2009 május 9,
Verőce - Rád között a PMP útvonalán

A mai napi túrával elkezdtük bejárni a Pest Megyei Piros túraútvonalát. Több helyen túráztunk már a Pest megyei Piroson, de szisztematikusan nem jártuk be megyénk keleti részén kialakított, piros jelzéssel ellátott útvonalát. Jelvény is szerezhető a 245 km megtétele után, gyalogosan és kerékpárral is teljesíthető. Ezt a jelvényszerző mozgalmat a Pest Megyei Természetbarát Szövetség szervezi. 1977-ben került kiírásra, az útvonal kijelölésére, jelzésére a korábbi elnökök, Mayer Géza, majd később Georgiades Gábor nagyon sok erőfeszítést tettek. A jelenlegi útvonal újjá varázsolása Notter Béla és önzetlen segítőinek az érdeme. A PMP útvonalából a Verőce-Rád szakaszt választottuk kezdésnek. A Börzsöny déli nyúlványainak elhagyása után a Lósi-patak völgyében gyalogolhattunk, majd a Naszály keleti oldalán jutottunk el Kosdra. Innen egy kisebb dombon átkelve Rádon fejeztük be a túrát. A mai túrára 39-en jöttek el, egy kicsit kevesebben a megszokott létszámhoz képest. Jó időre számíthattunk, ebben nem is csalatkoztunk. Volt hosszabb és rövidebb túrára lehetőség az alábbiak szerint:

Útvonal: Verőce () - Katalinpuszta () - Naszály () - Kosd () - Rád ()

Túratáv: 24km
Emelkedő: 400m


Alternatív útvonal: Katalinpuszta () - Naszály () - Kosd ()

Túratáv: 12km
Emelkedő: 200m

Hatkor indultunk el szokás szerint Százhalombattáról. A jelentkezők közül senki sem aludt el, senki sem késett el. Összeszedve a többi településről jövő társakat, Budapesten keresztül értünk be Verőcére, a kiindulási helyünkre. Kissé nehezen találtuk meg a vasútállomást, elsőre eltévesztettük, a szűk utcákban buszunkkal nehezen keveregtünk vissza a főútra. A PMP füzettel rendelkezők a vasútállomáson megszerezhették első pecsétjüket. A hosszabb túrát választók fél kilenckor már gyalogoltak. A többi 14 társunk Katalinpusztánál kezdte meg a túrát. Egy darabig a vasúttal párhuzamosan gyalogoltunk, majd fél km után aluljárón keresztül értünk el a temetőhöz. Lassan emelkedett az út, több helyről szép panorámánk volt a Duna-kanyar végére, a Visegrádi Fellegvárra, a Börzsöny déli hegyeire. A 291 m magas kis csúcsról volt a legszebb panorámánk, innen még a Naszályra, a Visegrádi hegységre, a Vác melletti Dunára is kiláthattunk. Ezen a szakaszon sok virágot láttunk, a legfeltűnőbbek a bíboros kosbor és a pázsitos nőszirom volt. Ezután jó darabig erdőben vezetett jelzésünk. Az utóbbi hetek csapadékhiánya már erdő altalaján is szembetűnő volt, pár helyen teljesen szétrepedezett a föld. Egy T-elágazásnál problémánk volt a jelzéssel. Csapatunk nagyon szétszóródott, egyesek jobb felé egy elkerített réten - ahol lovakat tartottak - próbáltak tovább haladni. Ez nem mindenkinek sikerült, volt akit visszaküldtek a tulajdonosok. Mi a baloldali utat választottuk, így értünk le a Verőcét Katalinpusztával összekötő aszfalt útra. Majd egy km megtétele után kereszteztük a 2-es műutat, beértünk Katalinpusztára. A büfé, csárda zárva volt, a bélyegzés miatt bementünk a központba, ahol sikerült pecsétet szerezni. 20 percet pihentünk itt, van aki kávét, van aki sört, üdítőt fogyasztott a pihenő ideje alatt.

Nem mentünk vissza a csárdához, hanem a főúttal mentünk párhuzamosan, majd jobbra a Lósi-patak völgyében haladó aszfaltos úton értünk el a Gyadai tanösvény kezdőpontjára. A Gyadai tanösvény a Lósi-patak mentén fekvő erdők és rétek természeti értékeit mutatja be. A minden évszakban bejárható tanösvénynek 13 állomása van, ahol megismerkedhetünk a környék erdeivel, rétjeivel, azok természeti adottságaival, védendő értékeivel és az ezeket szem előtt tartó erdő- és gyepgazdálkodással. Madártani aktivistákkal találkoztunk a kezdési ponton, akik a Madarak Fák napja alkalmából ingyenes szórólapokat osztogattak. Sok tanulót is elhoztak erre az alkalomra, 5 db buszt számoltunk össze a parkolóban. Élvezetes sétánk volt a fák lomkoronája alatt, majd a patakot kísérő réteken. Nagyon sok információhoz jutottunk a tájékoztató táblák által. Az egyik réten, fakapu alatt letértünk a Lósi-patak árterében kialakított palló ösvényhez. A felnőtteknek is élvezetet nyújt a pallókon való mászkálás! Közép tájt fából faragott krokodil felügyeli a tanösvényt. Ezen szakasz után értük el az Óriások pihenőjét. Itt tartottuk meg az ebédidőnket.

Ebéd után még volt egy rövidebb pallós szakasz az ártéren, ahol a felnőttek kiszórakozták magukat a billenő fahídon. A Gyadai rétre kiérve, elhagytuk a tanösvényt, továbbra is réteken keresztül vezetett jelzésünk. Jobb kézre a Naszály bérce volt látható több helyről. Amint az ösvényünk déli irányba fordult, beértünk Naszály erdejébe. Jól esett az árnyék, mivel a nyílt terepen erősen sütött a nap. Kb. 3 km-t gyalogolhattunk az erdőben, közben az Országos Kék Túra útvonalát is kereszteztük, mire elértük Kosd első házait. Több mint egy km-t bandukoltunk, míg találtunk egy italboltot a Kosdi pecsét megszerzése miatt. Nem is olyan rossz mulatság gyűjtögetni a pecséteket, mivel ezek beszerzése legkönnyebben az italboltokban oldható meg! A pecsételés mellett jó hideg sört fogyaszthattunk el, majd visszamentünk Attila faszobrához, a piros jelzéshez. Páran Kosdon abbahagyták a gyaloglást, nem jöttek tovább az utolsó szakaszra.

Átkelve a Gombás-patak hídján, sóderos úton hagytuk el a települést. Visszatekintve Naszály tömbje uralta a látóhatárunkat. A sóderos utat jobbra elhagyva, egy elhanyagolt gyümölcsösben találtuk magunkat. A jelzést elvétettük, de belőttük Rád irányát, a gyümölcsösben gyalogoltunk pár száz métert. Középtájon, átlépve a kerítésen bementünk az erdőbe, mivel itt velünk párhuzamosan haladó erdei út haladt. Ez volt a PMP útvonala, az igazoló füzetben említett magaslesnél lyukadtunk ki. Az erdei szakasz után virágzó repceföld következett, majd 90 fokos kanyar egy újabb magaslesnél. Ismét egy erdei szakasz következett, majd mezőgazdasági földek között, keresztezve olajvezeték és magasfeszültségi vezetékek nyomvonalát, Rád temploma felé sétáltunk. Festői volt távolról a völgyben felépült falu. Elhaladtunk a Toperczer kúria mellett, mely igen elhanyagolt állapotban van. A templom és a világháborús emlékmű után ismét italboltban találtuk magunkat. A megszokott pecsételés és szomjoltás után hazaindultunk. Hét órára mindenki hazaérkezett, szép túranapunk volt. Egy hét múlva Salgótarján környékén fogunk túrázni, a bazaltból álló Medvest és az andezit által felépített Karancsot keressük fel.

Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)

Muskovics András
szakosztályvezető