2008 május 31, Balaton-felvidék

A legutóbbi túránk a Balatoni-felvidék bazalt hegyeinek felkeresésére irányult, a megelőző évek Tanúhegyek elnevezésû túráink Az időjárás jósok meleg időt prognosztizáltak, be is jött nekik, túlságosan is, hiszen egész nap nyári kánikulában gyalogoltunk. Továbbra is magas a túrára jelentkezők száma, meghaladja az igénybe vett autóbusz férőhelyeinek számát. Ebben az évben mind nehezebben sikerül emiatt összeállítani a túrán résztvevők névsorát. Ez persze nekem okoz problémát, de igazán ez örömteli tény, hogy ilyen lelkes a csapatunk. A mai túrán 52-en vettünk részt.

Az autóbuszunk Százhalombatta központjából indult a már megszokott 6 órakor. Tárnok, Érd érintésével az M7-esen Székesfehérvárig, majd a 8 sz. főúton Veszprém érintésével Nagyvázsonyba buszoztunk. Itt megálltunk pár percre, hogy az ajkai 2 fő társunk is csatlakozhasson hozzánk. A hosszabb túrát választók Kapolcson hagyták el a buszt. Szokás szerint kétféle erősségû túra közül lehetett választani:

Útvonal: Kapolcs () - Király-kő () - Balatonhenye () - Köveskál (, ) - Hegyes-tû () - Szentantalfa (, )
Túratáv: 18km
Emelkedő: 400m

Alternatív útvonal: Köveskál (, ) - Hegyes-tû () - Szentantalfa (, )
Túratáv: 8km
Emelkedő: 200m

Kapolcs katolikus temploma mellett a hosszabb túrát választók leszálltak a buszról. Nyolc óra körül 33-an a sárga jelzést követve elindultunk Kapolcs főutcáján. Pár száz méter után jobbra tértünk, átkeltünk az Eger-patak hídján. Valamikor a kis patak vize malmokat hajtott, ezek maradványai még ma is láthatóak. A kis falu szélső házainak elhagyása után idős bükkök árnyékában haladtunk. A Király-kő bazalt sziklái a nevezetesebb Tanúhegyeinket idézték fel. Látványos alakzatokban lehet itt is gyönyörködni, de a versenyt nem veszik fel Badacsony, Szentgyörgyhegy, vagy a mai túránk egyik céljával, a Hegyes-tûvel. A rövid bámészkodás után felértünk a tetőre. Itt alaposan megváltozott az erdő, tölgy került túlsúlyba, igen sûrû bozóttal egyetemben. Lassan haladt a menetoszlopunk, a vadrózsákat, kökénybokrokat nehéz volt kerülgetni. Az erdei szakasz után egy hosszúkás nagy legelőt kereszteztünk, aztán ismét erdő következett. A ritkás erdőben, a tisztásokon rengeteg virágot figyelhettünk és fényképezhettünk. Egy termetes ízletes vargánya is a szemünk elé került.

Kiérve az erdőből ismét hatalmas legelőre érkeztünk. Magányosan állt a legelő közepén egy hatalmas fa, odaérve megtudhattuk, hogy majd 400 éves bükk matuzsálemet tisztelhetünk benne, a valamikor ténylegesen legelőnek használt rét hagyás fája. Henyei ősbükknek nevezték el, a turista térképen is így jelölik. Több mint 2km-t haladtunk a legelőn, mire leértünk Balatonhenye szélső házához. Megpihentünk a Csurgó-kút közelében elhelyezett fapadokon, az árnyat adó szomorúfûzfák alatt. A kútból nem csordogált víz, valószínûleg a közeli ivóvíz létesítmény megcsapolta. Lassan poroszkáltunk a falu főutcáján, nagyon sok portát szépen rendbe raktak, felújítottak. A katolikus templom mellett meginvitáltak bennünket egy pohár borra, nem tudtunk nemet mondani erre a nemes gesztusra. Meghallgattuk vendéglátónk rögtönzött falu ismertetését, melyből kiderült, a ma itt élő lakosok száma töredéke a pár évszázaddal ezelőttihez képest. Õ az egyik utolsó képviselője azoknak, akik a hatvanas évek elején még a helyi általános iskolába járhattak, mivel ekkortájt körzetesítés miatt Zánka és Révfülöp iskolái közül választhattak az itteni gyerekek. A lakását, a lakás alatti pincét is bemutatta vendéglátónk. Félnap is kevés lett volna történeteinek, elbeszélésének a meghallgatására, de mivel mi voltunk a társaság utolsó 7 tagja, elbúcsúztunk vendéglátónktól, sietősre fogtuk lépteinket.

Rövid erdei szakasz után Köveskál szőlőültetvényei között vezetett a jelzés. Most már az OKT kék jelzésén haladtunk. Ezen a szakaszon is láthattunk egy pár ízléses présházat. A terep könnyû volt, de a jelzések elég hiányosak voltak. Ennek következtében letértünk a jelzésről. Köveskál templomának tornya már messziről látszódott, tudtuk hova kell beérnünk. Az úttévesztés miatt 1km-t gyalogoltunk az aszfalton. Nem esett jól, igen meleg, párás volt az idő. A református templom körül végre utolértük társaink egy részét. Kifelé menet a faluból megpihentünk egy presszó teraszán. Fagylalttal hûsítette magát a társaság. A kék kereszt jelzésen hagytuk el Köveskált. Nagyon pocsék volt a jelzés, ismét elkavarogtunk. Nem volt más lehetőség, az országúton gyalogoltunk Hegyes-tû felé a tûző napon. Hegyes-tû lebányászott csúcsa messziről látható volt. Az Monoszlót Zánkával összekötő útnál ismét megtaláltuk a jelzésünket. Egy kis szusszanás után, felmentünk Hegyes-tû geológiai bemutatóhelyére.

A 337 méter magas bazalthegy a Káli-medence kiemelkedő geológiai értéke. A vulkánkitörés során a bazaltláva a kürtőben megrekedt mielőtt még a felszínre érkezett volna. A megszilárdult lávát körülölelő kőzetek lepusztultak, a bazalt megmaradt, s a kemény anyag meredek kúppá alakult. A bazalt bányát a II. világháború előtt nyitották meg, a hatvanas évek végén zárták be, köszönhetően a megerősödő környezetvédelmi gondolkodásnak. A védett geológiai bemutatóhelyet a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága kezeli. A visszamaradt kb. 50m magas bányafal felfedi számunkra az 5-6 millió évvel ezelőtt mûködött vulkán belsejét. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihûlés folytán sokszögletû, függőleges oszlopokra vált el. A látvány európai viszonylatban is ritkaság számba megy! A Káli-medence egyik legszebb kilátóhelye Hegyes-tû csúcsa. Panorámakép segítségével beazonosíthatjuk a Káli-medencét övező Tanúhegyeket, a Fonyódi-hegyet, a Keszthelyi-hegységet, a Tihanyi félszigetet. Több mint félórát szántunk a geológiai bemutatóhely megismerésére. A bányaudvaron a tágabb környék kőzeteivel is megismerkedhettünk, az épületben pedig tájékoztatást kaptunk a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkról. Végül elbúcsúztunk Badacsony, Tóti-hegyek, Gulács, Szentgyörgyhegy, Csobánc sziluettjétől, tovább folytattuk túránkat a végcél, Szentantalfa felé.

A társaságunk nagyobb részét itt beértük, így nagyobb létszámú csoportként haladtunk tovább a kék jelzésen. Egy darabig közösen haladtunk a sárgával, a kék jelzés eléggé hiányos volt. A jelzések szétválásánál kissé elbizonytalankodtunk, de ráhibáztunk a jó útra. Nagyméretû borókák között kanyargott az ösvényünk. A kisebb tisztásokon rengeteg vitézvirágot láthattunk, mostanában nyíltak ki a feltûnő kosbor virágai. A Fekete-völgyben leértünk Tagyon szőlőültetvényei közé. Itt ismét kellemetlen meglepetésben volt részünk, valaki eltüntette a jelzéseket. Mint később kiderült, két éve az egyik tulajdonos barnával lekente a környék összes jelzését! Miért volt ez jó neki, nehéz kitalálni. Ha idegesítette a jelzésen haladó, nem hiszem hogy tömeges emberáradat, most még több kódorgó ember keresgéli a helyes utat. Egy kis segítséggel végül is rátaláltunk az utunkra. Szép, rendezett ez a szőlőhegy is. Útközben még megcsodálhattunk pár hatalmasra nőtt füge bokrot, ezek a fügék biztosan beérnek őszre! Tagyon felett elhaladva egy rövid erdei szakasz volt még hátra, majd a szentantalfai sportpálya mellett elhaladva célba értünk. Félórai sörözgetés után hazaindultunk, 8 órára mindenki otthon volt. Az előzetes kiíráshoz képest kissé hosszabbra sikeredett a mai túránk, jó 22km-et gyalogolhattunk. A meleg időhöz még hozzá kell szoknia a társaságnak, mindenki alaposan elfáradt.

Következő túránk 2008.06.15-én, vasárnap kerül megrendezésre a Börzsönyben. Ez már évek óta Georgiades Gábor volt szakosztályi vezetőnk tiszteletére szervezzük, a Királyházán felállított kopjafáját koszorúzzuk meg a Pest megyei túraszakosztályokkal közösen.

Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)

Muskovics András
szakosztályvezető