2009 október 17, Őszi csavargás - Bakony
Ezen a héten igen nagy lehűlés, és igen hideg idő volt. Már azon lehetett humorizálni, hogy a globális felmelegedés helyett beköszöntött a globális lehűlés. Mindenesetre a két héttel ezelőtti túrához képest késő őszi időjárás köszöntött ránk, szerencsére az eső már nem esett a mai napon. Kicsit bosszankodom most vasárnap, mikor írom e sorokat, mivel az előrejelzések mára jeleztek országos esőt, viszont az idő sokkal jobb a tegnapinál. Nem először fogtak mellé meterológusaink! Ennek ellenére szép létszámban jöttek el a turistatársak, 49-en túráztunk a Bakonyban. Két lehetőség került meghirdetésre:
Útvonal: Ugod (200m,
) - Durrogós-tető (415m, ) - Hubert-lak (290m, ) - Molnár-kút-árok () - Cser-bőrc (333m, 
) - Odvas-kő barlang (320m, 
) - Bakonybéli-Szarvad-árok (520m, 
) - Bakonybél (270m, ) Túratáv: 17km
Emelkedő: 600m
Alternatív útvonal: Bakonybél, Boroszlán tanösvény bejárása
Túratáv: 8km
Emelkedő: 400m
Hat órakor, sötétben indultunk el Százhalombattáról. Az érdiek, tárnokiak begyűjtése után Székesfehérváron keresztül a 8-as számú főúton Városlődig, majd Pápa érintésével Ugodra buszoztunk. Itt csatlakozott hozzánk Péter, a nyugdíjas erdész, egyik társunk gyerekkori ismerőse. Ezen a környéken tevékenykedett, jól jártunk Vele, két olyan látványosságot is útba ejthettünk így, melyeket a térképek nem is jeleznek. 845-kor a társaság nagy része Ugod szélső házainál megkezdte a hosszú túrát. A rövid túrások 14-en tovább buszoztak a Bakonybéltől nem messze levő Gerencepusztához, Ők innen indultak. A kék keresztjelzésen gyalogoltunk, egy erdészeti köves úton pár km-t. Igen régen volt felfestve a jelzés, nem is mindig követtük, erdészünk magabiztosan haladt előttünk. Ugodtól nem messze szépen kiépített pihenő mellett haladtunk el, több rétet is kereszteztünk. A tölgyesek rövidesen megszűntek, a bükkfák uralták az erdőt. Pedig nem nagy magasságú a környék, még a 300m tszf. magasságot sem éri el. Előbb-utóbb azért a jelzésünkre tértünk át. Az erdőből semerre se volt kilátásunk, csak monotonon kellett gyalogolnunk a szürke időben.
Első látnivalónk a Forrasztókői exótakert volt. Nem messze van a kék keresztjelzéstől, Péter vezetett ide minket. A kert 290m és 370m tszf. magasságban van. Északnyugati része fennsík jellegű, innen szép kilátás van a Kőris-hegy felé. 1954-ben, Dr. Majer Antal erdőmérnök irányításával kezdődtek meg a telepítések. A csemetéket Kámonból és Csákánydoroszlóról hozták. Főleg tűlevelűekből áll az állomány, de cserjéket is felfedezhetünk a kertben. Emellett megmaradt az eredeti flóra is, több védett növényünk is megtalálható a területen. Érthetetlen, miért nem szerepel a térképeken, miért nincs nagyobb propagandája?! A sétautakat kiépítették, tájékoztató táblák kihelyezése is megtörtént, pihenőhely is található a kertben. Majd egy órát töltöttünk el nézelődéssel, az egyébként nem nagyméretű bekerített kertben, nyugodt szívvel tudom ajánlani másoknak is az exótakert felkeresését.
A jelzés továbbra is az erdészeti földes úton vezetett, csak a Hubertlak előtt haladtunk, pár métert köves úton. Húsz perc alatt a Hubertlakhoz értünk, ahol letelepedtünk az asztalokhoz. Megtartottuk az ebédidőt. A kis réten két épület felújítva várja azokat a turistákat, akiket nem zavar a villanyvilágítás, az ivóvíz hiánya. Az Ugodi erdészet kezeli az épületeket, melyeket hajdanán az Eszterházyak építettek. Széchenyi Zsigmond is vadászott a környéken. Túl sokat nem lehetett üldögélni a hideg miatt, ezért negyedóra múltával felkerekedtünk. Kb 300m-re a házaktól található a hazai Gyilkostó. Valamikor az erdészek partizánakcióként gátat építettek a Hamuházi-sédre, a patak melletti fákat elöntötte a víz. Jelenleg csak a fák csonkjai lógnak ki a vízből, hasonló módon, mint az igazi Erdélyi Gyilkostó esetében. A vízfelszínen sok vizitök található, lehet, hogy ezt is idetelepítették. Igen látványos a kis tó, a térképekre ez sincs felrajzolva! Érdemes felkeresni a látvány miatt! Miután megnéztük és készítettünk pár fényképet a tóról, visszamentünk a jelzésre. Jobbára keleti irányba haladtunk. Nem telt el egy óra, leértünk Gerencepusztára. Itt elváltunk alkalmi idegenvezetőnktől, akinek sok érdekes látnivalót, és új ismereteket köszönhettünk a mai napon. Igazán kellemes túratárs volt, köszönjük! Autóbuszunk még a parkolóban volt, lehetőség nyílt a túra lerövidítésére, de senki sem élt a lehetőséggel.
A piros jelzésen, lépcsőkön kezdtünk felkapaszkodni a Cser-börc-re. A térképen jelölt, bal kézre eső halomsírokat észre se vettük, annyira belejöttünk a felmenetelbe. Egyesek túlságosan is meneteltek, így jóval túlhaladtak az Odvas-kő barlanghoz levezető jelzésen. Persze egy idő után észrevették, visszajöttek a piros barlangjelzéshez. Látványos a kb. 20m hosszú, 8m széles, 4m magas üreg. Egyik legrégebben ismert barlangunkat tisztelhetjük benne, már az 1037 évi bakonybéli apátság alapító oklevelében említik. A barlang dolomitban alakult ki. Az ásatások során, a feltöltésből jégkorszaki gerincesek csontjai kerültek elő. Miután megtekintettük a barlangot, igen meredek ösvényen lementünk az Öreg-Szarvad-árokba. Páran megint szórakozottak voltak, a zöld keresztjelzésen jobbra mentek el, ahelyett, hogy balra, a tervezett útvonalra tértek volna át. Emiatt az aszfaltúton kellett gyalogolniuk a célig, Velük már csak Bakonybélben, az autóbusz fordulóban találkoztunk. Az is igaz, ezzel megspóroltak 200m szintet.
Igen alapos, hosszú kapaszkodó árán jutottunk fel a gerincre a zöld háromszögjelzésig a Bakonybéli-Szarvad-árokba. Innen lehet eljutni a Tönkölös-hegyre, és a Podmaniczky vár romjaihoz. Mivel nem akartunk későn leérni a buszhoz, egy kis levegővétel után elindultunk lefelé. 500m után rátértünk egy köves erdészeti útra, majd újabb 1km után az aszfaltos útra. Itt már három jelzés együtt haladt Bakonybél autóbusz fordulójáig. Összeszedtük a csapatot, majd 4 után nem sokkal hazaindultunk. Azt hittük, korán hazaérünk. De tévedtünk! Bakonybél után, a mezőről nekünk tolatott egy személygépkocsi! Nagyon furcsa eset volt! Nyílt, egyenes, belátható útszakaszon a személygépkocsi vezető állítólag nem látta a buszt! Egy órát várakoztunk, míg a papírokat elintézték a sofőrök! Emiatt csak 7 óra tájékában érkeztünk haza.
Összegezve a napot, lehetett volna rosszabb is az idő, de miután az esőt megúsztuk, jól esett a gyaloglás. Nem sok tervezett túránk van még hátra idén, megint eltelt egy túraév! November 7-én a közelünkben levő Etyeki-dombságot keressük fel.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető