2008 november 8, Séta a környéken - Biai hegyek

Késő ősszel rendeztük meg a szokásosnak nevezhető, a szûkebb környékünk megismerését célzó Biai hegyek túránkat. Korábban augusztus végén szoktunk gyalogolni ezen a tájon, mintegy előkészítve az őszi program sorozatunkat, most meg majdnem évzáró jelleggel került lebonyolításra ez a túra. 22 fő jött el a túrára, idén ez a létszám volt a legalacsonyabb. Autóbusszal mentünk át Biatorbágyra, az Iharosi sport centrumhoz, a kiindulási pontunkra. Itt még ketten csatlakoztak a társaságunkhoz, őket gépkocsival hozták el a kiindulási pontra. Az alábbi útvonalat jártuk be:

Útvonal: Biatorbágy, Sportpálya - Kő-hegy - Biai erdő - Érd-Parkváros - Tárnok, Újhegy

Túratáv: 15km
Emelkedő: 200m

A kis területû Biai hegyeket minden évben felkerestük, de még így is tudunk új útvonalat találni. Mai napon a már ismert Kő-hegy felkeresése után a Hosszúréti-patak mentén sétáltunk fel Érd-Parkvárosba, majd onnan tovább a tárnoki Öreghegybe. Az Iharosban felújított sportpálya mellől indult mai túránk, fél 9-kor. A pálya megkerülése után, jelzetlen csapáson, a Nap-hegy alatti völgyben gyalogoltunk pár száz métert, szemben velünk a Kő-hegy gerincét láthattuk, majd balra felkapaszkodtunk a piros jelzésre. Az út lassan emelkedett a jobbára már kopasz tölgyfák alatt. Kellemes őszi időnk volt, csak azt sajnálhattuk, hogy a nap nem akart kisütni. 90 fokos jobbra történő irányváltás után meredeken felkapaszkodtunk a Kő-hegy gerincére. Pusztuló fekete fenyőket kerülgetve hamar elértük a Kőorr környékét. Itt tartottunk majd félórás pihenőt, tízórai elfogyasztása, meg a sziklák bejárása miatt. Fantasztikus alakú sziklák találhatóak ezen a területen, a szél és a víz bizarr alakzatokat formált ki a felszínre kibukkant Lajta mészkőből. A sziklák tetejéről látványos a panoráma Bia, valamint Érd-Parkváros irányába. Alulról, az erdőből nagyon látványosak ezek a kipreparálódott mészkősziklák.

A pihenő után folytattuk utunkat. Lementünk a Szélkapu-völgybe, elhagytuk a piros jelzést, balra fordulva az Iharos erdejében Hosszúrét felé vettük az irányt. 1 km-t gyalogoltunk még az erdőben illetve az erdőszélen, elértük a Hosszúrét nevezetû tanya házait. Hatalmas gyümölcsösök vannak ebben a körzetben. A sokhektárnyi meggyest éppen most irtják ki, a kitépett fákat biomasszának aprítják fel. Talán csak remélhetjük, hogy ismét gyümölcsös lesz ide telepítve, és nem lakópark. A Hosszúréti-patakkal párhuzamosan haladtunk kb. 100 m-el a patak felett. 2 km után 90 fokos jobb kanyar után kapaszkodni kezdtünk Ida major felé, mely már közel található Érd-Parkvároshoz. Ida majortól aszfaltúton gyalogolhattunk tovább. Érd-Parkváros utcáin 3 km-es szakasz következett, nézegettük a jobbára mostanában épült, változatos kinézetû családi házakat. Az M7-es felüljárójánál összevártuk a csapatot.

A következő cél a Fundoklia-völgy megtekintése volt. Kétszeri kísérletünk is csődöt mondott, a beépítések, a szemét miatt nagy kerülőt kellett megtennünk, hogy legalább a völgy felét láthassuk. Így viszont útba ejthettük a tárnoki kőfejtő 2. számú lejáratát, melyet nem rég tettek szabaddá egy filmforgatás kapcsán. Õrült mennyiségû beton hulladékot kellett elszállítani a lejáratból, melyet a tanácsi rendszerben hordtak ide valamelyik budapesti épületelem gyárból! Hihetetlen, de a Fundoklia-völgyre is ez a sors várt, szerencsére ezt a helyiek meg tudták akadályozni! Mikor elértük a völgy peremét, visszatekintve az M7-es felé, láthattuk, ahogy az érdi civil környezetvédők a völgy aljában levő gumiabroncsokat autóval húzták fel. Remélhetőleg, áldozatos munkájuknak meg lesz a gyümölcse, ismét tiszta lesz a környék, méltóan fog kinézni az egyébként helyi természetvédelmi védettséget kapott, látványos Fundoklia-völgy. Sajnos, az utóbbi években is elkövettek Érd város vezetői szarvashibákat, mivel nem messze a völgytől parcellázást engedtek meg, már építik is az új házakat. Ezen területen hatalmas árvalányhaj mező volt korábban, ilyen mennyiségben én csak az alföldi régióban láttam ringani a szőke árvalányhajat a virágzáskor. Ez már a múlté! A völgy végén, a tárnoki oldalon társaimnak megmutattam egy hajdani kőfejtő helyét, melyet szintén beton tömbökkel töltöttek fel. Így lehetett rombolni korábban a környezetünket!

A völgytől öt perc alatt elértük az Újhegyi pincesort. A túra végét a már megszokott pincelátogatással zártuk, egybekötve természetesen borkóstolással. Egy jó óra után szétszéledt a társaság, ki gyalog, ki Volán busszal hazaindult. Ha nem is sütött ki a nap, kellemes, szép őszi időben volt részünk a mai túrán. Ebben az évben még egy túra kerül megszervezésre, ez a szokásos decemberi Mikuláskereső túra. A Budai hegyekben 7-én vasárnap fogjuk keresni a Mikulást.

Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)

Muskovics András
szakosztályvezető