2008 október 23, Teljesítménytúra - Szomor

A tavalyi évhez hasonlóan úgy gondoltuk, hogy túrával emlékezzünk az 1956-os forradalom évfordulójára. A Szomori Kézdy-Vásárhelyi Imre Általános Iskola két tanára, Werke Tivadar és Kosztka Péter vezetésével ez évben is Szomoron rendezték meg az 1956-os forradalom évfordulójára a teljesítmény túrát, három távon (56, 23 és 10 km).

A Gerecse-hegység és a Zsámbéki-medence között, Komárom-Esztergom megye és Pest megye határánál fekvő település Szomor. Az Árpád-korból való a falu nevének első említése. Szomor története összeforrott a Kézdy-Vásárhelyi családdal, akik a XIX. században kastéllyal és birtokkal rendelkeztek. Volt kastélyukban mûködő általános iskola a neves régész Kézdy-Vásárhelyi Imre nevét vette fel.

A 23 km-es túrán Mócsai Barbara, Liszkai Krisztián és jómagam vettünk részt szakosztályunkból, immár másodízben. Foltos kutya is elkísért minket, aki természetesen túl teljesítette a távot. A tavalyi évhez hasonlóan a túra távolsága 24 km, szintje 550 m, a szintideje 7 óra volt.

A rendező iskola tornaterméből 7 óra 55-kor rajtoltunk, a borús, szomorkás idő ellenére jő kedvvel indult kis csapatunk. A Kakukk hegy aljában várt az első ellenőrző pont, ahol finom cukorka is járt a pecsét mellé. Szintünk egy részét (119 m) ledolgozva a Kakukk hegy tetejére jutottunk, ahonnan még a ködös idő ellenére is szép kilátás nyílott a környék színesbe öltözött erdő-mezejére. Innen leereszkedve értük el a népszerû horgásztó - Anyácsai-tó - partját. A pecsét itt lemaradt, fénykép igazolta a pont érintését, mert bizony a szíves fogadtatás és a frissen sült pogácsa elfelejtette a pecsétet. Természetesen a naplóba jegyzeték, hogy ott voltunk és a fotó is igazolta. Folytatva utunkat a volt katonai bázisig, ami jelenleg a Zsámbéki Mûvészeti Társulat tulajdona. Forró teával kínáltak itt a pontőrök, ami igazán jól esett. Átmelegedve haladtunk tovább Zsámbék felé. Az előbukkanó Zsámbéki Romtemplom, a következő állomás, idén is lenyûgözött minket. A Keresztelő Szent Jánosról elnevezett prépostsági templomot, mely románkori stílusban épült és a XV században a késő-gótikus kerengőt hozzáépített pálosok tulajdonába került, megcsodáltuk, körbejártuk. Nézelődés közben elropogtattuk az ízletes, piros almát, mellyel ezen a ponton kedveskedtek nekünk. A romtemplom megcsodálása után felkapaszkodtunk a Nyakas gerincére, majd a Töki-tető felé vettük az irányt. A hegygerincről sajnos a felhős, ködös idő és a szitáló eső zavarta a kilátást, de a sziklás fal mellett így is érdekes volt haladni. Utunk mentén gombák sokasága kísérte, főleg erdei csiperke. Közben feltámadt a szél is, de szerencsére nem volt hideg.

Erről az ellenőrző pontról nápolyival a kezünkbe ereszkedtünk le az Óriások lépcsőjén, amíg el nem értük Anyácsapusztát. Majd a lovarda után ismét felfelé indultunk. Erdőt felváltva szántott terület mellett vitt utunk a következő Utunk következő ponthoz: Bab-kút-hoz. Innen sem távoztunk üres kézzel, finom csokit kaptunk. Rátértünk egy sóderral felszórt útra és elhaladtunk erdészházzal és gémeskúttal színesített szép erdőn keresztül érkeztünk szomori úthoz. Itt várt ránk az utolsó pecsételés. Itt dobozos alma lével jutalmaztak a szervezők minket. Ezután következett a "fekete leves". Aszfaltos úton kellett begyalogolni a célba, közel 4 km-en át. Szerencsére beszélgetve ezt is hamar legyûrtük. Beértünk a célba, ahol emléklap és a kitûző mellé finom zsíros kenyeret és forró teát kaptunk. Szintidőn belül sikerült teljesítenünk. A teremben 1956-os újság cikkekből és akkoriban készült fotóból volt kiállítás, amit természetesen megnéztünk.

A teljesítmény túra nagyon jól szervezett volt. Az ellenőrző pontokon, valamint a rajtnál, célnál lelkes tanulók végezték a dolgukat, kedvesen, gyorsan. És azt már csak itthon vettem észre, hogy összeolvasva az útközben kapott pecséteket "SZOMOR 23" feliratot lehet belőle összeállítani.



Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsanna készítette)

Kutasi Zsuzsanna

© 2006-2024 természetbarátok.hu