélkül, kiszomjazva elindultunk hazafelé. Utólag megállapíthatjuk, a Pest Megyei Pirosnak a ma megtett útvonala, nem tartozik a szebbek közé. Az időjárással csak annyiban volt szerencsénk, hogy nem áztunk el, de a levegő nagyon párás volt, nem lehetett messzire ellátni, nem lehetett normális képeket készíteni. Legközelebb augusztus 27-én a Százhalombattai Régészeti Parkban fogunk találkozni, ahol is egy pörkölt és a hozott italok társaságában megbeszélhetjük az elmúlt félévünk történéseit.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető