2007 április 14, Bakony
Az előző márciusi Vértes túránkhoz képest csodálatos tavaszi, már-már nyári idő köszöntött ránk. 50 fő jött el a mai túrára, a busz tömve volt. A szokásoknak megfelelően a résztvevők két túra közül választhattak:
Útvonal: Bakonybél (
) - Száraz Gerence (
) - Kisszépalmapuszta (
) - Szépalmapuszta (
) - Páliháláspuszta (
) - Tündérmajor () - Zirc Túratáv:20 km
Emelkedő:300 m
Alternatív útvonal: Borzavár (
) - Szépalmapuszta () - Páliháláspuszta () - Tündérmajor () - ZircTúratáv:16 km
Emelkedő:150 m
A buszozás gyorsan eltelt, csupán a Zirci MOL üzemanyagtöltő állomáson álltunk meg egy negyedórára, kávézni, szükséges dolgainkat elvégezni, na meg két kollégánkat felvenni, akik személygépkocsival jöttek el idáig. Bakonybélre hamar átértünk, az autóbuszfordulótól indult el a hosszabbik túra. A társaság nagyobbik része a hoszabb túrát választotta. A rövidebb túrát választók visszabuszoztak Zircre, onnan Borzavárra, ahonnan az országos kéken kezdték meg a túrájukat.
Az országos K, a S, a Z+ jelzés együtt haladt egy darabig az Öreg-séd patak melletti erdészeti úton. 2 km után, az erdészeti utat elhagyva a Barátok útján folytatódott az utunk, most már komolyabb emelkedővel. Újabb 1 km után, az országos kék jelzés Kőris-hegynek fordult, mi a Barátok útján haladtunk tovább a Száraz Gerence völgye felett, a Parajos tető, Kőris-hegy aljában. A Halomsírmező mellett úgy haladtunk el, hogy egyikünk sem vett észre egyetlen egy sírhalmot sem. Egy turista kollégánkkal is találkoztunk ezen a szakaszon, aki Zircen töltött el két napot, szintén a Százhalmokat szerette volna megtalálni. Õ talán körültekintőbb volt mint mi, és valószínüleg az erdőben megtalálta a halomsírokat.
Kisszépalmapusztán tartottuk meg az első komolyabb pihenőnket. Az elhagyott épület mellett hatalmas vadcseresznyefa teljes virágzásban volt. Ez volt a látnivaló igazából, az épületet a vandál elemek teljesen szétverték! Hihetetlen, micsoda rombolási ösztön van egyes emberekben, ha embereknek tekinthetők egyáltalán. Az összegyûlt csapat két részletben folytatta innen a túrát, mivel mindenki megebédelt itt a fák árnyékában. Szépalmapusztáig 2 km-t kellett megtennünk az országos K jelzésen. Útközben egy információs tábláról értesülhettünk, az itt hatalmasra megnőtt szlavóniai tölgy betegségéről. Hátratekintve több pontról szemlélhettük a Kőris-hegyet, a jellegzetes radar állomásával együtt.
Szépalmapusztán először a ménes három tagját vehettük szemügyre, majd a baloldali elkerített részben több szürke marhát láthattunk. Pár perc nézelődés után a kis arborétum megtekintése következett. Amilyen kicsi az arborétum, a látványa annál megkapóbb! Nagy kár a több méter kerületû hegyi mammutfenyőért, amely szemmel láthatóan betegeskedik. Az arborétum túloldalán kőkereszt található. A Hotel Szépalma és a körülötte levő park és sport létesítmények esztétikusan lettek kialakítva. A parkban virágzó magnoliákat, császárkoronát, nárciszokat lehetett fotózni.
A piros négyzeten hagytuk el Szépalmapusztát. Az út most réten, illetve széles nyiladékon haladt, olyan erősen tûzött a nap, mintha nyár lett volna. 1,5 km után elértük a P+ jelzést, Zircig ezen a jelzésen haladtunk végig. A bükkfarönkökön tartottuk meg a második nagyobb pihenőnket. Az elhozott elemózsiát el kell fogyasztani, a jó levegő egyébként is evésre készteti az embert. A mai napon többnyire bükkerdőkben vezetett az utunk. Ezek a bükkerdők teszik jellegzetessé a Bakony nagy részét, különösképpen Kőris-hegy tájékát. Ezekben az erdőrészekben gyakran találkozhatunk a babérlevelû boroszlánnal, mely itt gyakori, egyébként más tájainkon ritka védett növényünk. A bükkfák már kilevelesedtek, most még sok virág volt a lombok alatt, de a virágok tudják, hogy nemsokára ugyanitt kevés napfény lesz, sietniük kell a szaporodással. Páliháláspuszta kellemes meglepetéssel szolgált. Első benyomásunk az volt, hogy egy üdülőfaluba csöppentünk. A házak, környezetük kicsinosítva, takaros, rendezett képet mutattak. Meggyőződésem volt, hogy már minden házat felvásároltak a városiak, de a buszon kiderült, két turistatársunk nagybácsikája még itt él, szerencséjükre még találkozniuk is sikerült egymással.
Páliháláspuszta után 'nem szeretem' 1,5 km-es aszfaltút következett a Kő-kuti erdő széléig. Itt összefutottunk a rövid túrások egy csoportjával. Szerelvényigazítás után az utolsó 1 km-es erdei szakasz következett. Tündérmajor is nagy átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedben. A valamikori TSZ Központ eltünt, a privatizálás, felvásárlás jeleivel itt is találkozhattunk.
Egy jó km után elértük Zirc szélső házait. Egyesek igen jó szimattal rendelkeztek, mivel az utcáról nemigazán feltünő presszó udvarán nyalogatták már a mai napi sebeiket, jobbára korsó sör társaságában. De a többség minden nehézség nélkül az udvaron kötött ki! 20 perc ejtőzés után még 1 km-t kellett megtennünk a központig. Mivel az idővel jól álltunk, szabadfoglalkozás keretében háromnegyed óra állt rendelkezésre vagy az arborétum rohamszerû megtekintésére, vagy az apátsági templom meglátogatására. Páran a templomot választottuk, mely nagy meglepetésemre, teljesen megújult a több éves restaurálásnak köszönhetően. A monumentális barokk templom régi freskói kivilágosodtak, egyes alakok eredeti arcvonásai előbukkantak, az aranyozott oltárok, faszobrok, diszítések eredeti formájukban ragyognak. Szerencsénkre még idegenvezetőnk is volt, aki a régi kinézetet a mostani állapottal együtt be tudta mutatni album segítségével.
Igen jó túranapot tudhatunk magunk mögött, legközelebb a Szekszárdi dombság a következő úticél.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető