2006 május 6, Melegmányi völgy - Mecsek

2006. május 6-án Mecsek volt az úticélunk. Szokásosnak nevezhető a Mecsek tavaszi felkeresése, hiszen valamikor évente a Pomukli túraverseny ezidőtájt került megrendezésre. Ezen a versenyen szakosztályunk több csapattal nevezett be általában, míg a versenyzést nem kedvelők túrázással töltötték el a napot. A mai napi túrára 41 fő jött el. Két túra közül választhattak a résztvevők:

Útvonal 1: Mecsek-Vasas () - Vasasi-völgy () - Hársas kulcsosház () - Árpádtető () - Tripammer fa () - Baglyas ) - Melegmányi-völgy () - Petnyák () - Nagy-Mély-völgy () - Dóczy malom

Túratáv:18 km
Emelkedo:300 m


Útvonal 2: Árpádtető () - Tripammer fa () - Baglyas ) - Melegmányi-völgy () - Petnyák () - Nagy-Mély-völgy () - Dóczy malom

Túratáv:8 km
Emelkedo:50 m

Az első variációt választó turisták szálltak le először a buszról. A rövidebb túrát választókat az autóbusz felvitte Árpádtetőre, majd a Mánfától 2 km-re levő Dóczy malomhoz ment át, bevárni mindkét variációt teljesítő csapatot. A zöld jelzésen hagytuk magunk mögött Vasas házait. Nemsokára a Vasasi-völgy patakja mentén haladtunk felfelé az ösvényen. Hangulatos a völgy a csobogó patakkal. A völgy tetején elértük a Hársas kulcsosházat. Kis pihenő után a kék jelzésen balra folytattuk tovább utunkat.

A Dél-Dunántúli kék túra útvonalán haladtunk. Mecsek késő tavaszi képét mutatta. Mindenfelé rengeteg medvehagyma, szúros csodabogyó bokrok. Lónyelvû csodabogyót már ritkábban lehet felfedezni. Illatos hunyor már elvirágzott. Szintén tömegesen nyílik itt a mecseki erdőkben, a szártalan kankalinnal együtt. Egyébként ez a túra szakasz nem volt nehéz, hullámos úton értük el Árpádtetőt. Nem álltunk itt meg, egy kis keresgélés után megtaláltuk a forgalmas Pécs-Komlói főút túloldalán a továbbvezető útunkat.

A Gilice tető oldalában, medvehagymák között vezető ösvényünkön hamar elértük a Tripammer fánál kialakított pihenőhelyet. Itt tartottok meg az ebédünk elfogyasztásával együtt a hosszabb pihenőnket. Egy szerencsétlen kivert kutya is melegedett a kihülőben levő tûzrakóhelynél. Kapott ételt tőlünk, remélhetőleg ez segített neki a túlélésben, amíg valaki csak csak elvitte, befogadta.

Több mint félórás pihenő után összeszedelőzködtünk, a kék kör jelzésen indultunk tovább. 2 km után elértük az Anyák kútja nevû forrást. Ismét jelzést váltottunk, a piros kereszt jelzésen folytattuk utunkat, hogy láthassuk a Meleg-mányi-völgy méltán híres mésztufa lépcsőit. A látvány mindig csodálatos, akármennyi víz is csörgedezik a patakban. Ez még akkor is igaz, ha az ember a Szalajka völgyi Fátyol vízeséssel hasonlítja össze önkéntelenül is a Meleg-mányi völgy mésztufa lépcsőit. A ZO jelzésen ereszkedtünk tovább a Petnyák nevezetû völgyben. Itt is található egy kis vízesés.

A Petnyák végénél befutottunk a Nagy-Mély-völgyben lejövő P jelzésbe. Innen 2 km távolságra van a végállomásunk. Félúton egy kis zápor is elkapott bennünket. Kiérve a Dóczy malomhoz, meglepődve tapasztaltuk az autóbuszunk hiányát. Valamelyik rövid túrát teljesítő társunk az autóbuszt átirányította a Mánfai románkori templomhoz. Így viszont nyugodtan megihattuk a jól megérdemelt sörünket, míg az autóbuszt ismét vissza tudtuk hívni. A mánfai templomnál azért megálltunk mi is egy gyors szemrevételezésre. Mecsek egyik gyöngyszeme ez a románkori templom. Siettünk vissza a buszhoz, mivel igen sötét fellegek közeledtek dél felől. Hazafelé semmi gond nem volt, az esőt megúsztuk.

Ugrás az elsőre

(A fényképeket Kutasi Zuzsa, Muskovics András és József László kíszítette)

Muskovics András
szakosztályvezető