2007 október 23, SZOMOR 23 - 1956-os emléktúra
Az 1956-os forradalom évfordulójára rendezett teljesítmény túrát három távon (56, 23 és 10km) rendezte a Szomori Kézdi-Vásárhelyi Imre Általános Iskola két tanára, Werke Tivadar és Kosztka Péter.
Szomor Komárom-Esztergom megye és Pest megye határánál, a Gerecse- hegység és a Zsámbéki- medence között fekvő település. A falu nevének első említése az Árpád-korból való. Szomor történetét írva nem szabad elfelejtkezni a Kézdy-Vásárhelyi családról, akik a XIX században kastéllyal és birtokkal rendelkeztek. Volt kastélyukban mûködő (a TT-t rendező) általános iskola Kézdy-Vásárhelyi Imre nevét vette fel, aki neves régész volt.
A 23km-es túrán jómagam és Kutasi Zsuzsanna vettünk részt szakosztályunkból. Természetesen Foltos kutyám is elkísért minket, ő már tiszteletbeli túratárs. A túra távolsága 24km, szintje 550m, a szintideje 7 óra volt.
A rendező iskola tornaterméből a borús, szomorkás idő ellenére vidáman indult kis csapatunk. Szintünk egy részét (119m) ledolgozva a Kakukk hegy tetejére jutottunk, ahol pogácsát kínáltak a pontőrök. Hegyről leereszkedve értük el a népszerû horgásztó -Anyácsai-tó- partját. A pecsét mellé cukorkát is kaptunk a kedves pontőröktől, majd permetező esőben folytattuk utunkat a volt katonai bázisig, ami jelenleg a Zsámbéki Mûvészeti Társulat tulajdona. Jól esett az itt kínált forró tea. Átmelegedve, közben az eső is leállt, haladtunk tovább Zsámbék felé. Az előbukkanó Zsámbéki Romtemplom, a következő állomás, már távolról is szépen mutatott. A románkori stílusban épült Keresztelő Szent Jánosról elnevezett prépostsági templomot, melyet a XV században a késő-gótikus kerengőt hozzáépített pálosok tulajdonába került, körbejárva csodáltunk meg. A pontőrök itt piros almával kedveskedtek nekünk. A romtemplom megcsodálása után a Töki-tető felé vettük az irányt. A hegygerincről sajnos a felhős, ködös idő zavarta a kilátást, de a sziklás fal mellett így is jó volt haladni. Erről az ellenőrző pontról csokoládéval a kezünkbe ereszkedtünk le az óriások lépcsőjén. Utunk következő szakasza az Y elágazás után, kicsit kellemetlen volt, mivel sáros földúton tudtuk megközelíteni a következő pontot: Bab-kút. Innen sem távoztunk üres kézzel, finom nápolyit kaptunk. Erdészházzal és gémeskúttal színesített szép erdőn keresztül érkeztünk az utolsó, szomori úti, pontunkhoz, ahol üdítőt kaptunk. Innen aszfalt úton kellett közel 4km-t gyalogolni a célba, ahol emléklap és a kitûző mellé finom zsíros kenyeret és forró teát kaptunk.
Most is szintidőn belül sikerült teljesítenünk a túrát.
A tornateremben 1956-os újságcikkekből és akkoriban készült fotókból volt kiállítás, amit természetesen megnéztünk.
A teljesítmény túra nagyon jól szervezett volt. Az ellenőrző pontokon, valamint a rajtnál, célnál lelkes tanulók végezték a dolgukat, kedvesen, gyorsan.
|
|
|