2026 május 13-17, Jutalomtúra hegyen, völgyön - Zempléni-hegység
-Beszámoló-
2026 május 14. csütörtök, Hollóháza – Telkibánya
Hat óra környékén már zajokat lehetett hallani a folyosóról. A korai virradat miatt megszokták az emberek, hogy korábban kezdjék a napot. A reggeliig még bőven volt időnk, abban maradtunk a vacsoránál, hogy 730-kor fogunk reggelizni, mivel a kenyér beszállítása csak ekkor várható. Az asztalok terítése ránk várt, a kijelölt 6 emberünk ezt időben elvégezte. A frissebbek reggeli előtt sétáltak egyet az udvaron, némelyikük tornával indította el a csütörtöki napot. Kényelmesen készülődhettünk a mai túrára. Az eredeti terv szerint észak Zemplénbe megyünk, Hollóháza, Telkibánya környékére. Két túra változat közül választhattak a gyalogolni vágyók, ezek voltak a kiírások:
Útvonal: Hollóháza (292 m,
) – Kánya-hegyi kőfolyás (549 m, , 
, 
) – Fehér-hegyi kőfejtő (427 m, ) – Jó-hegy (391 m, ) – Telkibánya (244 m, , (-), , 
) Túratáv: 17km
Emelkedő: 500m
Minősítő pontszám: 25,5+10+1=37 pont
Alternatív útvonal: Telkibánya (244 m, (-)) – Vártemplom (284 m, (-)) – Csengő bánya (425 m, (-),
, ) – Telkibánya (244 m, , (-), , ) Túratáv: 13km
Emelkedő: 300m
Minősítő pontszám: 19,5+6+1=27 pont
A mai reggelink főtt kolbász mustárral és paprikával volt, hozzá gyümölcstea készült. Minden reggelihez rendeltünk plusz 4 kg kenyeret, hogy ne egyenként kelljen elmennünk a boltba vásárolni. Így a napközben szükséges szendvicseinket is gyorsan elkészíthettük. Nyolc óra után pár perccel elindult az autóbuszunk Hollóháza felé. Négy emberünk a szállóban maradt, ők Sárospatakkal ismerkedtek meg a mai napon. Hollóháza az Országos Kéktúra keleti végpontja. Az autóbuszforduló mellett látható a Kéktúra emlékmű. A kéktúra pecsét begyűjtése a közeli Vadász söröző teraszán lehetséges, de bélyegezhetünk még a Porcelángyár bejáratánál, vagy a Balkon büfénél is. Miután elvégeztük a pecsételést, elkészítettük a csoportképet, kettévált a csapat. A hosszabb útvonalat választók elindultak a piros jelzésen a hegyek felé. A rövidebbet választók visszaültek az autóbuszba, átmentek Telkibányára, hogy egy körtúrát tegyenek meg. 1000 órakor a Nagy út házai között hagyták maguk mögött a települést.
A település bányáiban évszázadokon át aranyat és ezüstöt bányásztak. A virágzó város igazi fénykorát Zsigmond és Mátyás királyaink idejében élte. A XVII. századi bányaomlást követően a település gazdasági jelentősége egyre csökkent. Gyára, mely a híres telkibányai porcelánt gyártotta, ma Múzeumnak ad helyet. A tervünk alapján egy jelzetlen ösvényen fel szerettünk volna menni a vártemplomhoz, de ez nem jött össze. Lezárták az ösvényt, életveszélyessé nyilvánították. Emiatt úgy döntöttük hamarjában, hogy megfordítjuk a túra irányát, majd visszafelé ejtjük útba a templomot. A település házai után több mint 2 kilométert, egy rétet keresztezve gyalogoltunk egy jól járt földúton. Közben 100 m szintet is emelkedtünk, alig vettük észre, hogy felfelé megyünk. Elértük az erdőt, itt már kellemes hűs fogadott minket. Egy jelzetlen úton áttértünk az Aranyásók útja nevű tanösvényre, ugyan nem találtuk meg a jelzést, de biztosak voltunk abban, hogy jó helyen járunk. Menetközben pár szál kosbort, a kétlevelű sarkvirágot csodálhattuk meg. Mivel elmúlt 12 óra letelepedtünk, a szendvicseink itt fogyasztottuk el.
Hollóházát belső kis utcákon hagyta el a hosszútúrás 17 fős csapat. Erdei utakon vezetett a piros jelzésük, de sikerült kétszer is eltéveszteni az utat. Megint bebizonyosodott, hogy útkereszteződéseknél nem mindig a jobb minőségű utat kell választani! Kisebb kitérők után mindig visszataláltak a helyes útra. Szép erdei úton, lassan emelkedve haladtak a valamikori arany, ezüst bányák által megbolygatott területen. Sok régi táró, akna, horpa ma is látható. A Kánya-hegy közelében NATO lokátor van a csúcson, ennek aszfaltos útján folytatták az útjukat. Itt kellett volna megtalálniuk az Aranyásók útja tanösvény jelzéseit, de nekik sem sikerült. Erősen lefelé szerpentinező szakasz után keresztezték a Veres-víz-patakot. 1200 óra környékén jutottak el a Fehér-hegyi kőfejtőhöz, mely igen kellemes környezet, itt fogyasztották el az ebédjüket. A pihenő után már találtak jelzéseket és ismertető táblákat. A táblák az itteni bányász életről szóltak. Elérve a Veres-víz patak völgyét, az egykori Konczfalva romjai melletti tábláról megtudhatták, hogy egykor itt ércfeldolgozó volt, a kifejtett ércet idehozták, apró törmelékké őrölték, dúsították. A Veresvízi altáróból kifolyó víz sok oldott fémet, főleg vasat tartalmaz. Ez okozza a patak vörös színét. Innentől az Aranyásók útjára tértek át, majd nem sokkal később találkoztak egy ismeretlen jelzéssel. A jelzés, sárga trapéz alakú, pár éve került felfestésre. A Via Carpatica Vulcanica útvonalát jelöli, melyen el lehet majd jutni a Gutinon, a Kelemen-havasokon, a Görgényi-havasokon át a Hargita hegységig. Ez tulajdonképpen a Kárpátok belső vulkanikus övezetének egy egybefüggő, hosszú útvonala lesz.
Rövidtúrásaink a déli pihenő után a tanösvényen lejutottak a Teréz-táróhoz. A tárót az 1500-as években kezdték kihajtani a telérek alsó szakaszának kitermelésére. Mária Terézia idején újra indult a bányászkodás, tovább bővítették a tárót. Több, mint 500 m volt a táró hossza, mely 240 méterig ma is járható. A középkori ércbányászatunk eredeti állapotában megmaradt ipartörténeti emléke. A táró meglátogatható, de a bejárás biztonságos feltételei nincsenek megteremtve. Mi csak pár métert néztünk meg belőle az okos telefonjaink fénye segítségével. Ezt követően a Via Carpatica Vulcanica útján elindultunk Telkibánya felé. A hosszabb útvonalon gyaloglók is útba ejtették a Teréz-tárót, majd a rövidtúrások által délelőtt megjárt útvonalon mentek le Telkibánya központjába. Kiérve az erdőből, egy nagy rétet, kaszálót keresztezett a rövidtúrás csapat. Egy jelzetlen ösvényen rövidítettünk, majd az elég forgalmas műúton lementünk Telkibányára. Továbbra is aszfaltúton kellett gyalogolnunk. Felmentünk a temető központjában található Vártemplomhoz. A templomnak helyet adó dombon egykor vár állott, melyet a husziták romboltak le. A husziták 1442 és 1461 között megszállva tartották a települést, a templomot pedig erődnek rendezték be, kettős sánccal körülvéve azt. A reformátusok 1570 körül vették birtokba a templomot. A temető érdekessége az itt látható sok kopjafa. Érdekesek voltak a kopjafák, aki ért hozzájuk, a faragásukból sok mindent meg tud állapítani az elhunytról.
Megtekintettük a templomot, szokás szerint csak kívülről, hiszen zárva volt. A temető után az ispotály következett a Szent Katalin kápolnával. Az ispotály romjai 1997-ben kerültek napvilágra. 1369-ben kezdték építeni, Szent Katalin tiszteletére szentelték fel. Ezután lementünk a Kapcsai-patakhoz, egy kis hídon átmentünk a délelőtt már megjárt Nagy utcába. A patak előtt még egy sziklába vájt barlanglakást is láthattunk. Öt órakor érkeztünk le az autóbuszunkhoz. A hosszútúrások is hamarosan befutottak. Volt itt söröző és vegyes bolt is. Félórát még eltöltöttünk Telkibányán, majd visszaindultunk Bodrogolasziba, a szállásunkra. A vacsora 1800 órakor volt, abban állapodtunk meg, hogy ez minden nap ekkor lesz. A vacsoránk zöldségleves és sertéspörkölt volt, almabefőttel. nem panaszkodhattunk a konyha főztjére! A vacsora melegítését, felszolgálását mi végeztük el, a korábbi egyeztetésünknek megfelelően. Vacsora előtt is volt egy óránk, lementünk a Bodrog-partra. Sokan a vacsora után mentek el felfedezni Bodrogolaszi látnivalóit. Ma is kellemes időnk volt!
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora