2007 május 12, Visegrádi hegység

Nem túl jó időjárási előrejelzésekkel került megrendezésre a mai túránk. Ez meglátszott a résztvevők létszámában is, hiszen sokan visszavonták a jelentkezésüket, pedig már a túra elején láthattuk, hogy kiváló kirándulás fog kikerekedni a mai napból. A kishitûek bánhatták a visszamondásukat. 38 fő bízott a jó időjárásban, és természetesen magában is. A résztvevők két túra közül választhattak a szokásoknak megfelelően:

Útvonal: Dömös - Rám-szakadék - Rám-hegy - Rám-völgy - Vadálló kövek - Prédikálószék - Akasztó-hegy - Király-völgy - Kerek-bükk - Dobogó-kő

Túratáv: 18 km
Emelkedő: 900 m


Alternatív útvonal: Dömös - Rám-szakadék - Jász-hegy - Szer-kövek - Dobogó-kő

Túratáv: 8 km
Emelkedő: 600 m

A buszozás gyorsan eltelt, csupán a Visegrádi MOL üzemanyagtöltő állomáson álltunk meg egy negyedórára, kávézni, szükséges dolgainkat elvégezni. Az eső elkezdett szemerkélni, legnagyobb bánatunkra. Hiába vettem fel az eső elûző sapkámat, egyenlőre hatástalan volt a viselete. Öt perc alatt Dömösre érkeztünk, a túra indulási pontjára. Kelletlenül vettük elő az esőköpenyeinket, hogy az esőszitálást átvészeljük. Nyolc óra körül már indult is lelkes csapatunk bejárni a Rám-szakadékot, mely a Visegrádi hegység egyik legszebb, legromantikusabb része. Gyorsan magunk mögött hagytuk Dömös házait, erdőben vezetett a Malom-patakkal párhuzamosan zöld jelzésünk. Mire a Szentfa kápolnához értünk, a eső szemerkélése is elállt, csak a fák leveleiről potyogtak a vízcseppek.

Hamarosan elvált tőlünk a piros háromszögjelzés, mely a Prédikálószékre vezet fel, majd jobbra a sárga jelzés is elhagyott bennünket, ami Dobogókőre vezet, kikerülvén a Rám-szakadékot. A szakadék aljánál bevártuk egymást, majd elindultunk felfelé a kis patak mentén. Egy pár turista társunk először járt itt a Rám-szakadékban, számukra garantáltan maradandó élmény lett a bejárása. Már a legalsó szakasz is látványos, szinte hihetetlen, hogy ez a kis patakocska mekkora völgyet vájt ki az andezit konglomerátumból álló hegyből, jelenleg is tart ez a munkája. A szurdok oldalában hatalmasak andezit sziklák, némely szakasz holdbéli tájnak tûnik. Az alsó szakaszon pár helyen kidőlt fák nehezítik az előrehaladást. A bevezető sellők, zuhogók után nagyobb méretû vízesések következnek. Én magam is rég jártam a szakadékban, kellemes meglepetés volt a saválló létrák, saválló kapaszkodók megépítése. Igazán kulturált a Rám-szakadék jelenlegi kiépítettsége! Remélhetőleg a vandál elemek így is fogják hagyni! Végül is mindenki feljött a szakadékon, a felső végében bevártuk egymást, egy kis pihenőt közbeiktatva. A patak felső löszös, agyagos talaja néha megcsúszik, most is lehetett látni ennek nyomait, emiatt válik a Rám-szakadék felső szakasza kellemetlenül csúszóssá, mely főleg nagy esőzések után nehezíti meg a turisták közlekedését.

Ismét elindult a csapat, 500m után elváltak útjaink a rövidebb túrát választó társainktól. Õk a sárga jelzésen tovább kapaszkodtak Dobogókőre. A hosszabbik túrát választók innentől kezdve jelzetlen úton haladtak tovább, annak érdekében, hogy a Vadálló-kövek gerincét minél kevesebb szint veszteséggel érjék el. Vagy 1,5 km-t haladtunk az aszfaltúton, miután egy földúton elindultunk a Rám-völgybe. Vagy nem is a Rám-völgybe? Utólag sem tudom eldönteni, akármennyit is nézem a térképet. A térképre berajzolt utak a valóságban nem ott haladnak, legalább is ezen a részen. Magam lepődtem meg a legjobban, mikor a tervezett leérési ponttól alig 300 m-re értük el a Szőke-forrás-völgyben haladó piros jelzést. Itt már pontosan azonosítható volt a helyzetünk, probléma nélkül elértük a piros háromszögjelzést, melyet a túra végéig használtunk.

Majd 300 m-es kapaszkodó kezdődött. Az eleje igen meredek volt, később viszont a kipreparálódott andezit sziklák miatt ez már fel sem tûnt, mivel minden egyes sziklánál meg kellett állni egy kis időre, körbejárni a sziklát, minél látványosabb fotót készíteni az adott kőről. Az erre vetődő turista fantáziája mûködhet, melyik sziklaformában mit lát, mit képzel el benne, mihez tudja hasonlítani az adott szikla alakzatot. Az egyik közülük tisztára ember fejet utánoz, mintha egy Húsvét-szigeti szobrot telepített volna át valaki. Hosszú időnek kellett eltelnie, míg az eső, a szél, a csapadék, a fagy elvégezte a szobrok kialakítását. A felsőbb szakaszon árvalányhajat is lehetett látni, pont virágzott az egyébként védett fûféle. 10 percre rá hogy beértünk az erdőbe, felértünk a Prédikálószékre. A Dunakanyar legszebb kilátópontja, ennél pazarabb panoráma talán nincs is Magyarországon! A Dunakanyar teljes patkóját láthatja az ember, a patkó közepén a Szent Mihály hegy, hátrább a Börzsöny tömbje. Jobb kézre Visegrád a Fellegvárral, távolabb a Naszály a kőbánya okozta sebhelyével. A Duna menti falvak sorozata látható fentről. Egy órás pihenőt tartottunk itt. Szükség volt már az elveszett kalóriák pótlására, na meg a látvánnyal is nehéz volt betelni. Egy-pár hársfa már komoly nagyságot ért el, a baloldali kilátást már zavarják. Jó lenne ide is egy kisebb kilátót emelni, mert pár év múlva már nagyon zavarni fogják a panorámát, a teljes Dunakanyar nem lesz látható.

Háromnegyed kettőkor felszedelőzködtünk, tovább indultunk a hátralévő szakasz teljesítésére. A Keserüs-hegy oldalában kezdtük meg az ereszkedést. A Varga-hegynél 90 fokos balra kanyarral a Király-patak volt a cél. A patak oldalában négykézláb kimásztunk a mederből, a túloldalon bevártuk egymást. A Kolacskovszky forrás vize elapadt, így elmaradt a víznyerési lehetőségünk. Még jó 3 km-t, meg majd 300 m szintet kellett leküzdenünk, hogy felérjünk Dobogókőre. Egy óra alatt ez meg is történt. Aki akarta megnézte a Turista Múzeumot, sörözhetett, nem utolsósorban a kilátópontról újra a Dunakanyarban gyönyörködhetett. Ez is nagyon szép, ha nem is vetekedhet a Prédikálószékkel.

Öt órakor elindult a buszunk hazafelé. Nagyon szép túránk volt, az időjárás is kegyeibe fogadott minket ezen a napon. Következő túránk a Balaton felvidékre vezet, ismerkedni a Tanúhegyeinkkel.

Ugrás az elsőre

(A fényképeket Muskovics András készítette)

Muskovics András
szakosztályvezető