2026 május 13-17, Jutalomtúra hegyen, völgyön - Zempléni-hegység
-Beszámoló-
2026 május 16. szombat, Regéc – Középhuta
Negyedik napunk is úgy kezdődött, mint a megelőző nap. Korán ébredeztek az emberek, de a reggelire csak 730-kor került sor. Gyümölcstea, főtt virsli mustárral vagy ketchuppal, kenyérrel volt a menü. A reggeli rendben lezajlott, a kitűzött 8 órai indulásra majdnem mindenki a buszon volt. Ma 11-en a szállásunkon maradtak, egyéni programokat találtak ki. A hosszútúra többnyire az OKT útvonalára volt megtervezve, a rövidtúra Középhuta környékére. Ebből a két változatból választhattak a gyalogolni óhajtók:
Útvonal: Regéc (415 m,
) – Pengőkő (707 m, , 
) – Nagy Péter-mennykő (702 m, , 
) – Istvánkúti erdészház (517 m, ) – Mlaka-rét (504 m, ) – Sólyom-bérc (564 m, ) – Középhuta (487m, , 
) Túratáv: 16km
Emelkedő: 500m
Minősítő pontszám: 24+10+1=35 pont
Alternatív útvonal: Középhuta (260 m, (-)) – Újhuta (504 m, (-),
) – Mlaka-rét (504 m, 
, ) – Középhuta (260 m, ) Túratáv: 12km
Emelkedő: 330m
Minősítő pontszám: 18+6,6+1=26 pont
Először, szokásunkhoz híven a hosszabb túrát választó 7 emberünket vittük el a kiindulási pontjukra. Regécen, 9 óra körül letettük Őket a falu központjában. A Puskás-patak mentén, az Országos Kéktúra útvonalán kezdték meg a gyaloglásukat. A rövidebb kiírást választók visszamentek a Huták felé, Középhután szálltak le az autóbuszból, innen kezdték el a mai túrájukat 920-kor. A hosszútúrások először megkeresték a kéktúra bélyegzőt, bepecsételtek a füzetükbe, majd a zöld jelzésen elindultak a hegyek felé. Az éjszakai eső meglátszott az utakon, a növényzeten, minden vizes és párás volt. Nem akartak sárosak lenni, felvették a kamáslikat. Mivel szemerkélni is elkezdett az eső, elővették az esőköpenyeiket, hátizsákjaikra is felkerült a védőhuzat. A zöld jelzés lement a műút melletti legelőre, de jobbnak látták, ha inkább az úton maradnak, igy kicsivel később ázik át a bakancsuk. Az aszfaltos utat elhagyva erdészeti úton folytatódott a jelzés, szerencsére sármentes út volt. Többnyire a kanyargó Mély-patakot követte az út, mely lassan emelkedni kezdett. Rövid időre megálltak a Rákóczi-kőnél, majd továbbra is felfelé haladtak. Egy erdőirtás miatt a jelzést elterelték, mikor visszatértek, egy pocsék út fogadta a csapatot. A sok nehéz jármű teljesen felszántotta az erdészeti utat, igen csak oda kellett figyelni, hova teszi az ember a lábát. Szerencsére hamar megszűnt ez a szakasz, az OKT kék jelzéséhez közeledve már ismét sármentes úton tudtak gyalogolni.
A reggeli indulás óta 5,5 km-tert gyalogoltak, mire elérték az Országos Kéktúra jelzését a Kavicsbánya-rétnél. Ezen jobbra kanyarodtak, most már a kék jelzést követték. Hamarosan a Pengő-kői leágazáshoz értek, innen alig 100 méteres kitérőt kell megtenni, hogy megszemlélhesse az ember a különös 5-10 m magas sziklaalakzatokat. A szabályos formájú sziklák mintha építőkocka-elemekből összeállított tornyokként emelkednének ki az erdei környezetükből. Jégkorszakok során az andezit sziklákat megbontotta az erózió, a beszivárgó víz megfagyva tágította repedésekké. Sajnos kilátás nincs a sziklákról, a bükkfák már minden oldalon megnőttek, de ettől függetlenül a látvány kárpótól a kis kitérőért. A felhőben sejtelmesek voltak a sziklák! Visszatérve a kék jelzésre nemsokára a Nagy-Péter-mennykő leágazásnál voltak. Hiába ígért pazar kilátást a csúcs, a felhős, párás időben semmit sem lehetett látni a környékből. Jobbára csak egymást fotózták a csúcson, majd visszatértek a kék jelzésű útra. 1230-kor voltak az István-kúti nyírjesben. Érdekes a kis medence, mintha északon tundrai tájakon lennénk. A fehér kérgű, karcsú nyírfák erősítik ezt az érzetet. A sajátságos erdőfolt egyik legmegkapóbb része az a kis tavacska, melyet az István-kút vize táplál. Ez a kis nyírfás medence az utolsó jégkorszak emlékét őrzi. A nyírjes 1953 óta fokozottan védett, ezzel az ország első védett területeinek egyike. Ezt páratlan növényvilágának és faunájának köszönheti. A nyírjesben két, négyévszakos pihenőházként üzemelő, jól felszerelt épületet is található. Az esőbeállóban megpihentek, itt fogyasztották a hozott szendvicseiket. Időközben kisütött a nap, elpakolták az esővédő felszereléseket. Továbbra is a kék jelzésen, kellemes erdei úton folytatták a túrát Mlaka-rét felé.
A rövidtúrásaink, miután elhagyták a buszt, a Tolcsva-patak kis hídján átkelve elindultak a sárga jelzésű úton. Láttunk egy elhagyatott, lerobbant dzsipet, majd az utunk egy ház után ösvénnyé zsugorodott. Felfelé haladtunk folyamatosan, kicsit kellemetlen volt a csúszós, az éjjeli esőtől vizes bokrok között gyalogolni. Az időjárás nem volt kedvező, párás levegőben, néha felhőkben haladtunk felfelé. Menet közben láthattunk pár szál kardos madársisakot. 1040-kor voltunk a Sólyom-bérci elágazásnál, de nem tettük meg a pár száz méteres kitérőt, nem volt esélyünk a panorámára. A Mlaka-réti esőbeállónál rövid pihenő következett. Ezután még az OKT útvonalát követtük negyed óráig, majd a Szpalanyica-rétnél jobbra áttértünk a kék keresztjelzésű útra. Köves, sóderes erdészeti úton kezdtünk lefelé ereszkedni. Tolcsva-patakot követte az utunk. Félórai gyaloglás után el kellett döntenünk, hogy maradunk-e a kék keresztjelzésű úton, ezáltal elég sokat kell majd aszfalton gyalogolni, vagy a másik lehetőség a zöld körjelzés, jelzetlen úttal kombinálva. Így elkerülhető lesz Újhutától Középhutáig a műút. A többség az első variációt választotta, négyen a másodikat. A második útvonal szebb az első változathoz képest, de nehezebb. Az elején jó kis kapaszkodó van a Kotliszka-rétig. Itt hatalmas vörösfenyők és vadgesztenyefákat láthattunk. A réten igen sok az őszi kikerics, most a leveleik uralták a mezőt. 1345 körül mindkét csoport megérkezett Középhutára. A kis Vegyesbolt pont bezárni készült, akinek szerencséje volt, az még vásárolhatott üdítőt, jégkrémet.
Hosszútúrásaink 1330-kor elérték a Mlaka-rétet. Mivel kezdett kiderülni, Ők vették a fáradságot, kimentek a sárga háromszög jelzésen, a Sólyom-bércre. Enyhén emelkedő ösvényen jutottak el a kilátó sziklára. Amint kiértek, kitisztult az ég, még a nap is kikandikált Nekik! Szép panorámában volt részük, a távolban tisztán látszódott Regéc vára. Szerencséjük volt ezzel a negyedórával, mivel ismét sötét fellegek kezdtek gyülekezni. Sietősen visszatértek a sárga jelzésre, azon az úton kezdtek el ereszkedni, ahol délelőtt a rövidtúrások feljöttek. Alig indultak el, szemerkélni kezdett az eső, elő kellett venni ismét az esőköpenyeket. 1500 óra környékén már Középhuta központjában, a busznál voltak. A nap ismét kisütött időközben, kissé bolondos volt az időjárás ezen a napon.
Négy óra előtt már Bodrogolasziban voltunk, a vacsoráig még sok időnk volt. A panzió tulajdonosa felhívta a figyelmünket egy kulturális rendezvényre, mely egy zenés, énekes előadás volt a református templom udvarán. Vagy tizenöten éltek az invitálással, nem bánták meg, hogy gyorsan összeszedték magukat, meghallgatták az előadást. „Utolsó vacsoránk” babgulyás és almásrétes volt. Jóízű, tartalmas volt, ebben sem csalódtunk. Rendet raktunk az étkezőben, megbeszéltük a holnap reggeli menetrendet. A túra útvonalán gondolkodóba estünk, éjjelre nagyobb esőt jeleztek erre a környékre. A terv szerint holnap az Arka-patak mentén kellene gyalogolnunk, már pedig esős időben ez nem egyszerű feladat. Úgy feküdtünk le, hogy reggelig megálmodjuk a búcsú túra útvonalát.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora