2007 november 10, Velencei hegység

Év vége felé tartunk, a hozzánk közeli Velencei hegységbe terveztük a mai napi túránkat. Általában személygépkocsival szoktuk ezt a túrát megszervezni, a szakosztályi költségkeretünk kímélése végett, de most kivételesen autóbusszal mentünk. Az is igaz, hogy szép számmal jelentkeztek a túrára, 39 jelentkező volt, 36-an el is jöttek túrázni. Az időjárási előrejelzések nem éppen a legkedvezőbbek voltak, pénteken egész nap esett az eső, fújt a szél. De hát bátraké a szerencse! A szombati napon jobbára napos időben túrázhattunk, igaz a szél néha viharos volt, a levegő hőmérséklete is 10°C alatt volt. Másnapra ismét elromlott az idő, komoly havazás köszöntött be, jelezve a tél közeledtét. Tehát szerencsénk volt! Nyolc óra előtt pár perccel indult buszunk Százhalombattáról a tervezett 7 óra helyett, mivel a kiküldött buszunk közlekedési balesetbe keveredett, másikat kellett a fuvart vállalónak kiküldenie. A nem nagy távolság miatt mai napon csak egy túra került kiírásra:

Útvonal: Pázmánd () - Zsidó-hegy () - Nadap () - Kövecses-hegy () - Angelika-forrás () - Hurka-völgy () - Pákozdi-ingókövek () - Pákozd ()

Túratáv: 16 km
Emelkedő: 300 m

Érd, Tárnok érintésével hamar elértük a túra kiindulási helyét, Pázmánd település szélét. 9 óra előtt elkezdtük a Zsidó-hegy megmászását, ahol a nevezetes kvarcit sziklák találhatók, ezen geológiai látványosság miatt már régóta védett a terület. A sziklák az eocén kori vulkánosságot követő utóvulkáni tevékenység során alakultak ki. Az ember tudatában az a képzet, hogy a kvarcit átlátszó, vagy fehér színû kőzet, de csalatkoznia kell. A sziklák vöröses barna színûek, valószínûleg a nagy vas tartalom miatt. Igen látványos a kőkapunak nevezett hasadék, de lehet 'kőfülkét', 'asztallapot' és 'itatót' is felfedezni a változatos formák között. A hegy tetején hármas fakereszt fogadott bennünket. Nemrég állították újra fel a pázmándi lakosok, 1956-ban rombolták le a régi kereszteket. A panoráma kitûnő volt innen, látható volt Százhalombatta két nagy ipari létesítménye, a tiszta időnek köszönhetően a Budai hegység, a Széchenyi hegyi TV adóval.

Negyedóra nézelődés után elindultunk a sárga?, piros? jelzésen Nadap irányába. Mind a két színû jelzéssel találkoztunk, pedig a festések nagyon régiek voltak és eléggé hiányosak. Meglepően nagy szőlőültetvények között, mellett vezetett az utunk. Ezen a szakaszon kerékpárutat is kijelöltek nemrég, a kereszteződésekben irányjelző fatáblákat helyeztek el. Kereszteztünk két völgyet, miután jobbra feltûnt a Csúcsos-hegy. Jó kilátópont lehet dél felé a Velencei tóra, mivel a déli oldala kopasz. Valószínûleg ezért festhettek fel egy háromszögjelzést irányába, a térképünkön ez a jelzés még nem szerepel. Még egy völgy következett, majd hamarosan beértünk Nadapra. A falun áthaladva pár új házat csodálhattunk meg, a régi hagyományos, a környékre jellemző építészeti stílusban építtették. A kiírástól eltérően kisebb kitérőt tettünk meg a geodéziai alappont emlékmûvének megtekintésére, mivel kiderült, nem mindenki látta még a csapatból.

Tíz perc pihenő után a piros jelzésen Meleg-hegy felé vezetett az utunk. Az erdő már télre felkészülten fogadott bennünket, levelek már alig voltak a fákon. A Meleg-hegyen épített átjátszó állomás drótköteleinek suhogása messziről elárulta a csúcs helyét. A szél viharossá vált, ámbár a fák között ezt nem éreztük. Ismét eltértünk az eredeti programunktól, a nem messze levő Likas-kőhöz felgyalogoltunk a piros háromszögjelzésen. Már többször jártunk itt, de az időjárásnak köszönhetően a legjobb fotókat most lehetett készíteni a sötét színû Likas-kőről. Nem messze a kőtől egy erdész egyszerû emlékmûve került kialakításra. Visszamentünk a piros jelzésre, Angelika forrás felé vettük az útirányt. Itt tartottuk meg a hosszabb pihenőnket ebédünk elfogyasztása érdekében. A forrás már régen elapadt, a mederben lejjebb néhány helyen lehet a víz nyomát felfedezni.

A hûvös idő miatt a félóra elmúlását se vártuk meg, felszedelőzködtünk, indultunk tovább. A Bodza-völgy szinte monumentálisnak hat a mohos gránit szikláival, a mélységével ebben a kis hegységben. Itt is látható majdnem szabályos kocka alakú kő. Mintegy 3km után a következő szakasz kopár területen vezetett, az erős szél igencsak éreztette a hatását. Szaporábbra fogtuk lépteinket, hogy minél előbb elérjük a Pákozdi Ingókövek természetvédelmi területet. Többször jártunk már errefelé, az ember mindig megcsodálja és nehezen tudja elképzelni ezen kemény gránit sziklák ilyen bizarr formára való lekopását. Persze a kövek kialakulása nem az ember léptékével mérhető. A környéket szabad program keretében barangoltuk be, a legtöbben a Pandúr-kövek megtekintését sem hagyták ki. Talán ez a legnagyobb sziklaépítménye a természetvédelmi területnek, olyan, mintha óriások rakták volna egymásra a sok tonnát nyomó sziklákat. Egyesek a sziklamászó tudományukat is kibontakoztathatták a köveken.

Az ég lassan beborult, emiatt a tervhez képest rövidebb piros kereszten indultunk le a túra befejezésére. Pákozd főutcájára a régi 1848-as emlékmû közelében értünk le. Megnéztük az emlékmûvet, meg a tőle nem messze levő szép kőkeresztet. A katolikus templom közelében várt ránk a buszunk. Jó félóra eltelt, míg mindenki előkeveredett. Végül is egy kellemes levezető túrát teljesíthettünk a mai napon. Öt óra előtt már mindenki hazaérkezett. Az ez évi utolsó túránk Budai hegyekbe vezet, megkeresni a Mikulást, december 9-én.

Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)

Muskovics András
szakosztályvezető