2009 október 3, Szarvasbőgés - Börzsöny

A reggeli hűvös idő ellenére ismét szerencsénk volt az időjárással, kiváló volt, szinte egész nap nyári melegben gyalogolhattunk. Valamilyen influenzatámadás megtizedelte a jelentkezőket, a kiesőket már nem tudtuk pótolni, így "csak" 43-an vettünk részt a túrán. Szokásunknak megfelelően két útvonal közül lehetett választani:

Útvonal: Perőcsény (185m, ) - Holló-kő (685m, ) - Salgóvár (715m, ) - Kis-Hideg-hegy (663m, ) - Nagy-Hideg-hegy (865m, ) - Égés-tető () - Égés-bérc () - Suta-berki-nyiladék () - Királyrét (260m, )

Túratáv: 19km
Emelkedő: 970m


Alternatív útvonal: Vasfazék-völgy, parkoló (520m, , ) - Nagy-Hideg-hegy (865m, ) - Égés-tető () - Égés-bérc () - Suta-berki-nyiladék () - Királyrét (260m, )

Túratáv: 11km
Emelkedő: 400m

Hat órakor, még sötétben indult autóbuszunk Százhalombattáról. Tárnok, Érd, Budapest érintésével mentünk el Perőcsénybe, a hosszú túra kiindulási helyére. A Dunakanyarban igen szép látványban volt részünk, a Duna felett, a vízzel együtt pára folydogált lefelé. Valószínűleg a víz melegebb volt a levegőnél, emiatt nagy volt a párolgás. Az ember úgy érezte magát, mintha komoly csúcsról figyelné az alatta elterülő völgyet a tejfehér párában. A napsütéstől azonban hamar eltűnt a látvány. Kilenckor érkeztünk Perőcsénybe, 31-en kezdtünk el gyalogolni a piros jelzésen a falu központjából. A református templom alatt vezetett az út, egy darabig akácosban, majd tölgyesben haladtunk fokozatosan felfelé. Szinte észre sem vettük, felértünk Börzsöny nyugati gerincére. A gerincen továbbra is kímélően haladtunk felfelé, a Jancsi-hegy előtti tisztáson álltunk meg 20 percre, bevárni egymást. Úgy jöttünk fel 400m szintet, hogy meg sem éreztük!

Kellemes hely volt, a nap sütött, élveztük a kilátást. Észak felé, meg a Csóványos gerince felé volt panoráma. Ezen a kis tisztáson 5 országosan védett növényt fedeztünk fel: tarka nőszirom, fekete kökörcsin, sárga hagyma, kövirózsa, borkóró. Szinte hihetetlen, pár száz négyzetméteren, milyen változatos itt a flóra! A kis pihenő után gyorsan elértük a Jancsi-hegy sziklás területét. A hegy nyugati oldalában kőfolyás van, jó fotó téma a zuzmós, andezit sziklák. A csúcs egyik igazolópontja, a Várak a Börzsönyben jelvényszerző túramozgalomnak. A gerincen haladó jelzés sziklás ösvényen vezetett tovább, kb. 1km után felértünk a Holló-kő 685m tszf. magasságú csúcsára. Innen igazán szép a kilátás, főleg a szemben lévő Csóványos, Nagy-Hideg-hegy gerincre. Hosszabban elidőztünk az összecementálódott andezit sziklákon, a bátrabbak zerge módjára járták be a köveket. A sziklákon rengeteg apró kövirózsa tenyészik, hihetetlen, hogyan tudnak megélni ilyen kies helyen. A tízórai elfogyasztása mellett még napozni is lehetett a kellemes, napsütéses időben. Csúcskönyv is található itt, ami Magyarországon ritkaságnak számít.

Miután újra elindultunk a gerincen, menet közben, több helyről a bükkfák között szép kilátásban volt részünk a Csóványos környékére, valamint az Ipoly völgyére. Jó húszpercnyi gyaloglás után, a Kövirózsás csúcs érintésével, meredek kapaszkodó után jutottunk fel a Vár-bérc 715m magaslatára. A csúcsot valamikor Salgóvár koronázta, manapság a középkori várnak igen csekély falmaradványait láthatjuk csak. A várat valószínűleg a Hont-Pázmány nemzetségből származó Salgó építette, aki Perőcsény első birtokosa volt. 1504-ben már lerombolt várként említik. A vár helyét eléggé benőtték a fák, a bokrok, alig fértünk el a sziklákon. A várrom szintén igazolópontja, a Várak a Börzsönyben jelvényszerző túramozgalomnak. Miután szétnéztünk a csúcsról, ahonnan a szemben lévő Csóványos környékére van szép kilátás, lementünk a vár alatti nyeregbe. Itt hibázott a csapat, az elsők tovább mentek a piros jelzésen, ahelyett, hogy a háromszögjelzésen lementek volna a piros keresztjelzésre. Mire az elsőket utolértük, úgy tűnt, már nem érdemes visszafordulni. Nagyot tévedtünk ebben! Jelzetlen úton mentünk le egészen a Bánya-patak völgyébe, ezzel több, mint 200m szintet elveszítettünk, no meg további 2km-el meghosszabbítottuk a mai túrát! Átkelve a patakon, a kék és a kék keresztjelzésbe futottunk bele. Egy kis térképböngészés után azonosítani tudtuk a helyzetünket, majd elindultunk felfelé, hogy újból a gerincen gyalogolhassunk.

Elhaladtunk a Bánya-pusztai vadászház mellett, ez már ismerős terep volt, 1-2 éve a kék jelzésen erre mentünk fel a vízválasztóra. Akkor itt vétettük el a jelzést, most jobban figyeltünk. Itt a felvezető ösvényt is kitakarították. Negyedórai kapaszkodás után elértük a vízválasztót. Ismét a tervezett útvonalon haladtunk a piros keresztjelzésen Nagy-Hideg-hegy felé. A Pintér-hegyese előtt meredekké vált az erdészeti út, a száraz, poros úton szinte négykézláb tudtunk csak feljebb jutni. A jelzés balról kerüli meg a csúcsot. A Kis-Hideg-hegy tetejét szinte észre sem vettük, az erdő miatt kilátás sincs innen. Nagy-Hideg-hegy előtt a bükkösben még egy komolyabb emelkedő volt, majd kiértünk az erdészeti köves útra. Innen már csak egy ugrás volt a turistaház. Félórát töltöttünk el a 865m magas csúcs tövében. A turistaház rendesen üzemel, ételt, italt is lehet kapni, sőt megszállni is lehet benne. Kilátás déli irányban van a csúcsról, a Naszályra, a Visegrádi-hegységre. Kár, hogy ide nem építettek ezidáig kilátót, igen jó körkilátásban lenne része az idelátogató turistáknak. A hegytetőn rádióamatőrök antennái fogadtak, rendszeresen feljárnak a kitűnő adottságú helyre, hogy a hobbijuknak éljenek.

Miután a kicsit lassabban haladó társaink is felkapaszkodtak a turistaházhoz, 10 perc pihenő után elindultunk lefelé. Meglepően elcsigázott volt a társaság, a többlet távolság, és főleg a többlet szint megtette hatását. Egy darabig az Országos Kék Túra útvonalán ereszkedtünk lefelé, majd a Rakodónál jelzést váltottunk. Ettől kezdve a kék körjelzésen vitt az út lefelé. A piros kör becsatlakozása után, kilométereken keresztül délkeleti irányban haladtunk. Szinte megváltás volt, mikor elértük a Királyrét közelében levő Bajdázói kőbányát. Igen szétszóródott a társaság, de mivel nem lehetett eltévedni, az élen lévők tovább mentek. A Horgásztó érintésével értünk le Királyrétre. A rövid túrásaink csak negyedórával előttünk érkeztek meg. Maradt időnk felkeresni a büfét, majd miután mindenki előkerült, 5³⁰-kor hazaindultunk. Nyolc óra környékén már majd mindenki hazaért. Igen szép, nyárias időt fogtunk ki a mai napon. Kicsit erősre sikeredett a túra, de mivel a hétvégéből még hátra volt a vasárnap, maradt idő kipihenni a fáradalmakat. Október 17-én a Bakonyt keressük fel, Ugod, Bakonybél környékére vezet majd a túránk.

Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

Muskovics András
szakosztályvezető