2025 november 15, Közeli hegyeken - Velencei-hegység
Hétvégére nem valami kecsegtető időjárást jeleztek előre, pedig csak a megszokott őszi viszonyokkal szembesülhetett az ember. Ha nem esik az eső, akkor jól esik a gyaloglás! Talán a ködös, szürke időjárás miatt jelentkeztek kevesen a szombati túrára, 13-an jöttünk össze. Heten tömegközlekedést választva jutottunk el a kiindulási pontunkra, nyolcan személygépkocsival a Velencei vasútállomásra mentek, majd onnan autóbusszal jöttek el a Pákozd közelében levő Honvéd Emlékmű leágazáshoz. A csapatból hárman a rövidebb túrát választották, ők Sukoróról indultak el a hegyek felé. Két változat lett kiírva szokásunkhoz hűen a mai napra, ezek az alábbiak voltak:
Útvonal: Pákozd, Honvéd Emlékmű (118 m,
) – Polák-hegy (200 m, ) – Csúcsos-hegy (221 m, , 
) – Nagy-Vár (265 m, ) – Angelika-forrás (256 m, , 
) – Pákozd-vár (250 m, , 
, (-)) – Likaskő (320 m, (-), , ) – Bence-hegy (218 m, , , 
) – Velence vá. (107 m, ) Túratáv: 18km
Emelkedő: 330m
Minősítő pontszám: 27+6,6=34 pont
Útvonal: Sukoró (150 m,
) – Likaskő (320 m, , (-), ) – Bence-hegy (218 m, , , ) – Velence vá. (107 m, ) Túratáv: 12km
Emelkedő: 250m
Minősítő pontszám: 18+5=23 pont
Bár nem sokan jöttünk össze a mai túrára, még így is három kisebb csoport jött létre. A rövidtúrásaink Sukoróról indultak el a Meleg-hegy felé. A hosszabb túrát választók első fele, négy fő 830-kor kezdte meg a gyaloglást a Honvéd emlékmű leágazásától. A második csoport, 6 fő negyedórával később követte az élenjárókat, mivel két különböző járattal jöttünk el a starthelyre. A két csapat nem is találkozott egymással a nap folyamán. Párás, ködös időben gyalogoltuk végig az egész túrát, néha az orrunk hegyéig sem láttunk el. Sík terepen, mezőgazdasági területek között vezető földúton kb. egy óráig tartott az út, amíg elértük a Bodza-völgyet. A Hurka-völgy és a Bodza-völgy találkozásától vadregényes ösvényen kapaszkodtunk az Angelika-forrás felé. Akik még nem jártak errefelé, el sem tudják képzelni, hogy ebben a kis hegységben ilyen szép látnivaló is van! A leveleiket elhullajtó kopasz fák még látványosabbá tették a völgyet, a fák között levő gránit sziklák ilyenkor jobban láthatók.
Az Angelika-forrás közelében balra elhagytuk a völgyet, felmentünk a Pákozdvári-barlanghoz. A főág kb. 16 méter hosszú és a három, már kúszva is nehezen járható mellékágak hossza alig 20 méter. A járatok szélessége és magassága egy-két méter. A többi mellékág már nem járható. A lőszben, mesterségesen létrehozott üregben mázatlan cserép töredékeket találtak, ezek alapján valószínűsíthető, hogy az üreg, a bronzkori földvárral azonos korú. A főág folytatódik a felette lévő bronzkori sáncok alatt. A keresztezés felett a sánc mélyen behorpadt. Ezen a megfigyelések alapján arra lehet következtetni, hogy az üreg, esetleg a földvárban lakók menekülésére szolgálhatott. Nem érdemes bekúszni a barlangba, eléggé betemetődött már az omladékok miatt. A Tompos-hegy és a Sor-hegy közötti fennsíkon található a bronzkori háromrészes vár. A várrészek alakját a terepviszonyok határozták meg. Nyugat felől a teljes várat meredek hegyoldal határolja, észak és kelet felé azonban azonos magasságú fennsík található. Ezen a részen figyelhetőek meg az egykori erődítések nyomai, a sáncok, az árkok. A vár déli végében helyezkedik el a fővár, mely határozottan elkülönül a másik két várrésztől. Az ásatások során bronzkori településnyomokat figyeltek meg, sok cserép- és edénytöredék, szerszám került elő, ezen leletek alapján jelenthető ki, hogy a vár bronzkori.
Miután sétáltunk egy jót a földvár területén, visszamentünk az Angelika-forráshoz. Rövid pihenés, ebédelés után elindultunk a piros jelzésen a Meleg-hegy felé. Most sem hagytuk ki a Likas-követ, évek óta felkeressük a szép, látványos szikla alakzatot. 1140-kor értünk ide. A hegy gerincén álló Likas-kő anyaga kvarcit. A gerincet alkotó kvarctelér hidrotermás eredetű, melyből kipreparálódott ez az igen érdekes sziklaalakzat. Egy-két fotó elkészítése után lementünk a Meleg-hegyről, Nadap felé vettük az irányt. A település szélén, a Nagy-réten jobbra fordultunk a Bence-hegy felé. A sárga jelzésen, az erdőszélen felgyalogoltunk az ott felejtett szovjet emlékmű mellett a 232 méter magas Bence-hegyre. Az itt található kilátót 2018 tavaszán adták át, belőle 360°-os panoráma adódik. Tiszta szép időben az egész Velencei-tó, távolabb a Budai-hegység és a Vértes vonulatai látszódnak. Nekünk most nem volt ebben részünk, alig láttunk pár száz méterre a ködös idő miatt. Fel sem mentünk ezek után a kilátóba, értelmetlen lett volna.
Következett a mai gyaloglásunk utolsó szakasza, a Velencei vasútállomás felé indultunk el. Kellemetlen meglepetés ért bennünket az M7-es autópálya keresztezésénél, a keresztező gyalogos hidat lezárták, újat építenek helyette. Meglepő volt, hogy kerülő útvonalat nem táblázták ki! Elég nagy kerülővel vergődtünk át az autópálya túloldalára. Az állomásra vezető út során, a katolikus templomnál, egy Retró kocsmában megálltunk negyedórára. Régi újságokból kivágva rengeteg képet lehetett tanulmányozni a falakon. Érdekes volt viszont látni a 40-50 évvel ezelőtti képeket! Az állomásra 1510-kor érkeztünk meg, az első négy emberünk már másfél órája megérkezett ide. Pechünkre, a vonatunk orrunk előtt ment el, félórát kellett várnunk a következőre. A ködös idő ellenére jót gyalogoltunk ezen a késő őszi túrán. Legközelebb, a korábban elmaradt Budakeszi körtúrát fogjuk pótolni november 28-án.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető