2026 május 13-17, Jutalomtúra hegyen, völgyön - Zempléni-hegység
-Beszámoló-
2026 május 15. péntek, Rudabányácska – Megyer-hegyi Tengerszem
Szokásunkhoz híven, pénteken, a harmadik napon is korán ébredezett a társaság. Ennek ellenére a reggeli továbbra is 730-kor volt. Tejet, margarint, felvágottat, zsemlét kaptunk retekkel és kenyérrel. Finom kenyeret sütnek Bodrogolasziban, vagy estleg Sárospatakon. Erre nem kérdeztünk rá. A biztonság kedvéért főztünk teát, hátha valaki nem issza meg a tejet. Két emberünk kivételével 800 órakor mindenki a buszon volt, ők maszek programot terveztek mára. A mai túra célja a Megyer-hegyi Tengerszem volt, a hosszútúrásaink Rudabányácskáról, a rövidebb túrát választók Makkoshotykáról közelítették meg a Tengerszemet. Ezek voltak a mai napra meghirdetett túrák:
Útvonal: Rudabányácska (130 m,
) – Bajtel Péter kopjafa (393 m, , 
) – Károlyfalva (130 m, 
) – Megyer-hegyi Tengerszem (364 m, ) – 37-es műút (203 m, 
, ) Túratáv: 18km
Emelkedő: 530m
Minősítő pontszám: 27+10,6+1=39 pont
Alternatív útvonal: Makkoshotyka (140 m,
) – Király-hegy (285 m, ) – Megyer-hegyi Tengerszem (364 m, ) – 37-es műút (203 m, , ) Túratáv: 12km
Emelkedő: 300m
Minősítő pontszám: 18+6+1=25 pont
9 óra előtt már Rudabányácskára értünk, a 11 fő hosszútúrásunk itt szállt le. Előtte még egyik társunkat kitettük a Zempléni Kalandparknál. Szíve vágya volt kipróbálni a majd másfél km-es „Sólyom” nevű átcsúszó kötélpályát. Az extrém kötélpályán, a Magas-hegyről a Szár-hegyre 80 km/órás sebességgel lehet átjutni! Hazánkban ez egyedülálló, talán az Alpokban van hasonló extrém kötélpálya! Ezen kívül a Kalandparkban Mászófal Központ, üvegpanorámás zárt kabin, azaz „Dongó”, Bobpálya, „Tubby” nevű lecsúszó pálya, libegő, tanösvény, Símúzeum található. Bőven tudnak válogatni a kalandra vágyók! A 11 fő hosszútúrás Rudabányácska központjában levő buszfordulóból indult el a kék négyzetjelzésen, a Smaragdvölgyi Pihenőpark felé vették az irányt. A Magas-patak felduzzasztásával egy tórendszert alakítottak ki, emellett vezetett el a jelzés. A Smaragd-völgyi Étterem elérése után eltávolodtak a tavaktól, erdőben haladtak tovább. Brezsina tisztásánál rátértek az OKT kék jelzésére. Mintegy 3 km-tert haladtak az országos kéken, 1050-kor érték el a Cserép-tó nyergét. Itt látható egy kopjafa, melyet Bajtel Péter erdész emlékére állítottak. Kellemes pihenőhelyet alakítottak ki a 385 m tszf. magasságban levő tisztáson, ismertető táblák is kihelyezésre kerültek. Itt mindenkit megvártak, hogy teljes legyen a csapatuk. Innét már piros jelzésen folytatódott a túra. Többnyire lefelé kellett menni a völgyekben. Rövid időre beborult, de ez csak ijesztgetés volt. Pár csepp esőt ugyan kaptak, de a nap ezután hamar kisütött. Több forrást érintettek, a Gábor-forrás után már kis patak mellett vezetett az út. Hosszabb pihenőre, mintegy órai gyaloglás után a Nyilazóvölgy pihenőhelynél álltak meg, itt padok, esőbeálló és egy kisebb vadászház fogadta a társaságot. Dél volt, megebédeltek, itt fogyasztották el a szendvicseiket.
Indulás után ismét felfelé kellett menni, itt már ritkábbak voltak a jelzések. Ez a szakasz ritkábban járt, néhány helyen derékig érő málnás, szederindás szakaszok nehezítették az előre jutást. Az OKT kék jelzését elérve, kis kitérőt tettek a Rákóczi tölgyfához. A több száz éves, több mint 5 méter kerületű famatuzsálem Károlyfalva és Rudabányácska között, a sűrű erdők mélyén magasodik. A legenda szerint ezen fa alatt pihent meg II. Rákóczi Ferenc, amikor erre vezetett az útja. Bár pár nagyobb ága elszáradt már, az öreg tölgy még állja az idők megpróbáltatásait. Visszamentek a piros jelzéshez, majd egy félórai gyaloglás után Károlyfalva közelébe jutottak el. A jelzés itt élesen visszakanyarodott a ritkásabbá, nyíltabbá vált erdőbe. Több helyen akácos volt, a méhek szorgosan döngicséltek, gyűjtötték a mézet. 1430-kor érkeztek meg a Megyer-hegyre.
A rövidtúrások reggel, miután Rudabányácskán kitettük a hosszabb útvonalat választókat, átbuszoztunk Makkoshotykára. Mi itt, 930-kor kezdtük meg a mai napi gyaloglásunkat. A falu házai között hamar elhagytuk a települést, mezőgazdasági földek között, földúton haladtunk a Király-hegy felé. Jelzés nem nagyon volt, elvileg a piros T jelzésű tanösvényen mentünk, ez része a Tokaj borvidék panoráma útjának. Ez az útvonal Abaújszántótól egészen Sátoraljaújhelyig vezet. Félórai gyaloglás után kereszteztük a Hercegkúti patakot, majd betértünk az erdőbe. 150 méteres kapaszkodó után értünk fel a Király-hegy nyergébe. Lepihentünk, bevártuk a csapat lassúbb tagjait. A tanösvény innen egy kört ír le, megkerüli, illetve bejárja a régen bezárt Király-hegyi malomkőbányát. Sárospatak környékén már a XV-ik században is működtek malomkőbányák (Nyilazó-bánya, Botkői-bánya, Megyerhegyi-bánya, Királyhegyi-bánya). A sárospataki kőbányákban előállított malomkövek külföldön is keresettek voltak. Többen a nyeregben maradtak, míg páran megjártuk a kb. 1,5 km-es kanyart. Kevesen járnak ezen a szakaszon, az ösvény nehezen járható a szederindák, a bokrok miatt. A sziklafalakból is kevés látszódik, pedig a sziklák tetejéről helyenként szép panoráma adódik a környékre. A természet pár évtized alatt visszavette a jussát!
Folytattuk az utunkat, egy másfél km-es erdei szakasz következett. Kiértünk a Ciróka-nyaki rétre, ahol egy kellemes pihenőhelyet alakított ki a Szentesi család. Ez egy állomása a család magánerdeinek erdőismereti tanösvény útvonalának. A túra folytatása során több kihelyezett ismertető táblát olvashattunk el, mely az erdőkről, a növényekről, az állatokról szólt. Kisebb kapaszkodó után 1320-kor értünk fel a Megyer-hegyi kilátóhoz. A 15 m magas acél kilátóból pompás, 360°-os panoráma fogadja a feljövőket. Kissé meredekek a lépcsőfokok, de megéri a fáradságot a felmenetel! A közeli Sátor-hegyek, a települések, az Alföld, a távoli Tokaj, a Zempléni vonulatok elvarázsolják az embert. Miután kigyönyörködtük magunkat, lesétáltunk a Tengerszemhez. Ez is egy malomkőbánya volt, 1907-ig működött. Működése során évente 300-400 db malomkövet állítottak elő a bányában. Az itt faragott, vésett malomköveket gabona őrlésére, érczúzásra használták. A felhagyott malomkőbánya fejtési gödrében alakult ki a ma látható tó, melyet később Tengerszemnek neveztek el. A Tengerszem legnagyobb mélysége 6,5 m. Felkapott turista látványosság, gépkocsival is megközelíthető. Megkapóak a függőleges sziklafalak, a mélyben megcsillanó víz tükrével. A tanösvényen körbejárható a tó, a parthoz is le lehet jutni.
Mintegy félórát nézelődtünk a tó körül. Asztalok, padok is vannak, a büfé viszont zárva volt. 1450-kor elindultunk lefelé a piros keresztjelzésen. Útközben belebotlottunk a Ciróka Vándorkantinba, mely egy kellemes büfé. Itt értek utol bennünket a hosszútúrásaink. A frissítők elfogyasztása után már együtt mentünk le az autóbuszhoz, mely a közeli parkolóban várakozott ránk. 1540-kor indultunk hazafelé. Egyik társunkat először elvittük a Sárospataki vasútállomásra, neki csak három túranap adatott az öt napból. A vacsoráig még bőven maradt időnk, mindenki kényelmesen rendbe szedte magát. Vacsorára gyümölcsleves, natúr sertésszelet petrezselymes burgonyával, káposztasalátával volt. A megszokottak szerint Kovi főszakácsunk vezényletével, a segítői által lett megterítve, felszolgálva a vacsora. Vacsora után a frissebbeknek egy Bodrog-parti séta is belefért a mai programjukba.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora