2008 október 11, Vártúra - Cserhát

Mai túránk során igazán szerencsénk volt az őszi időjárással, meleg, napsütéses időben kerestük fel a Bér feletti Nagy-hegyet, valamint a kettős kúpú Szanda-hegyet, a Cserhát vulkanikus részén. Igazi vénasszonyok nyara köszöntött be, a fák, a cserjék már legszebb őszi formájukat mutatták. Kissé elhanyagoltuk az utóbbi években a Cserhátot, pedig nincs is túlságosan messze környékünktől. Reggel a buszon 44 főt számoltunk össze, a részvétel átlagosnak tekinthető. Sötétben indultunk el Százhalombattáról 6 órakor, Budapestet érintve Szirákra buszoztunk. Az előzetesen kiírt túraútvonalat 3km-el megrövidítettük, így kihagyva az aszfaltúton történő gyaloglást, a Szirák-Vanyarc közötti mûútról történő leágazástól, a zöld jelzésen kezdhettük meg a mai napi túránkat. Mivel a rövid túra hossza is lerövidült, a könnyebb túrát választóknak fel lett ajánlva a sziráki Teleki-Dégenfeld kastély felkeresése, valamint Szandavár megmászása. A 19 rövid túrát választó élt is ezzel a lehetőséggel.

Útvonal: Szirák (160m, ) - Mész-hegy () - Nagy-hegy (403m, ) - Filagóra-hegy () - Peres-hegy (402m, ) - Szandavár (529m, ) - Becske (220m, )

Túratáv: 24km
Emelkedő: 500m


Alternatív útvonal: Szirák (160m, ) - Mész-hegy () - Nagy-hegy (403m, ) - Bér (180m, )

Túratáv: 12km
Emelkedő: 300m

Negyed 9-kor az Egresi-erdő csertölgyei között gyalogolt a komplett csapat a Mész-hegy csúcsa felé. A túra elején méretes őzlábgombákat találtak a szerencsések. Átkelve az erdőn, a Dutka-hegy legelőjén haladt a jelzésünk, az erdőszéli vadrózsa, galagonya és kökény vörös és kék terméseitől, a sárguló levelektől kísérve. Nagy terület látható be erről a szakaszról. Felsőegrespuszta után ismét cseres erdő következett, majd Nagy-hegy előtt a hazai flórába meghonosodott akác. Hihetetlenül elszegényedik akác alatt a flóra, jóformán csak egy-két fûféle bírja ki az akácok uralmát! A zöld háromszögjelzést elég nehezen találtuk meg, ösvény abszolút nem volt, fától-fáig haladtunk egy ideig. Kiérve Nagy-hegy csúcsára, gyönyörû panorámában volt részünk. Több mint 180 fokban lehet körbe tekinteni, távolban a jellegzetes kettős kúpú Szanda-hegy is látható, az odavezető utunkkal. Az andezit oszlopok itt a felszínen vannak, majdnem vízszintes helyzetben. Több mint félórát töltöttünk itt el, az utolsóknak is lehetőséget biztosítottunk a nézelődésre.

Igen meredeken kellett leereszkednünk a zöld jelzéshez. Közben még megnéztük a csúcs alatti andezit oszlopokat, sajnos a fák, a bokrok már eléggé benőtték a falat. Bal kéz felé hatalmas kőtenger alakult ki a gerinc alatt. A sziklákon rengeteg pikkely páfrány találta meg a kedvező életfeltételeit. A zöld keresztjelzést elérve szétvált a csapat, a rövid túrásaink a keresztjelzésen lesétáltak Bérre, ahonnan autóbusszal visszamentek Szirákra. Mi a Bér-patak mellett tovább gyalogoltunk a zöldön, jobbról megkerülve a Nagy-Mulató-hegyet. Elhagyva az erdőt, ismét nyílt terepen kellett gyalogolni a kicsiny Bér-patak felett. A már régen lakatlan Csobánkapusztánál elnéztük a jelzést, nem keltünk át a patak túloldalára. Tanulmányozva a térképünket, úgy döntöttünk, maradunk a jobb oldalon, a jelzés 1km után úgyis visszajön erre az oldalra. Jól kalkuláltunk, a megkerült zöld jelzésen majd 90 fokos kanyart leírva, felkapaszkodtunk a 402m magas Peres-hegyre. Itt ledőltünk 20 perc pihenőre a nagyon kellemes, napos időben.

1,5km gyaloglás után veszítettünk egy kis szintet, de kiérve az erdőből, előttünk feltûnt Szandavár romja. A középkori eredetû várat a keleti 528m magas csúcsra építették. A középső és a nyugati csúcsot már hosszú évtizedek óta bányásszák, andezitet fejtenek itt. A vár első írásos említése alapján a XIV. században építették. A középkorban különböző főúri családok birtokolták a hozzá tartozó falvakkal együtt. A törökkorban fontos szerepet töltött be a védelmi rendszerben, a Fülek-Buda között sorakozó várak füstjelzéses tájékoztatásban. Sokszor cserélt gazdát ez a meredek sziklán épült vár. A törökök 1548-ban foglalták el a gyengén védett várat, amelyet három év múlva szereztek vissza a magyarok. Hol a török kézen, hol a magyar kézen volt a vár, míg végül is felgyújtották. A várból napjainkra nagyon kevés falrész maradt meg, a torony egyik fala, ezen kívül két vízgyûjtő medence, néhány alapfalmaradvány. A nyugati 545m magas csúcsot egykor földvár uralta.

A vár alatti nyeregből kemény kapaszkodóval értünk fel a romhoz most már az OKT nyomvonalán. A csúcsról remek kilátás nyílik, a várromból ellátni az Alföldre, a Budai-hegyekig, a Börzsönyig, a Mátráig, a Karancsig. Szinte a teljes történelmi Nógrád megye területe látható! Igen szép volt továbbra is az idő, több mint félórát töltöttünk el a csúcson bámészkodással, napozással. Közben a rövid túrásaink is felértek a csúcsra, éltek a felkínált lehetőséggel. A vár környéke, mintegy 20 hektár védetté lett nyilvánítva, a geológiai értékei és a flórája végett. A vár alatt közvetlenül andezit orgonák találhatók, az oszlopok délről észak felé dőlnek. Sajnos nem építették még ki a tanösvényt, pedig nagyon látványos a Várhegy környéke!

Elhagyva a csúcsot, az OKT útvonalán elindult a komplett csapat Becske irányába. Erdőben vezetett az utunk, a másik csúcs alatt levő kőfejtő közelébe. Kissé meglepődtem, hogy mûvelik ezt a bányát, legalábbis a belépni tilos táblák szerint. Azért egy pillantás erejéig benéztünk páran a bányaudvarba, innen látható volt Szandavár romja. A Bányatelep házain az enyészet munkálkodásának nyomai láthatóak. A házak elhagyatottak, betört ajtók, ablakok jelzik a pusztulást. A megbontott sziklafalon jól láthatóak a különböző andezit formák, szép fotókat lehetett készíteni. A kis kitérő után folyamatosan lefelé haladtunk, elérve egy kis nyeregbe, visszatekintve a Szanda-hegyi kőfejtő mellett a Berceli-hegy andezit bányája is feltûnt. Becskére leérve félórás büfélátogatás következett, majd elindultunk hazafelé. Erdőkertesbe már szürkületkor értünk be, itt lesz megszervezve a novemberi Megyebál.

Nagyon szép napunk volt, a túra is jól sikerült. Legközelebb november 8-án fogunk túrázni a környékünkön, a Biai hegyekben.

Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)

Muskovics András
szakosztályvezető