2009 február 28, Télvégi csavargás - Pilis
Az időjárási előrejelzések melegedést prognosztizáltak február végére, kivételesen el is találták. Az év első túrájára rekord számmal jelentkeztek a tagok, de minél jobban közeledett február 28. napja, annál többen léptek vissza a túrától. Ezzel mások elől vették el a túrázási lehetőséget. Egyesek nem képesek elviselni, hogy kicsit sárosak legyenek, elázzon a bakancsuk. Pedig szép túrát hagytak ki a maródiak, hiszen az Egri vár környékén kívül nem találkoztunk igazán sáros szakasszal! 41-en buszoztunk Százhalombattáról Tárnokon, Érden, Budapesten keresztül Pomázra, a túra kiindulási helyére. Pomázon még hárman csatlakoztak a társaságunkhoz, Ők HÉV-vel jöttek ki idáig. A túrát ¾9-kor kezdtük meg Pomáz felvégén, a nemrég épült lakóházak között. Kivételesen csak egy túra került kiírásra, de ez is rövidíthető volt, ezzel éltek is egy páran.
Útvonal:Pomáz (170m,
) - Csúcs-hegy (352m, ) - Majdán-nyereg (290m, ) - Arany-lyuk (
,
) - Nagy-Kevély (534m, ) - Kevély-nyereg (534m, ) - Házi-réti-víztározó (180m, 
) - Pilisborosjenő, téglagyár (175m) Túratáv: 14km
Emelkedő: 450m
Nem tudtunk megállni a sárga jelzés kezdeténél a nagy forgalom miatt ezért 200m-el tovább, egy gyümölcsös kapujánál álltunk félre az autóbusszal. Leszálltunk, az átellenben levő aszfaltúton pár perc alatt leértünk a Dera-patakhoz. Itt szerencsénkre találtunk egy régi kőhidat, melyen át tudtunk menni a jobb oldalra. Zsákutcába kerültünk, de egy elhanyagolt telken felkapaszkodhattunk a sárga jelzésre. Köves úton kezdtünk felfelé gyalogolni a jelzésünkön. Jobb kézre a Csikóvár tömbje uralta a tájat. Papmalom feletti sziklánál találtunk egy döglött nyestet, valamilyen 'jóember' kispuskával lelőtte. Nem sokkal később, az erdőben az egyik tölgyfánál szakszerűen elhelyezett acélhurkot csodálhattunk meg, kiszórt kukoricával együtt. Nagyon úgy tűnik, a környék rabsicokkal van tele, később is több vadcsapáson lehetett emberi nyomokat látni! Egyesek ezt nevezik megélhetési bűnözésnek?! A Papmalom után elvétettük a jelzést, de nem foglalkoztunk különösebben ezzel a ténnyel. Oszolyt nehéz elvéteni, talán még jobban is jártunk, hogy ezen az úton értünk el az Oszoly alatti nyeregbe.
A 352m magas csúcsra majdnem mindenki feljött, pedig az utolsó 30m leküzdése elég nehezen ment a hó miatt. Itt majd 20cm vastagságú volt még a hótakaró. Nagyon jó kilátóhely az Oszoly-csúcs, nekünk ugyan most nem volt szerencsénk a párás idővel, alig láttuk az alattunk fekvő Csobánkát! A szomszédos Csúcs-hegy, mely csak 1km-re van az Oszolytól, szintén csak elmosódottan volt látható! A Kevélyeket is csak sejteni lehetett, merre vannak. 10 percet töltöttünk el a kopár sziklákon, majd visszamentünk a sárga jelzésre. A lemenetel egyeseknek még lassabban ment a csúszós, havas ösvényen. Leértünk az Oszoly-nyeregbe, majd ismét kapaszkodni kezdtünk. A Csúcs-hegyen valamikor követ bányásztak, a jelzés balról kerülte meg a bányagödröt. A Majdán-nyeregben összevártuk a társaságot, majd áttértünk a piros jelzésű útra. Valamivel több mint 1km-et gyalogoltunk a Kevélyek oldalában, míg el nem értük a Kevély-nyereg alatti csomópontot. A hó mind nagyobb volt, majd 30cm-es! Itt oszlott kétfelé a csapat, a rövidített túrát 14-en választották, Ők innen felmentek a Kevély-nyeregbe a zöld jelzésen.
A társaság nagyobbik része a piros kereszten az Ezüst-hegy irányába vette az útját. Népes turista csapattal találkoztunk ezen a szakaszon, a mai napon ez már a második társaság volt! Elérve a piros jelzést, majd 360°-ot fordulva a Nagy-Kevély felé vettük az irányt. A letaposott hóban kényelmesen gyalogoltunk fel az 534m magas kopasz csúcsra. Pilisborosjenő, Solymár irányában van innen nagyon szép panoráma. De nekünk ez most nem adatott meg, jobbára az északi, észak-keleti irányból jövő felhőben álldogáltunk a csúcson! Néha egy pillanatra ugyan láthatóvá vált Pilisborosjenő, a Házi-réti-víztározó, de a távolabbi környékből semmit sem tudtunk kivenni. Mivel igen hűvös és kellemetlenül hideg volt a felhőben való tartózkodás, hamar lementünk a Kevély-nyeregbe. Itt vártak már jó ideje a rövidebb túrát választó társaink. Mivel az átázott lábbelik miatt már fáztak, előre lettek küldve az Egri-vár makettjének romjaihoz. Mi megálltunk egy negyed óra erejéig, elfogyasztani a szendvicseinket. A valamikori Stromfeld Aurél turistaháznak nyoma sincs már. 1992-ben égett le, nem derült ki mi vagy ki miatt. Az országos Kék Túra bélyegzője megvolt a tölgyfára erősített ládikóban.
A kék jelzésen jöttünk le az erdőszélre. Útközben szép sziklákat, és tájékoztató táblákat láthattunk, olvashattunk. Csodák-csodájára, egyik sem volt összefirkálva, megrongálva! Az út alsó szakasza az olvadás miatt csúszós volt, több helyen már sárral is meg kellett küzdenünk. Az erdőszélről pár perc alatt elértük az Egri-várat. Szinte hihetetlen, de 41 évvel ezelőtt forgatták itt a Várkonyi Zoltán által rendezett Egri csillagokat! Negyed óra nézelődés után megkerestük a zöld jelzést, majd a Solymári-völgyben folytattuk a túrát, a vízmosás bal oldalán. Útközben két szép sziklát is láthattunk, sajnos a Jenői-tornyot már nagyon körbevette a megnőtt fenyő ültetvény. A szurdok is látványos, csak normális képet nem lehet készíteni róla, mivel a sok bokor és fa eltakarja. Két km-t haladtunk a völgyben, majd a Házi-réti-víztározó közelében értünk a Csíz-völgy üdülőházaihoz. Mindenkit bevártunk itt, a várakozás közben egyesek elfoglalták magukat két legelő póniló istápolásával. A túra utolsó szakasza a Határréti-árokkal párhuzamos gödrös, vizes, sáros úton vezetett a volt téglagyárig. A HÉV-vel jövőket is visszavittük Budapestre. 4 óra körül már haza is értünk. Jó kis bemelegítő túrának sikeredett a mai nap, km ugyan nem volt sok, de a hó miatt megfelelt 18-20km-es túrának! Következő hónap 21-én a Vértesben fogunk túrázni, remélhetőleg szép, tavaszi időben!
|
|
|
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)
Muskovics Andrásszakosztályvezető