2007 szeptember 22, Mátra

A mai túra során a nyugati Mátrával ismerkedtünk meg. 44 fő jött el a túránkra. Az időjárás nagyon kedvező volt, szép napsütéses, nem túl meleg, igazi kiránduló időben volt részünk. Hat órakor indult buszunk Százhalombatta központjából. Tárnok, Érd, Budapest érintésével Mátraszentimrére buszoztunk, ahol a megtervezett túránkat megkezdhettük. Két lehetőség közül lehetett választani:

Útvonal: Mátraszentimre () - Rothadt-bérc () - Ágasvári tisztás () - Ágasvári th.() - Kőkapu () - Várbérc () - Fenyvespuszta () - Csevicevölgy () - Tar ()

Túratáv: 18 km
Emelkedő: 300 m


Alternatív útvonal: Mátraszentimre () - Rothadt-bérc () - Ágasvári tisztás () - Ágasvári th. () - Ágasvári tistás () - Csörgő patak völgye () - Mátrakeresztes ()

Túratáv: 9 km
Emelkedo: 150 m

Mind a 44-en Mátraszentimre templománál kezdtük meg a túrát fél kilenc környékén, kissé hûvös, de napos időben. A zöld négyzetjelzésen hagytuk el Mátraszentimre házait, egy darabig a Rothadt-bércen gyalogoltunk, majd egy jó 1km-es út után lementünk a Csörgő-patak völgyébe. A patakban alig csordogált a víz, szinte elképzelhetetlen, hogy ez a kis vízfolyás pár évvel ezelőtt mekkora kárt okozott Mátrakeresztesen. A patakvölgy felső szakaszában egy rekonstruált üveghutát láthattunk, szakszerû ismertető tábla segítségével megismerhettük az akkori üveggyártás módját. Hangulatos volt a völgy, a patak medre andezit sziklákkal megtûzdelve, ami arra utal, hogy néha nagyobb víz is lefolyik a patakban. A térképen ábrázolt volt Csörgőmalom romjait elvétettük, csak utólag vettük észre, kihagytuk ezt a kis kitérőt.

Újabb 1km után elhagytuk a patakvölgyet, elkezdtünk felfelé menni Ágasvár irányába. A piros jelzéssel való találkozásnál páran úgy döntöttünk, kis kitérőt teszünk a Csörgőlyuk felkeresésére. Másodszori nekifutásra megtaláltuk a piros barlangjelzést, mivel első nekifutásra továbbmentünk, a Vándor-forrásig. A barlang csak kívülről tekinthető meg, mivel be van zárva. A kitérő után hamar utolértük társainkat, akik már az ebédjüket fogyasztották a turistaház előtt elhelyezett asztaloknál, padoknál. Persze ha már itt voltunk, akkor az Ágasvárat is meghódítottuk. Vagy 25-en felkapaszkodtunk a meredek csúcsra, ahonnan pazar kilátásban volt részünk. Ha nem is teljes a körpanoráma, a Cserhát irányában jól kivehető a hegyláb alatti települések, a Hasznosi víztározó. Ellenkező irányban a Mátra gerincei, valamint az Óvár csúcsa látható. Egy-pár virágot is láthattunk és fotózhattunk Ágasvár andezit szikláin. Negyed óra múlva visszamentünk az Ágasvári turistaházhoz, a csúcsot megmászók is elfogyaszthatták ebédjüket.

Fél egy körül szedelőzködtünk neki, hogy folytassuk a túrát. Négyen a rövid túrát választották, Õk lementek a piros jelzésen a Csörgő-patakhoz, majd Mátrakeresztesen szálltak fel a reájuk várakozó autóbuszra. Mi a sárga jelzésen, Kőkapu érintésével a Várbércen ereszkedtünk le a Szalajka-patak völgyébe. A patakvölgyet Fenyvespusztánál értük el, itt található a Tuzson János arborétum. Maga a lemenetel kényelmes volt, pár helyről Ágasvár jellegzetes csúcsát is láthattuk visszatekintve. Maga az arborétum nem a nagyok közé tartozik hazánkban, ennek ellenére érdemes megtekinteni. Különösen egy jól megtermett atlasz cédrus, illetve a Colorádó jegenyefenyők csoportja mindenképp megtekintendő. Azt hiszem, nagyobb gondoskodást is megérdemelne az arborétum.

A sárga keresztjelzésen, a patak jobb oldalán indultunk el Tar irányába mintegy félórai pihenés és az arborétum megtekintése után. 1,5km után ismét találkoztunk a sárga jelzéssel, majd egy újabb fél km után megérkeztünk a nevezetes Csevice-forráshoz. A forrás és környéke szépen ki van építve, kár hogy az ide kirándulók egy része nem vigyáz a terület tisztaságára. A turistatársaim nylon szatyrokba összeszedték alkalmilag a szétdobált papírokat, zacskókat, így mindjárt kellemesebbé vált a forrás környéke. Páran megkóstolták a forrás enyhén pezsgő, kissé zavaros vízét, semmi bajuk nem lett ettől. Még 2km-t kellett gyalogolnunk a Csevice-völgyben, hogy Tar vasútállomásán várakozó buszunkhoz érjünk. A völgy jobb oldalán a felhagyott Fehér-bánya szikláit láthattuk menetközben. A falu szélén elhagytuk a sárga jelzésünket, mivel elkerítették a jelzés útját. Emiatt a falu főutcáján, kis kerülőt téve értük el a vasútállomást.

Bőven volt időnk, így a süteményevés, a sörívás is belefért a busz indulásáig. Hat óra körül már otthon is voltunk. A következő túránk Börzsönybe vezet október 6-án.

Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)

Muskovics András
szakosztályvezető