2026 június 13, Tari körút - Mátra
Első túránk a Zempléni ötnapos sorozat után a Mátrába vezetett. Célunk, a jelzetlen úton bejárható Szakadás-árok volt Tar környékén. Az éves terv elkészítése során több társunk jelezte, hogy ez a szakadék, bár nehezen járható, de Magyarország egyik leglátványosabb szurdokvölgye. Egyik társunknak a faluban ingatlanja van, Ő pláne kapacitált erre a túrára. Ezért egy körtúra került megtervezésre, mely során mind a rövid, mind a hosszútúrásaink is megjárhatják a szakadékot. Nem jósoltak zavartalan időt szombatra, de nagyobb mennyiségű csapadékot nem jeleztek előre. Ha nem is annyian mint a Mecsekre, de elég sokan jelezték részvételi szándékukat a túrára. 33-an jöttünk össze a buszon, a jelentkezését senki sem vonta vissza. Százhalombatta, Tárnok, Érd, Budapest érintésével indultunk el hat órakor a Mátra felé. Az M3-as autópályán, a 21-es műúton jutottunk el Tarra, a túra kiindulási pontjára. Odafelé menet Hatvan magasságában levő MOL üzemanyag töltő állomáson álltunk meg rövid pihenőre. Két túraváltozat került meghirdetésre, melyek az alábbiak voltak:
Útvonal: Tar (186 m,
) – Tar Lőrinc udvarháza (265 m, ) – Tar (186 m, ) – Szakadás-árok (240-325 m, 
, (-)) – Tuzson Arborétum (312 m, (-), , (-)) – Tari Repülőtér (400 m, , (-), 
) – Cserteri vár (312 m, , (-)) – Tar (186 m, 
, , (-)) Túratáv: 18 km
Emelkedő: 440 m
Minősítő pontszám: 27+8,8=36 pont
Alternatív útvonal: Tar (186 m,
) – Tar Lőrinc udvarháza (265 m, ) – Tar (186 m, ) – Szakadás-árok (240-325 m, , (-)) – Tuzson Arborétum (312 m, ) – Tar (186 m, ) Túratáv: 13 km
Emelkedő: 260 m
Minősítő pontszám: 19,5+5,2=25 pont
Kilenc órára megérkeztünk Tarra a Látogatóközponthoz. Mindenki azzal kezdte a túranapot, hogy felsétált a temető melletti dombra, megtekinteni Tar Lőrinc udvarházának romjait. A Tar Lőrinc várának is nevezett udvarházat feltehetőleg a XIV. században építették. A Tar család 1347-től birtokolta a községet és környékét, az épületről 1454-ből találjuk az első írásos említést. Az erődített udvarházat 1559-ben rombolták le a törökök. Ma csak egy 13 méter hosszú, 1,2 méter széles, kétablakos fal látható a dombtetőn, ez maradt meg az udvarházból. A Tar családot Lőrinc vitéz bátor cselekedete emelte az ország zászlósurai közé, amikor egyedül szállt szembe a Zsigmond királyt letartóztató bárókkal. Zsigmond király Lőrinc vitéz hűségét pohárnokmesteri tisztséggel jutalmazta, majd a későbbiekben Hont és a Nógrád főispánjának nevezte ki. 1408-ban egy Zsigmond által kiállított oklevéllel kelt útra, hogy felkeresse Európa több zarándokhelyét, köztük az írországi Lough Derg tó szigetén található, Szent Patrik purgatóriumának is nevezett barlangot. Lőrinc a kéngőzös üregbe leereszkedve, majd ott huzamosabb időt eltöltve szerezte pokoljáró látomásait, amelyeket a dublini királyi jegyzőnek is lediktált.
Az udvarház megtekintése után megkezdtük a túránkat. A romoktól először a hosszútúrások indultak el, majd 10 perccel később a 19 fő rövidebb útvonalat választó is követte társainkat. Elhaladtunk Tar középkori temploma mellett, sajnos, mint általában zárva volt. Még a kerítőfalon belülre sem tudtunk eljutni. A Szent Mihály templom európai viszonylatban is ritkának számító háromkaréjos szentélye XIII. század második felében épült, az évszázadok során többször is átépítették. Tar Lőrinc is bővítette, miután hazatért írországi zarándokútjáról. A gótikus, reneszánsz és barokk jegyeket is viselő templomot a XV.. században lőréses kőfallal kerítették. Az 1978-tól 1984-ig tartó régészeti és helyreállítási munkálatok keretében nemcsak a szentély külseje újult meg, hanem középkori freskóit is restaurálták.
A kék keresztjelzésen hagytuk magunk mögött a település házait. A települést elhagyva épp egy családi nap előkészítésén fáradoztak a helyiek. Kereszteztük a Csevice-patakot, majd a patak menti úton komótosan gyalogoltunk a Szakadás-árok felé. Az út mellett látható a Fehérkő-bánya, ahol a különleges dácit tufát bányászták valamikor. A könnyen faragható kőzet kedvelt építőanyag volt a környéken, sok ház ebből épült. A térkép által jelzett Alsó-Csevice-forrás elapadt, nyomát sem találtuk. A Felső-Csevice forrás viszont még szolgáltat némi szénsavas, vasas vizet. Itt rövid pihenőt tartottunk. A csevice elnevezés szlovák eredetű szó, utóvulkáni hatásra keletkező víz feltöréseket hívják így. Erdélyben ezekre a forrástípusokra a borvíz kifejezést használják. A forrás vize jelentős mennyiségű oldott nátrium, kalcium, kálium, magnézium ásvány tartalmaz. A forrást elhagyva pár száz méter után a Szaladás-árok bejáratánál voltunk. Az árokhoz való leereszkedési pontot két villanypásztoros kerítésen átmászva értük el. A bejáratnál tájékoztató tábla fogadott minket, ezt elolvasva az árok geológiai létrejöttét ismerhetjük meg. Hiába nincs jelzett ösvény az árokban, mind többen keresik fel. A Szakadás-árok magánvéleményem szerint az ország egyik leglátványosabb szurdoka!
Az árok nehezen járható, főleg nedvesebb időszakokban! A leereszkedést is kötél segíti. A vízjárással most szerencsénk volt, ennek ellenére voltak vizesebb, sáros szakaszok. A kanyon nagyon látványos, falai néhol elérik a 20 méteres magasságot, vannak szűk részei, ahol csupán 1-2 m széles. Viszonylag kevés volt a bedőlt fa, a sziklás szakasz kb. 1 kilométer hosszúságú. A kanyon végén, jobb oldalon kiértünk egy könnyen járható erdészeti földútra, melyen kényelmesen visszasétálhattunk a Csevice-völgybe. A hosszútúrásaink kb. az árok kétharmadát járták meg, mivel lassan haladtak, felmentek a felső jól járható útra. Ezen mentek el az OKT útvonaláig. Az Agyagos-tetőn tartották meg az ebédszünetüket. Itt padok, asztalok is vannak, kényelmesen elfogyaszthatták a szendvicseiket. A rövidtúrásaink közül öten járták be a szurdokot, a többség, az árok felett vezető földúton jöttek el a szurdok végéig. A gyorsabban gyaloglók itt találkoztak pár hosszútúrás társunkkal. Negyedórai pihenő után 1245-kor a rövidtúrások visszaindultak a Csevice-völgybe, majd ismét keresztezve a két villanypásztorral bekerített erdőrészt, Tar felé vették az irányt.
Hosszútúrásaink, miután megebédeltek, elindultak Fenyvespuszta felé. Itt Erdei iskola működik, valamint itt látható a Tuzson Arborétum. A fagyűjtemény megalapítója dr. Tuzson János egyetemi tanár, aki kísérleti céllal hozta létre a gyűjteményt. Főleg fenyőfélékkel találkozhatunk az arborétumban. Most elég szomorú képet mutat az arborétum, felújítás alatt van, nagy részen kivágták a fenyőket. Tíz percnyi nézelődés után, a kék keresztjelzésen folytatták útjukat, újra felfelé kellett gyalogolni a zöld jelzésig. Ezután lényegében a hegygerincen haladtak tovább. A Gombás-tetőt elérve kinyílt a tér, egy nagy mezőn találták magukat, amit repülőtérként is üzemeltetnek. Hamarosan ismét erdei szakasz következett, néhány helyről pompás panoráma volt a Hasznosi víztározóra, Cserteri várromra. A vár romjait jelzetlen úton közelítették meg. 1510-kor voltak a romoknál. A vár romjait teljesen benőtte a növényzet, kárpótlásul viszont a hegy tetejéről pompás panorámában lehet részünk: a Mátra jellegzetes csúcsai, az Ágasvár, az Óvár vulkanikus kúpja, jobbra a Nyikom tömbje látható, alattunk pedig a Hasznosi-víztározó vize csillan meg. A Cserteri vár az 1300-as évek első évtizedeiben épült a 333 m magas, két oldaláról meredek sziklafalakkal határolt csúcsra. Első írásos említése egy 1329-es oklevélben történik. A cserteri név a törökök által elpusztított, közelben fekvő Cser falura utalhat. Fénykorában, a XIV. században három vár uralta a Kövecses-patak völgyét, Ágasvár és Óvár is állt még akkortájt. A várat 1552-ben ostrom nélkül foglalta el a török. A török megszállás után az egri vár tartozéka lett, majd az 1800-as évek elejétől a Pásztói apátság tulajdonába került. Fokozatosan rommá lett a vár, de a XIX. század közepén még jó állapotban volt.
Miután körbenéztek Várhegyről hosszútúrásaink, elindultak Tar felé. Pásztó és Hasznos házait látták menetközben. Hasznost elérve szőlők és gyümölcsfák mellett elhaladva hamarosan elérték Tar települést. A Szent Mihály templom mellett várakozó autóbusszal 1630-kor átjöttek Pisti barátunk házához, ahol már két órája a rövidtúrásaink pusztították, fogyasztották a cseresznyét és a málnát. Természetesen a hosszabb útvonalat választóknak is biztosítottunk időt a csemegézésre. 1700-kor elindultunk hazafelé. Kellemes gyaloglásra alkalmas időt fogtunk ki. Élvezetes volt megismerni a nagyszerű Szakadás-árkot, egy darabig biztosan nem fogjuk elfelejteni a szikláit, a szurdok nagyszerűségét! Vasárnap Georgiades Gáborra fogunk emlékezni, majd következik a nyári szünet.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Szabó Zsolt
túravezető