2010 június 18-20, Barlang túra - Aggteleki karszt
Az évi megszokott jutalomtúra előtt háromnapos túrát szerveztünk Aggtelek környékére. Természetesen a szállást, az étkezést előre megrendeltük, lebonyolítottuk. Aggteleken, a Baradla kempingben foglaltuk le a szállást, négyszemélyes faházakban. Régen jártunk ezen a környéken, talán ennek tudható be, hogy szép számmal jelentkeztek társaink erre a túrára. Félpanziós ellátást rendeltünk, vacsorával és reggelivel. A jelentkező 41 főből végül is 38-an mentünk el a hosszú hétvégére, mivel ketten elaludtak, nem tudtak utánunk jönni, egy társunkat pedig a megelőző napon, egy vírus az ágyba kényszerítette.
2010. június 18, péntekMai napra túra lett betervezve, emiatt a megszokott hat órai indulási előtt, öt órakor indultunk el autóbuszunkkal Százhalombattáról, az EBATTA kultúrkocsma elől. A szokásos útvonalon, Tárnok, Érd, Budapest érintésével szedtük össze a túra résztvevőit. Az M3-as autópályán, az egyik üzemanyagtöltő állomáson megálltunk félórára, átmozgatni tagjainkat, elfogyasztani a frissítő kávét. Mai napra, a szlovák oldalra terveztük meg a túrát, Torna várát és a Szádelői-völgyet szerettük volna megjárni, megismerni. Szokásunkhoz híven, két lehetőség is fel lett ajánlva a résztvevőknek:
Útvonal: Torna (200m,
) - Torna vára (350m, ) - Szádelői-fennsík (553m, ) - Szádelői-völgy (250m, , 
) - Szádelő (210m, 
) Túratáv: 10km
Emelkedő: 400m
Alternatív útvonal: Séta a Szádelői-völgyben
Túratáv: 4km
Emelkedő: 100m
A rövidebb sétát kilencen választották, a többiek elmentek a nagy túra útvonalát bejárni. A schengeni határnak köszönhetően simán átmentünk a határon Tornanádaskán, a kutya sem volt a határ környékén, pedig útközben kiderült, négy társunknál semmilyen igazoló okmány sem volt! Régebben ebből komoly probléma keletkezett volna! Útközben láttuk az elmúlt hetek árvízeinek hatását Sajószentpéternél, Edelénynél. Tornán leszálltunk az autóbuszból, a főút melletti buszmegállóban. Pár száz méter után megtaláltuk a kék jelzésünket, elindultunk a vár felé. A várrom uralja a környéket, jóval magasabb, mint a környék. Szőlők, gyümölcsösök közötti földúton jutottunk mind feljebb. Ahogy elhagytuk a mezőgazdasági területet, kezdődött a természetvédelmi terület. Hamar tudatosult bennünk, miért is védték le a várhegy területét. Rengeteg védett növény él ezen a területen! A leghíresebb közülük a tornai vértő. A felületes szemlélődés ellenére is felfedeztük még az árlevelű lent, a gurgolyát, a tavaszi héricset, a bunkós hagymát, a rózsás kövirózsát, a fehéres csüdfűt és valamelyik árvalányhaj fajt. Persze ezen felül még igen sok virág látható itt, többek között pimpók, harangvirágok, veronikák, margitvirágok, csormolyák, pillangósok, bogáncsok, imolák, szirti búzavirágok színesítik a meredek hegyoldalt. Nem lehetett ellenállni a kísértésnek, emiatt sok fénykép készült el felmenetel közben a virágokról.
A társaság tagjainak fizikai erőnléte különböző, emiatt több hullámban értünk fel a 375m magas, kopár csúcsra, Torna várának romjaihoz. A várat a XIV. század közepén építették, a Tekes nemzetséghez tartozó Egyed és testvérei. A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos várak közé tartozik, melyet a XVI. században, az ágyúk megjelenésének idején bástyákkal erősítettek meg. 1476-tól a korszak leghatalmasabb főnemesi famíliája a Bebek család szerezte meg. 1675-ben bujdosók foglalták el, majd rövidesen Habsburg kézre került. Pár év múlva az osztrákok felrobbantották a várat, így az használhatatlanná vált. Régészetileg még nem került sor a romok feltárására. A várból nagyon szép a panoráma a környékre. Eltöltöttünk félórát bámészkodással, pihenéssel a romok között. Lefelé menet feltűnt, hogy a sziklás részeken nyomvályúk láthatók, a középkori lovas fogatok koptatták ki a mészkövet. Elérve a nyerget, bevártuk egymást. Az igazi kapaszkodó innentől kezdődött a Szádelői-fennsíkra.
Kellemetlen, karsztos területen vezetett a néha alig látható jelzésünk. Éles mészkő kibúvásokon kellett lépdelni, a bokákat erősen megterhelő ösvényen. Bakancs nélkül, sportcipőkben szinte lehetetlen megúszni ficam nélkül ezt a terepet. Továbbra is rengeteg virágot láttunk a fákban, cserjékben ritka terepen. A felmenetel kétharmadánál elhaladtunk a magasfeszültségű vezetékek alatt, ettől kezdve zártabb erdőben kapaszkodtunk felfelé. Végül is felértünk a fennsíkra, 553m magasságra. Itt leheveredtünk a mészkövekkel borított rétre pihenni, étkezni. Majd félórát kellett várni az utolsó emberünkre. Ettől kezdve a sziklák is elfogytak, kényelmes ösvényen gyalogolhattunk felfelé. Sok Szent László király szegfű volt ezen a szakaszon. Mind szebb lett a kilátás a Szádelői-völgyre. Legszebb panoráma a Cukorsüveg nevű szikláról van, itt hosszabban elidőztünk. Itt érezhető, hogy a völgy nagyszerűsége, látványa vetekszi Sok Szent László király szegfű volt ezen a szakaszon. k a méltán híres Tordai hasadékkal. Majd 400m mélység van az ember alatt! Belátható gyakorlatilag az egész völgy. Még a buszunkat is láttuk a parkolóban.
Egy darabig még a völgy felett gyalogoltunk, többször megálltunk, hogy élvezhessük a panorámát. Az Alsó rétekre jutottunk ki, a karámhoz. Közben az eső elkezdett szemerkélni, az esőkabátot ennek ellenére nem kellett elővenni. Innen lementünk a völgy fenekére, közben elveszítettünk 350m szintet. Szerencsénkre a szemerkélés csak átmeneti volt. A közeli turistaházhoz nem mentünk fel, elindultunk a piros jelzésen lefelé, a Szár-patak mellett. Kristálytiszta volt a vize, nyoma sem volt az előző napok csapadékának. Meredeken rohant lefelé, néhol kisebb vízeséseket, sellőket alkotva. Csak később láttuk a lerohanó víz romboló hatását, az aszfaltos utat több helyen elmosta, majd egy méter mélységű medret alakított ki magának az út közepén. Nehéz emberi ésszel felfogni, hogy az egyébként kis vízfolyások mekkora károkat tudnak okozni. A kérdést, hogyan tudják most ellátni a turistaházat, megválaszolatlan maradt. A völgyben lefelé gyalogolva, mivel felfelé gyakorlatilag nincs kilátás a zárt erdő miatt, egyszerűen elképzelhetetlen, mekkora sziklák vannak az ember feje felett. Ezt csak a fennsíkról lehet látni.
Félóra alatt eljutottunk a völgy szájáig. Találtunk egy üzemelő büfét, itt ragadtunk félórára. Kicsit lassan ment a kiszolgálás, nincsenek ilyen létszámú társasághoz hozzászokva. A rövidtúrások is vártak már reánk. A szlovák oldalon, Rozsnyó érintésével mentünk Aggtelekre. Szerettünk volna bemenni a Domica barlangba, de már zárva volt. Annyi hasznunk volt ebből, hogy megjegyeztük a nyitvatartási idejüket, a túrák indulásának időpontját. A rövid megállás után 10 perc alatt az Aggteleki Baradla kempinghez értünk, hogy elfoglalhassuk a szálláshelyünket. Gyorsan ment a dolog, még fél hat sem volt. A 8 órára megrendelt vacsoránk időpontját is sikerült egy órával korábbra hoznunk. Ennek az étterem dolgozói is örültek. Meglepően kevesen voltak a kempingben, alig láttunk embereket mind a kempingben, mind az étteremben. A meleg vacsora jól esett, páran még édességet is rendeltek kiegészítésképpen. Gyorsan visszavonult társaságunk a faházakba, másnap komolyabb túra következett.
|
|
|