2008 március 29, Gerecse
Ez évi második tervbe vett túránk a Gerecsébe vezetett, az Országos Kék Túra egy szakaszát jártuk be. Az eredeti tervhez képest nem Húsvét szombatján, hanem egy héttel később. Egyik szemünk nevetett, a másik sírt, hiszen az eredetileg betervezett napon gyalázatos volt az időjárás, viszont a túra másnapján , vasárnap pedig csodálatos napsütés volt. De hát ne panaszkodjunk, a gyaloglás jól esett, nem volt hideg, csak éppen a nap nem akart kisütni, na meg a délutáni szemerkélés sem hiányzott.
Ismét nagy volt a túrakedv, a buszon kívül még három autó is jött utánunk, Móré Kacsi, Kovács Zoli, Szabó Zsolti, akik feláldozták magukat.azért, hogy még 11 fővel többen lehessünk. Még így is voltak akik már sehova nem fértek be, ők otthon maradtak.
Százhalombattáról hat órakor indult el az autóbuszunk, mindenki pontosan jött, senki sem aludt el, senki sem gondolta meg magát az utolsó pillanatban. Érd, Tárnok, Zsámbék érintésével Péliföldszentkeresztre mentünk. A kocsisokat Péliföldszentkeresztre navigáltuk a túra végpontjára, onnan autóbusszal jöttek át velünk Dorogra, az indulási helyre. 54-en kezdtünk gyalogolni a dorogi római katolikus templomtól Két lehetőség lett betervezve a mai napra, az út kétharmadánál abba lehetett hagyni a túrát:
Útvonal: Dorog (150m) - Nagy-Gete (457m) - Tokod (180m) - Hegyes-kő (311m) - Tokodi pincék (150m) - Mogyorósbánya (180m) - Bajóti-Öreg-kő (300m) - Péliföldszentkereszt (180m)Túratáv: 18km
Emelkedő: 700m
Alternatív útvonal: Dorog (150m) - Nagy-Gete (457m) - Tokod (180m) - Hegyeskő (311m) - Tokodi pincék (150m)
Túratáv: 12km
Emelkedő: 400m
A római katolikus templom környékén szálltunk le a buszról. A mostani térképen nem szerepel ez a rész, emlékeimre hagyatkozva tippeltem meg, hogy a templom feletti úton hagyja el Dorogot az OKT. Jól emlékeztem, kis téblábolás után megkezdtük aszfalton a mai túránkat. Igen népes volt a csapatunk, az utcában lakó egyik idősebb hölgyet fel is kellett világosítanom, nem evakuálásról van szó, csak az Országos Kék Túra útvonalának egyik szakaszát járjuk be. Elhaladva a temető fölött, hamarosan elhagytuk Dorogot. A közeli erdei rész a magyar szokásoknak megfelelően elég szemetes volt. Kíváncsi vagyok, a fejekben mikorra fog rendeződni az a kényszerképzet, hogy a saját portát rendben kell tartani a környezetünk rovására! Hihetetlen, mi szemetet, megunt, tönkrement tárgyat képesek kihordani, kidobálni a természetbe! Sokan nem vették észre, a fák között szerény fekete márványlap emlékeztetett az 55 évig üzemelő Miklós aknára, mely 1974-ig mûködött.
Az út folyamatosan emelkedett a Gete gerince felé. Hóvirágtúrának kereszteltük el a túrát éves tervünk készítésének idején, de a korai melegedés megcáfolta névadásunkat. Inkább ibolya, vagy odvas keltike elnevezés lett volna célszerûbb. Több mint tíz virággal találkoztunk a túra során! A Gete tetején azért még hóvirág is volt az odvas keltikék fehér és rózsaszínû virágjainak szőnyegében! Több helyen füves tisztásokon vezetett az út, ezekről a helyekről a Pilis, a Budai hegyek csúcsai, gerincei voltak láthatóak. A Hármashatár-hegy, a Kevélyek kettős csúcsa is kivehető volt.
A Gete 403m-es csúcsán álltunk meg először. Egy fakeresztet állítottak fel a csúcson az utóbbi időben. Nagyon szép panoráma várja itt a turistát, a füves csúcson. A távolabbi vonulatokon kívül a csúcs alatt Csolnok falu házai láthatók. Kissé huzatos volt az idő, a nap sem akart kisütni, ezért tovább indultunk. Továbbra is kényelmes ösvényen gyalogoltunk, 1km után felértünk a Nagy-Gete 455m magas csúcsára. Itt az előzőnél is nagyobb kereszt várt ránk, a kilátás is hasonló volt, mint az előző csúcson. A társaságunk több részre szakadt, a hasonló tempóban gyaloglók megtalálták egymást. 10-15 embernél nagyobb csoport nem alakult ki. A füves tisztásokon a tavaszi hérics sárga, a fürtös gyöngyike kék virágjai is megjelentek már. A Nagy-Getéről lemenő ösvény igen meredek, csúszós volt, de senki sem fogott talajt. Később homokköves szakasz következett, majd egy keskeny patakvölgybe értünk le. Tokod előtt jobbra felhagyott kőbányát láthattunk, majd a falu szélén levő játszótéren ebédeléssel egybekötött hosszabb pihenő következett. Itt fiatal iskolásokból álló csapattal találkoztunk, akik ellenkező irányban gyalogoltak az OKT jelzésen.
A pihenő után lesétáltunk a falu templomáig, majd a következő csúcs irányába vettük az utunkat. Hamar elhagytuk Tokod házait, füves ösvényen kapaszkodtunk fel Hegyes-kő kies csúcsára. A 311m magas csúcsról jól belátható volt az eddig megtett út, és belátható volt a hátralevő szakasz is. Ritka az olyan túra, amikor a magasabb helyekről belátható az egész napos gyaloglás útvonala! Negyedórát eltöltöttünk a mészkősziklákon, egyesek leheveredtek a sziklák alatt, nem gyûrték le az 50m-ese szintet. Pedig a panoráma igen szép a csúcsról, Esztergom várhegye is látható a bazilikával, meg a túra végpontja, Péliföldszentkereszt is! Visszanézve pedig a Gete vonulata, mélyben pedig Tokod házai! Ahogy elindultunk lefelé, az eső elkezdett szemerkélni. Nem nagyon, csak annyira, hogy az esőköpenyeinket elő kellett venni. A Tokod után hozzánk csapódó kutya hûségesen követett bennünket, úgy mozgott, rohangált, mint aki ismeri a terepet. Egy felhagyott kőbánya felett haladt a füves ösvényünk, majd leérve az országúthoz, pár száz méter után leértünk a Tokodi pincékhez, ahol az autóbuszunk már várt reánk.
23-an, ha nem is a fáradtság, hanem inkább a szemerkélő eső miatt abbahagyták a túrát, az autóbusszal Péliföldszentkeresztre mentek át. A többiek tovább folytatták a túrát, két csapatra szétválva. Alig hagytuk el a Tokodi pincéket, a szemerkélő eső elállt, az esőkabátokat visszarakhattuk hátizsákjainkba. Következett a harmadik csúcs: Kőszikla 297m. Nem túl meredek úton, felértünk a Kőszikla 20-25m magas mészkőszirtjeinek tetejére. Igazán nagyon szép a kilátás innen! Sziklamászók is kedvelik ezeket a szirteket, több helyen látható a bebetonozott acélkarikájuk a tetőn. Napsütéses időben biztosan többet lehetett volna elidőzni a sziklatornyok egyenkénti felkeresésével, de így is itt ragadtunk majd félórára. A nézelődés után Mogyorósbánya irányába indultunk. A tetőn TIT emlékkövet láthattunk, a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Tagszervezet állította, feltehetően valamelyik észlelési táboruk emlékeképpen.
Mogyorósbánya előtt mély lösz-szurdokban vezet a jelzés. A templom közelében értünk be a faluba, meg sem álltunk, balra fordulva ismét emelkedő úton hagytuk el a házakat. A Péliföldszentkereszt felé vezető út igen régi lehet, a mészkövekből épített út még manapság is jó állapotban van. Jobbra a jelzésünk elhagyta az utat, a Bajóti-Öreg-kő felé fordultunk. Ez volt a negyedik csúcs, melyet a mai napi túránk során érintettünk. A nevezetes barlangokhoz jelzés vezet fel, betonlépcsőkön lehet megközelíteni a Jankovich barlangot és társait. Közvetlenül a beton lépcsőknél leültünk egy asztalnál, bevártuk a lassabban jövőket. A kiemelten védett barlangban az ásatások során számos ősemberi lelet, csont- és szerszámmaradvány került elő. Húsz méter magas bejárata mögött hatalmas csarnok húzódik, amit egy felszínre nyúló kürtő követ. Mellette található a Baits barlang, majd lejjebb az 1. sz. zsomboly, mely ráccsal lezárt a felesleges balesetek elkerülése végett. Csodálatos panoráma adódik a Dorogi medencére, a mai napon megtett útvonalunkra, a Dunára, háttérben az Esztergomi Bazilikára, még távolabb a Börzsönyre. A Bajóti-Öreg-kő 374m-es keleti fala szintén nagyon jó gyakorló terepe a sziklamászóknak, most is több embert láttunk a falakon. Miután szétnéztünk a barlangokban, elkészítettük a tetőről a fényképeinket, és végcélunk felé indultunk.
Péliföldszentkereszt híres búcsújáró hely, történelme az Árpád-korban kezdődött. A templomos lovagok 1273-ban már kis kápolnát építettek ide csodatévő vizet adó Szent-kúthoz. 1735-ben Esterházy Imre prímás építtette a jelenlegi barokk kegytemplomot a középkori templom helyén, s ő nyilváníttatta hivatalos zarándokhellyé. Nazarénusok, pálosok is lakták, majd 1913-tól a szalézi rendhez került. A templomon kívül megtekintésre érdemes az 1932-ben épült Don Bosco ház, a Rendház, a Kálvária, melynek stációi 1931-1942 között épültek, a lourdes-i barlang és természetesen a Szent-kút. Az 1950-ben államosított búcsújáró hely épületeit a szalézi rend 1992-ben kapta vissza. Azóta évente három alkalommal tartanak itt búcsút. Az élcsapat több mint egy órát ránk vert, nem tudom hova rohantak ennyire. Természetesen a Bajóti-Öreg-kő barlangjait és a csodálatos panorámát kihagyták a nagy menetükben, kivéve két társunkat, akik észbe kaptak egy idő után, és felmentek a barlangokhoz. Miután szétnéztünk a mûemlékek között, buszra szálltunk. Hazafelé menet megálltunk negyedórára Bajnán, a Sándor Móric kastélynál. Örömmel vettük észre, hogy végre komolyabban elkezdték a romos kastély rendbehozatalát. Így remélhetőleg országunk gazdagabb lesz egy impozáns klasszicista kastéllyal. Szép túrát tudhattunk magunk mögött!
Következő utunk a Bakonyba vezet április 19-én!
|
|
|
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)
Muskovics Andrásszakosztályvezető