2010 május 8, Pest megye turistája - Rád-Vácrátót
Nem túl jó előjelekkel indult a szombati Pest Megyei Piros túránk. Az előző napokban komoly mennyiségű csapadék esett, az 57 jelentkezőből 37-en jöttek el a PMP újabb szakaszát bejárni. Kezd nagyon elkényelmesedni a társaság, lassan "garantálni" kell majd az ideális időjárási viszonyokat a túrázáshoz. Pedig akik eljöttek, nem bánták meg, sarat alig találtunk, néha pedig még a nap is kisütött. Szokásos indulás 6 órakor Százhalombattáról, az Ebatta Kultúrkocsma elől. Tárnok, Érd, Budapest érintése után a Vác melletti Rádra mentünk bélyegezni, az előző évben itt fejeztünk be egy szakaszt. Odafelé láttuk, hogy több mint 4km-t aszfaltozott műúton kell majd kezdenünk, amihez nem sok kedvünk volt. Emiatt visszabuszoztunk a 90°-os útkanyarig, a hosszútúrások itt szálltak le az autóbuszról. A rövid túrásaink, 14-en Csörög településig buszoztak, innen indultak el Vácrátót felé. A rövidítéssel a hosszabb útvonalat választóknak is esélye adódott, hogy megtekinthessék Vácrátót híres arborétumát. Tehát, az alábbi választási lehetőség volt a mai napra:
Útvonal: Rád (
) - Vácduka () - Csörög () - Sződ () - Vácrátót () Túratáv: 20km
Emelkedő: 200m
Alternatív útvonal: Csörög (
) - Sződ () - Vácrátót () Túratáv: 10km
Emelkedő: 100m
Nyolc óra után nem sokkal már földes úton gyalogoltunk. Rögtön az elején a matuzsálem korú, kettős rotorú mezőgazdasági Kamov helikoptert csodálhattuk meg, amint mellettünk leszállt, majd pár perc múlva, vegyszerrel feltöltve ismét eltűnt a dombok között. A Burgundia völgyben alig észrevehetően emelkedtünk felfelé. A kis patakban csak komoly esőzések után csörgedezik némi víz. A terület ennek ellenére igen vizes, ezt mutatta a meglehetősen széles nádtenger. A nádasnak gazdag a madárvilága, hiszen mindenhonnan a madarak éneke hallatszott. Jobb kézre, a nádas felett hatalmas virágzó repce táblák kisérték utunkat. 2,5km után értük el az erdőszegélyt. Itt is még a délkeleti irányt tartottuk vagy 500 méteren át. Éles jobb kanyart vettünk bal felé, egy tisztáson ültetett repce táblánál. Ebben a kanyarban egy Pléh Krisztus kereszt is található. Működik a bio dízel program, rengeteg repcét láttunk a mai napon. A kereszt után lefelé kellett gyalogolni az erdő szélén, jobb oldalt természetesen repce ültetvény volt. Kis patak keresztezése után nem sokkal befordultunk Vácduka felé. A község új beépítésű részén, egy-két komoly méretű kislevelű hársfa árnyékában tettünk meg kb. 400 métert. 90°-os bal kanyar után értünk be a település régi részébe. Itt elidőztünk majd félórát, amíg megszereztük az egyik kereskedelmi egységben a helyi bélyegzőt. Ha már bélyegezni kellett, egy kávé, vagy egy sör elfogyasztását is megengedtük magunknak.
Vácduka után ismét felfelé kapaszkodtunk, egy kisebb erdőt kereszteztünk A gerinc után, bokros terület következett, majd elértük a forgalmas műutat. 400m után a vasútvonalat kereszteztük. Majd 3km-t kellett aszfaltúton gyalogolni, hogy elérjük a következő települést. Nem volt valami nagy élvezet! E szakasz közepe táján egy szépen felújított Krisztus kereszt volt látható jobb kézre, majd Sződ előtt a Visegrádi hegyeket láthattuk. Ha nem is napsütésben, de kellemes időben róttuk a kilométereket. Sződ római katolikus templománál értük el a Fő utcát. Itt is be kellett szereznünk egy pecsétet, ezért ismét keresni kellett egy vendéglátóipari egységet. Ez természetesen sikerült, 20 percet töltöttünk itt el. Beszélgetésbe elegyedtünk a tulajdonossal, aki csodálkozását fejezte ki, mennyi ember tért már be hozzá a mai napon. A rövidtúrásaink voltak itt korábban! Javasolt egy rövidebb utat Vácrátótba, ezt mi is láttuk a térképünkön, de ma már eleget rövidítettünk, a társaság úgy döntött, hogy a PMP útvonalán maradunk. A falu Fő utcáján gyalogoltunk ki, megnéztük a Polgármesteri Hivatal előtti parkban a Világháborús Emlékművet.
A település végén 90°-os jobb kanyar következett, kereszteztünk egy kis patakot, majd 2km-en keresztül mezőgazdasági táblák között haladtunk. Jó nagy pocsolyákat kellett kerülgetni az egyébként elég homokos területen, köszönhetően az előző napokban lehullt csapadéknak. Az egyik szakaszon, a nem túl gyakori farkasalma tekintélyes telepére bukkantunk, éppen virágzóban volt a növény. Átvillant az agyamon, milyen rég nem láttam farkasalma lepkét, és csodák csodája, 2 példányt is a virágokon a nektárt szívogatta. Hazánk egyik legszebb pillangó faja! Ritka lepkefajról van szó, a hernyója csak a farkasalmán tud kifejlődni, ragaszkodik a tápnövényéhez. Sikerült elég jó felvételt készíteni az egyik példányról. Elérve az erdő szélét, egy Krisztus keresztnél bal 90°-os kanyar következett. Erdőszélen vezetett a jelzett utunk, kb. 1,5km-en keresztül. Érdekesnek tűnt az erdőszél és a homokos mezsgye növényzete. Újabb 90°-os bal kanyar következett, parlagföld szélén, majd ültetett erdei fenyves mellett tudtuk le a 2km-es szakaszt. Elérve egy friss nyárfa és akác fatelepítést, jobbra kanyarodtunk. 1km után bal 90°-os kanyar következett, majd egy kis patakot kereszteztünk. Most már Vácrátót felé gyalogoltunk egy erdőszéli földúton. Jobb kézre hatalmas árvalányhaj mező lengedezett, mintha csak az Alföldön gyalogoltunk volna! A terület homokpuszta kinézetét az árvalányhajon kívül megerősítette néhány virágzó báránypirosító tő. Az arborétum kerítése mellett gyalogolva értünk be a csinos faluközpontba.
Maradt nekünk is elég időnk az arborétum megtekintésére, csoportos jeggyel mentünk be, a PMP bélyegző megszerzése után. Az arborétum Magyarország legjelentősebb, legnagyobb növénygyűjteménye. 29 hektáron helyezkedik el, létrejötte a Vigyázó családhoz fűződik, a XIX. század utolsó évtizedeiben alakították ki angolpark stílusban. Vigyázó Sándor gróf halála után a Magyar Tudományos Akadémiára hagyományozta. Közel kétezer növényfajt tekinthetünk meg a szabadtéri rendszertani gyűjteményben. Sajnos a régi Vigyázó kastély a II. Világháború előtt tönkrement, a látható épület eléggé jellegtelen. Nekem csalódást okozott az arborétum, korábban sokkal gondozottabb volt, az üvegházak sem látogathatóak felújítás miatt ebben az évben. Mintha a lágyszárú növényekből is kevesebb lenne látható a régebbi időkhöz képest. Persze így is nagyon látványos. Mindenki a maga tempójában, érdeklődési köre szerint sétálgatott a park útjain. Kb. 1,5 órát töltöttünk el az arborétumban.
Három óra előtt gyülekezni kezdett a társaság a bejárat környékén. A megbeszélt parkolóban viszont nem találtuk a buszunkat! Igaz, 4 órát prognosztizáltam a visszaindulásra. Telefonon megpróbáltam utolérni a vezetőt, de a telefont nem vette fel. Kezdett cifra lenni a helyzet, az ég is mind sötétebb lett, a mennydörgés is mind közelebbről hallatszott. 4 óra után a sofőr felesége hívott fel, baj van, mondta, a férje a rendőrségen ül Vácon, a telefonját ellopták, rögtön jön értünk, legyünk türelemmel. Mint később kiderült, tankolásnál, amíg a buszvezető fizetni ment, ellopták a telefonját és a busz slussz kulcsát. Feljelentést szeretett volna tenni a rendőrségen, de visszautasították a kezdeményezését. A tartalék kulcsot Siófokról hozták fel neki, hogy egyáltalán haza tudjunk menni! Később a tolvajok a buszvezető feleségének telefonáltak, hogy 30000 Ft-ért visszaadják neki az eltulajdonított dolgokat valamelyik bevásárló központ parkolójában! Hát így jártunk, pedig korán hazatérhettünk volna! Ettől eltekintve szép volt a túra, könnyű terepen gyalogoltunk. Legközelebb, a következő szombaton Mátra bérceit keressük fel.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető