2006 május 20, Tanúhegy látogatás - Somló

2006. május 20-án Tanúhegyek felkeresése volt a cél. Az eredeti kiírás alapján Somlót, Szentgyörgyhegyet és Badacsonyt másztuk volna meg. A menetidők be nem tartása miatt Badacsony kiesett, helyette a Hegyesdi bazaltkúp felkeresése történt meg. 46-an vettünk részt a túrán, mely három szakaszra bontódott.

1. szakasz: Doba () - Kinizsi szikla () - Somlóvár () - Szent István kilátó () - Somlóvásárhely ()

Túratáv: 4 km
Emelkedo: 310 m


2. szakasz: Hegymagas () - Lengyel kápolna () - Szentgyörgyhegy () - Sárkány-lik () - Bazalt orgonák () - Kisapáti ()

Túratáv: 4 km
Emelkedo: 300 m


3. szakasz: Hegyesd () - Hegyesdi vár () - Hegyesd ()

Túratáv: 3 km
Emelkedo: 140 m

A 8 sz. főúton közelítettük meg Somló bazaltkúpját, mely magányosan emelkedik ki a Kisalföld síkjából. Az eredeti kiírástól eltérően fordított irányban jártuk be mai túránk első szakaszát. Doba szélén szálltunk ki a buszból, innen kezdtük meg a kapaszkodónkat a karbantartott szőlő parcellák között. Fél km után haladtunk el a Noszlopy pince mellett, mely Borászati Múzeumként üzemel. Meg se próbáltuk a bejutást, mivel még csak a túra legelején tartottunk. Pár percen belül elhagytuk a szőlőket, erdőben kezdtük meg a meredekebb szakasz leküzdését. Elhaladtunk a Kinizsi szikla mellet, majd a Vaskapun keresztül hamar felértünk a platóra. A S romjelzésen kitértünk Somlóvár romjainak megtekintésére. Magát a várat a plató északnyugati oldalában építették fel. Elég tekintélyes vár volt, ezt csak most lehet látni, miután a romokat az elmúlt időszakban elkezdték feltárni, a fákat, liánokat eltávolították a vár területéről, a megmaradt várfalakról.

Visszatértünk a S jelzésünkre, pár percen belül a csúcshoz értünk, melyen a Szent István kilátó található. A kilátó zárva volt, de egyébként is elég párás volt a levegő, emiatt nem is bánkódtunk igazán, hogy nem tudtunk feljutni a kilátóba. Elfogyasztottuk a magunkkal hozott elemózsiánkat, ejtőztünk egy félórát. Tovább folytatva túránkat, gyorsan leértünk a füves platóról. A szőlők felső részében épített Szent Margit kápolnát megnéztük, egyesek jó érzékkel hamar felfedeztek nyitva levő pincét. Az itt termelt somlói bort meg kellett kóstolni, hamár erre jártunk.

Lefele menet a mûemlék Taposó kutat is útbaejtettük. A Somló déli oldalán várakozó autóbuszunkhoz fél óra alatt leértünk. Az élelmesebbek lefelé menet ismét felfedeztek nyitvatartó pincészetet, úgyhogy vagy fél órát kellett várni rájuk. Ez előre vetítette azt a tényt, hogy Badacsonyt a mai napon ki fogjuk hagyni.

Az összeverődött csapattal átbuszoztunk Szentgyörgyhegyhez. A túra második szakaszát Hegymagas mellől, a P jelzésen kezdtük meg. A keskeny aszfaltúton negyed óra alatt elértük a Tarányi présházat, és a Lengyel kápolnát. Idáig minden további nélkül személygépkocsival is fel lehet jutni. Mindkét épület népies barokk stílusban épült meg. Jó állapotban vannak, hálás fotó téma mindkettő. Még mintegy 1 km-t haladtunk a szőlő parcellák között, utána erdőben elindultunk a plató tetejére. Tettünk egy kis sétát a platón, majd elindultunk a nevezetes bazalt orgonákhoz, Szentgyörgyhegy nevezetességéhöz. Megkapó látvány az orgonák látványa, kár hogy a hegy északi oldalában vannak, emiatt nehéz igazi jó fényképet készíteni róluk. A nézelődés után lementünk, vagy inkább gatyaféken lecsúsztunk az orgonák alatti kulcsosházhoz. Az épületet még most is használják, ámbár nincs valami jó állapotban. Egy kis szusszanás után fél óra alatt leértünk Kisapátiba a szőlő ültetvények között, ahol már várt ránk az autóbuszunk. Mivel a Badacsonyra már nem volt elég időnk, ez a szakasz a jövő évre maradt. Helyette viszont átmentünk Hegyesdre, hogy az egyik legkisebb Tanuhegyünket, Hegyesdet megmásszuk.

A falu közepéről a S jelzésen, majd a S romjelzésen gyorsan felértünk a csúcsra. A csúcson minimális falmaradványt is felfedezhetünk, hajdani kis tarisznyavár romjait. A panoráma innen is kitûnő, mint általában az összes vulkáni Tanuhegyünkről. Csodálatosak ezek a körpanorámák, amint a hajdani vulkánok szabályos kúpjait lehet látni egymás mellett. A szokásos nézelődés után szinte lefutottunk a csúcsról autóbuszunkhoz. Italmûvek keresése volt a következő program pont. Presszót, kocsmát nem találtunk, de a jó érzékkel rendelkezők találtak egy régi vízimalmot, melyet borozóvá alakítottak át. A tulajdonos kitett magáért, finom borokat kóstoltatott meg velünk. Emiatt a félórásra tervezett levezető téblábolásból egy óra is lett. Dehát az időnkbe belefért, jövőre majd más Tanúhegyeket keresünk fel.



Ugrás az elsőre

(A fényképeket Muskovics András és József László kíszítették)

Muskovics András
szakosztályvezető

© 2006-2024 természetbarátok.hu