2007 március 24, Vértes
Nem jó elõjelekkel indult ez a túránk. A megelõzõ napokban esõs, kellemetlen idõjárás volt. A túra napjára a meteorológiai elõrejelzés szerint már javulni kellett volna az idõjárásnak, sajnos ez nem következett be. Jó idõ esetén vagy 15-en lemaradtak volna a túráról az autóbusz korlátozott ülõhelyeinek száma miatt. A visszakozók miatt végül is 32-en mentünk el a túrára.
Útvonal: Mór (
,
) - Vén-cser (
) - Pátrácos (
,
) - Szentgyörgyvár () - Mindszentpuszta () - Pap-völgy () - Gánt Túratáv: 20km
Emelkedõ: 300m
Amíg buszoztunk, reménykedtünk, hátha a Vértesben már jobb idõ fog bennünket köszönteni. Ebben csalatkoznunk kellett, délig hol elállt az esõ szitálása, hol újra kezdõdött. Viszont nem volt akkora sár, mint amennyire az elõzõ napok esõzése miatt számítani lehetett. Mórt a piros jelzésen hagytuk el. Hamar elértük az erdõ szegélyt, megkezdtük a kapaszkodást. A mai napnak ez volt a legnehezebb szakasza, a meredekebb szakaszon egyet elõre lehetett lépni, majd kettõt visszacsúszni. Egy kis segítséggel azért mindenki leküzdötte ezt a szakaszt. Az egyik erdei útkeresztezõdésnél jelzést váltottunk. Innen a kék keresztjelzésen értük el a volt Gyermektábort. Talán még ma is a gyermekeké. Felújítás mindenképp ráférne. Némely szakaszon utunk hatalmas bükkfák alatt vezetett. Sok volt már az aljnövényzet, vagy 15 fajta virággal találkoztunk. Hóvirág már csak elvétve volt, viszont odvaskeltikébõl néhány helyen szõnyeget varázsolt a természet.
Vén-csert elérve tanácskozás következett. Buszsofõrünkkel a túra megkezdése elõtt megbeszéltük a köztes csákberényi találkozást, figyelembe véve az idõjárást. Így nyílt lehetõség a túra lerövidítésére. 12-en a rövidebb túrát választották. Õk a kék, kékkereszt, zöldkereszt jelzésen, az elõzõ évben bejárt Ugró-völgyön keresztül jutottak le Csákberénybe a várakozó autóbuszunkhoz. A mai napi teljesítményük 14 km/200 m.
Az igazi meglepetés Pátrácos volt. Erre a részre úgy emlékeztem régi túráim alapján, hogy a Vértes legidõsebb bükk állománya van itt. Azt hiszem a mai erdõmûvelési szak-zsargonban ezt úgy nevezik, hogy ebben az erdõrészben megkezdték a tervszerû erdõfelújítást. Magyarán mondva kivágták az erdõt, egy-két fát meghagyva magot termelni. Elég lehangoló látvány volt.
A Horog-völgyi erdészeti utat elérve ismét jelzést váltottunk. A zöld keresztjelzésen 600 m után elértük a zöld jelzést. Az elsõk jobbra kanyarodtak a zöld jelzésen, ahelyett hogy balra tartottak volna. Ez majd 1 km után kiderült, amikor elértük az országos kék jelzést. Pont egy sáros szakasz volt ez a majd 2 km-es többlet gyaloglásunk, mivel természetesen visszamentünk a helyes irányba. Szentgyörgyvár környékén mind több virágzó babér boroszlánnal találkoztunk. Sajnos normális képeket ezen a napon keveset tudtam készíteni a szitálós esõ miatt, így a boroszlánról készített 2 db fotóm is teljesen használhatatlan lett.
Szentgyörgyvár pusztán egy kis pihenõ következett. Itt fogyasztottuk el az otthon bepakolt elemózsiánkat a vadászok által használt asztalon. Az idõ továbbra sem változott, úgyhogy amint lehetett tovább indultunk. A kék négyzet jelzésen 2 km után beértünk Mindszentpusztára. Természetesen a kulcsosházak környékén egy teremtett lélekkel sem találkoztunk, talán majd nyáron benépesül az egyébként szép környék. Sajnos az épületek eléggé elhanyagolt állapotban vannak. Mai világban a tulajdonos szakosztályok számára komoly kihívás a fenntartásra szánt pénz elõteremtése. Innentõl az országos kék jelzésen kezdtük meg az ereszkedést Pap-völgyben. Kényelmes egy szakasz volt, végre az esõ szitálása is megállt. Itt-ott hatalmas, mohás sziklák, kidõlt fák mellett vezetett az utunk. 3 km után elértük a gánti legelõt. A villanypásztorral bekerített legelõn 2 km után Gánt központjában voltunk. A rövidebb túrát teljesítõk már vártak ránk. Összeszedve a csapatot rövid idõn belül hazaindultunk.
Nem is tudom ilyen pocsék idõnk mikor volt utoljára. Ez a túránk alapozásra, edzõdésre azért jó volt. Na majd meglátjuk a következõ Bakony túránkat!
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezetõ