2009 szeptember 19, Gyaloglás a bérceken - Mátra

Kellemes, szinte nyári időt prognosztizáltak mára az időjárás előrejelzések. Bejött nekik, valóban igen szép napunk volt egész nap. 48-an vettünk részt a túrán, 9-en a rövid túrát választották, a többiek a hosszabbat. Az alábbi két útvonal került kiírásra:

Útvonal: Kisnána (170m, , , , ) - Domoszlói-kapu (510m, ) - Várbükki th. (415m, ) - Ilona-völgy (285m, , ) - Parádhuta (325m, , ) - Parádsasvár (310m, )

Túratáv: 22km
Emelkedő: 900m


Alternatív útvonal: Kékestető (1014m, , ) - Gabi halála (772m, ) - Pisztrángos-tó () - Parádhuta (325m, ) - Parádsasvár (310m, )

Túratáv: 9km
Emelkedő: 400m

Hat órakor, virradatkor indult az autóbusz Százhalombattáról. Tárnok, Érd, Budapest, Gyöngyös érintésével jutottunk el Kisnánára, a hosszú túra kezdőpontjára. A várlátogatás sajnos elmaradt, mivel csak 10 órakor nyit ki. Így 8⁴⁵-kor a hosszútúrások megkezdték a túrát a vár elől, a sárga jelzésen. A falu házait hamar magunk mögött hagytuk, bokros területen haladtunk kb. 1km-et. A működő kőbánya felett haladtunk el, majd az Úsztató nevű részen egy bekerített új épületet kerültünk meg. Innentől kezdve erdős területen vezetett az út. Pár száz méter után balra, egy ösvényre kapaszkodtunk ki a völgyből. Tisztásokon keresztül, fekete fenyők árnyékában jutottunk fel mind magasabbra. A kék körjelzés becsatlakozásánál lepihentünk egy negyedórát, bevártuk a lassabban gyalogló társainkat. A kék körjelzésen gyalogoltunk tovább Jagus irányába. Elhaladtunk a Csurgó-kút mellett, majd a Jagus előtti erdészháznál élesen balra fordult az ösvény. Itt már az Országos Kék Túra útvonalán haladtunk nyugati irányba. A Jagusról szép panorámában volt részünk alattunk Recsk házai, észak felé ködösen a Karancs-Medves, Kis-Salgó vonulata, keleti irányban a Galyatető volt látható.

A Mátra főgerincének egyik átjárójában, a Domoszlói-kapuban pihenőt tartottunk. Felettünk Oroszlánvár jellegzetes csúcsa volt látható, az OKT kék jelzése ezen visz tovább a Kékes felé. Mi, a pihenő után sárga jelzésre váltottunk, Várbükk irányába vettük utunkat. Egy darabig a nagyfeszültségű vezetékkel párhuzamosan, majd azt elhagyva északnyugati irányba gyalogoltunk. Az út továbbra is árnyékos volt, az erdőnek köszönhetően. A Vár-bükki erdészház körül szépen gondozott, nagy tisztás található. Letelepedtünk az erdészház fapadjaira, elfogyasztani az ebédünket. Kellemetlenül érintett bennünket, mikor az üzemeltető eltanácsolt bennünket az épület mellől, mondván ez magánterület! Ebben a mai kapitalista világban nehéz előre látni, mivel tudják felbosszantani a turistákat! Egyes térképeken egyébként turistaház funkció van feltüntetve. Figyelmeztető táblát sehol sem láttunk a területhatáron! Mivel már elővettük elemózsiánkat, morogva elhúzódtunk a tisztás szélére, befejezni a megkezdett ebédünket.

Az ebéd befejezése után tovább mentünk, röviddel az indulás után a sárga keresztjelzésre tértünk át. Elhaladtunk a Csiklósd-kút mellett, majd 1km-et megtéve leértünk az Ilona-völgybe. A völgyben oly sok őszi kikerics virágzott, hogy szinte kaszálni lehetett a lila virágmezőt! A társaság nagyobbik része lesétált az erdészeti úton pár száz métert, megtekinteni a Szent István-csevicekutat. A többiek leheveredtek a vadgesztenyék rozsdásszínű lombja alá. Nem sokat kellett várni a kis kitérőt megtevőkre, a sárga jelzésen elkezdtünk felkapaszkodni a Macska-lyuk völgyben. A bükkfákkal benőtt völgy látványos, néhol kidőlt fákat kellett kerülgetni. Egy km megtétele után felértünk a tetőre, egy irtásnál jobbra rögtön lefelé mentünk egy patak völgyben, Parádhuta felé. Ez is egy látványos völgy volt. A piros keresztjelzés bejövetele után négy nagyobb kanyar következett. A negyediknél érintettük a Méhészkerti erdészházat, majd a sárga jelzésen lementünk Parádhutába. A falu végén megtekintettük a szépen kiépített Klarissza-csevicekutat. Nem nagy vízhozamú, sorba kellett állni a vízért, a helyiek nagy tételben viszik a föld ajándékát.

Az útba eső italboltnál megálltunk csillapítani szomjunkat. 20 perc elteltével elindultunk az utolsó túra szakaszra. Jobbára bükkösben vezetett a jelzés, először a Kétbükk-közi-patak völgyében emelkedtünk mind magasabbra. A szűk völgy pár helyen sziklás volt, nehéz elképzelni, hogy a kis pataknak mennyi időre volt szüksége a sziklák elkoptatásához. Felérve a tetőre, a villamos távvezeték nyiladékánál 10 percünkbe került, míg rátaláltunk a jelzésünkre. Elhagyva a nyiladékot, a Hársas-tető oldalában gyalogoltunk. Az út alig lejtett, alattunk pár helyen felcsillant a Köszörű-völgyi víztározó. Az út végén igen meredeken jutottunk le a 24. számú főútra.

Időközben telefonon bejelentkeztek a rövid túrásaink, bementek a Túra Motelbe. Mi is követtük a példájukat. Félórát töltöttünk itt el, jólesett a mai gyaloglás után. A buszt le tudtuk hívni Parádsasvárról a Motel parkolójába, így ma már nem kellett többet gyalogolnunk. Ritka szép túranapot fogtunk ki, szinte nyári időnk volt! Hazafelé menet közben a motorosokon szörnyülködtünk, a Mátrát átszelő főút kanyarjaiban félelmetes, hogy némelyikük mit művel! Este hét órára haza érkeztünk. Következő őszi túránk a Börzsönybe vezet, ha szerencsénk lesz, akkor szarvasbőgést is hallhatunk majd.

Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

Muskovics András
szakosztályvezető