2009 november 7, Séta a környéken - Etyeki-dombság
A szokásos Halottak Napja környéki fagyok elmúltak, az időjárás kissé megenyhült. Éjjel elég nagy mennyiségű csapadék hullott, még reggel is szemerkélő esőben indultunk el felfedezni környékünket. Tulajdonképpen ezévi nagy túráinkat befejeztük, a mai séta is már inkább levezető túrának volt tekinthető. A túraszezonhoz képest a létszám is lecsökkent, 28-an jöttek el gyalogolni. Az alábbi útvonalat jártuk be:
Útvonal: Etyek - Pusztazámor - Tárnok, ÖreghegyTúratáv: 18km
Emelkedő: 150m
Mivel időközben az órákat már visszaállították a legutóbbi bakonyi túránk óta, ráértünk hétkor indulni Százhalombattáról. Az érdi Vörösmarty Gimnáziumnál és a tárnoki Baltás kocsmánál felszállókkal teljes lett a létszám, félóra alatt megérkeztünk Etyekre, a kiindulási pontunkra. A falu központjában, a Kálvária-dombot tekintettük meg először. Szerpentinező út fordulópontjaira kerültek elhelyezésre a stációk, a domb tetején 3 kereszt látható. A Kálvária alján Szent Vendel szobra látható. 2000-ben újították fel példaszerűen a műemlék együttest. Etyek régóta lakott terület, az ősember emlékeit is megtalálták területén, később római kolónia volt majd 400 éven keresztül. Az Árpádházi királyok alatt a Csák nemzetség uradalma 1326-ig, majd a XIV. század közepétől egyházi birtok. A jezsuiták 1720 és 1770 között német családokat telepítenek a községbe. 1946-ban a németajkú lakosság nagy részét, 2300 főt kitelepítenek Németországba, Stuttgart környékére! A falu mai hírnevét szőlőtermesztésének köszönheti, az 1900-as évektől kezdve a Törley pezsgőgyár részére termelik az alapanyagot. A százéves termesztés eredményeképp, pár éve történelmi borvidékké nyilvánították, Etyek-Budai néven. Főleg fehér szőlőket termesztenek, Chardonnay, Sauvignon blanc, Szürkebarát, Királyleányka, Rajnai rizling a meghatározó fajták.
Miután megnéztük a Kálváriát, elindultunk felfelé a Demján Pincészet mellett. A falu ezen oldalán kisebb területű szőlőültetvények találhatók. Régi és újabb présházak mellett vezetett ki a köves út. A dombtetőn útszéli kőkeresztet és egy hagyományos faprést láttunk kiállítva. Jelzetlen földutakon haladtunk, egy régi katonai térkép segítségével. Az utak igen csúszósak voltak az éjjeli esőtől. Szerencsénkre, vagy két kilométeren keresztül lekaszált lucernán haladhattunk. Etyek után kb. 2km-rel elértük a Zámori-patakot, mely itt még kicsiny árok csak, víz sincs benne. A párás, ködös idő miatt alig láttunk az orrunkig, de az árok nyomvonalát követve biztos léptekkel haladtunk Pusztazámor felé. A patak mentén megmaradt egy-két nagyobb méretű fűzfa, egyébként elég vizenyősnek tűnt a környék. Jobb felől egy erdő ért le a patak partjáig, kb. 500m hosszban. Az egyik tisztáson rengeteg "izzó" galagonya bokor volt látható, tömve a termésével. A téli időszakban sok énekes madár köszönheti majd túlélését a bő termésnek. Pusztazámor előtt, az erdő végénél tanyához értünk ki. Itt megváltoztattuk az eredetileg kigondolt tervünket, elhagytuk a patak kísérését, egy erdősáv mellett egyenesen begyalogoltunk a faluba.
Pusztazámor kis falunak tekinthető, lakóinak száma alig haladja meg az ezer főt. Valamikor zsákfalu volt, csak Sóskút felől lehetett megközelíteni szilárd burkolatú úton, mióta határában megépült 2000-ben Budapest hulladéklerakója, azóta már az M7-es autópálya felől is megközelíthető. A hulladéklerakónak köszönhetően ma teljes az infrastruktúrája, összes útja aszfaltozott, igen takaros a kinézete. Egyébként régi a település, már az Árpád-korban lakták. A "puszta" előtag a török hódoltság alatti elnéptelenedésre vezethető vissza. Fő látnivalója a XVIII. században épült, többször átalakított Barcza-kastély. Mai formájában eklektikus stílusú épület, kb. 3 hektáros arborétum jellegű őspark veszi körül. Jelenleg magán tulajdonban van, nagytermében jelentős eszmei értékű műgyűjtemény található. A falu másik nevezetessége a románkori időkre visszavezethető remeteség, mely a temetőkertben látható. A XVIII. században épített harangház és a szerzetesi cellák barokk műemlék együttese látható ma. Szép kőkereszteket is láthatunk Pusztazámoron. A mostani túránk során kihagytuk a remeteséget, a kastélyt látogattuk meg. Előzékeny volt a tulajdonos, megmutatta a nagytermeket, a műgyűjteményt. A kastély állaga a II. világháborút követően jelentősen romlott, iskolaként, óvodaként működött. A jelenlegi tulajdonosa iskolát építtetett a falunak, ezért ellenértékként megkapta a kastélyt, amit az eredeti tervek szerint újíttatott fel, és kastélyfogadóként üzemelteti.
A kastély megtekintése után, a Zámori-patakot kezdtük el követni. Egy darabig réten gyalogoltunk, majd földúton haladtunk tovább. A Zámori-patak bal partján levő dombokat helyileg védetté nyilvánították a pusztazámoriak. Jól tették, ezeken a dombokon sok országosan védett növény található! Kb. 3km után feltűnt a már említett Hulladéklerakó. Ekkor irányt váltottunk, egy dűlőúton elindultunk a Sóskúti Ipari Park épületei felé. Az Ipari Park építése a Regionális Hulladéklerakó megközelítése miatt megépült M7-es autópálya csomópontjához köthető. Az Ipari Parktól aszfaltúton jutottunk el a Benta-patakig. A patak mellett jutottunk át az M7-es túloldalára, majd az úttal párhuzamosan a Tárnoki Horgásztóig. Itt megpihentünk pár percre, igen szép őszi képét mutatta a tó környéke. Egyébként ez a terület is helyi védettséggel rendelkezik, régi füzesek, kaszálók mára megmaradt hírmondója.
Hétvégi házak között jutottunk fel a tárnoki Öreg-hegyre. Megtekintettük az Orbán-szobrot, majd a Vímol-nak nevezett árkon jutottunk el az Új-hegyre. Márton nap közeledett, ilyen tájt már a borok többsége letisztul, így friss borokat tudtunk ízlelgetni a szarmata mészkőbe vájt pincékben. Szerencsénk is volt, hétvégére tekintettel sok pince tulajdonos volt kinn a hegyen. A szokásos tárnoki vendégszeretetnek köszönhetően egy-egy pohár bort majd minden pincében kaptunk kóstolás céljából. A pincék meglátogatása után szétvált a társaság, az érdiek, tárnokiak gyalog, a többiek tömegközlekedés segítségével jutottak el haza. A szűkebb környezetünk megismerését tűztük ki célul a mai túránkkal, ez teljesült is. Jó páran közülünk még nem voltak Etyeken, Pusztazámoron, pedig ezen településeknek is vannak látnivalói, a környezetüket is érdemes felfedezni, jelzetlen dűlőutakon. Ha a nap nem is sütött ki, novemberhez képest kellemes időben tudtuk gyalogolni.
Ez évi utolsó túránk a Budai-hegységbe vezet majd december 6-án, Mikulást fogunk keresni az erdőben.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető